Génekben hordozott harcos jellem

A kötet belső borítója

– Új kötete is egy időbeli utazás, ahol különböző korokban és helyszíneken találjuk magunkat. Hol az etruszk világ hanyatlásánál és a Római Birodalom kezdetén vagyunk, hol éppen a tatárok elől menekülő IV. Béla király története elevenedik meg stb. A történetek főszereplői a harcosok. Mennyi a fikció és mennyi a valóságtartamuk ezeknek a történeteknek?

– Én úgy gondolom, hogy ezek a benyomások, emlékek, érzések a kollektív tudatalattiból származnak. Persze, mondhatnám, hogy mindez száz százalékig fikció, azonban szerintem egy alkotó ember számára mindig nehéz behatárolni, hogy abból, amit gondol, vagy kitalál, mennyi az emlék (akár genetikai is), és mi az, ami a semmiből jön. Én nem hiszem, hogy bármi is a semmiből származhatna, nem látok éles határt a valóság és a fikció között.

Tényleg hiszek abban, amit Eliphas Lévi francia orvos mágiáról szóló könyvében olvastam, hogy a világ öt elemből tevődik össze: földből, tűzből, vízből, levegőből és fantáziából. Én az ötödiket is ugyanolyan valóságos elemnek tartom, mint az első négyet. Gondoljunk csak a gazdaságra, amit a pénz működtet. Ehhez az szükséges, hogy mindannyian elhiggyük, hogy azok a papírdarabok értékkel bírnak. Attól tárgyiasul a pénz értéke, hogy több millió ember ruházza fel ilyen tartalommal.

– Hasonlóképpen vélekedik a történelemről is?

– Természetesen, annyi fenntartással, hogy visszafelé nem szabad változtatni rajta. A könyvben feldolgozott történetek többségének reális alapja van. IV. Béla menekülése megtörtént, a királyt mentő vitézi cselekedeteiért kapott később nemesi címet a Mikó család, melynek leszármazottjai mai napig a Székelyföldön élnek. Rurik és Oleg találkozása Álmossal szintén egy megtörtént esetből indul ki, átverekedték magukat a katonákon, így lett belőlük testőr, így kerestek munkát. Ezek reális történetek, persze, én képregényszerűen írtam meg, vagyis nem hagyatkoztam pusztán az okiratokban fellehető száraz tényekre.

– Nagyon foglalkoztatja a harcos alkat, főszereplői mindig katonák, még akkor is, ha manapság – legalábbis berkeinkben – hivatásként, létformaként kezd egyre népszerűtlenebb lenni a katonáskodás. Talán a modor és a jellem, ami fennmaradt, megőrződött belőle.

– Az én olvasatomban a harcos egy tartást jelent, és nem egyszerűen egy foglalkozást, kenyérkeresési módot. Aki napjainkban fizikailag űzi a harcot, az vagy egy hivatásos katona, vagy egy kötekedő, dúvad, idióta, akitől teljesen elhatárolódom. Szerintem a harcos mentalitás a fontos, és ezt most sem tudnám jobban megfogalmazni, mint ahogy tettem a Harcosok könyvében. Vedd számba Istenedet, hazádat, családodat, barátaidat, valamint elveidet, és ha beazonosítottad ezeket, attól kezdődően képletesen, akár kivont karddal is védelmezd. Szerintem ezt jelenti harcosnak, embernek lenni. Mindenki harcol, ha másért nem, a kenyeréért...

– A történetek harcosai viszont nagyon életszerűek, mintha valamikor ott lett volna ezeken az eseményeken, mintha genetikai szálak kötnék a múlthoz. IV. Béla menekülése okiratokban ránk maradt, de máig rejtély fedi az etruszkok és egyik királyuk, Tarqiunius történetét.

– Én úgy tartom, hogy mindenkinek létezik egy genetikai öröksége. Világos, hogy bármelyikünknek, aki több nemzedék óta itt él a Székelyföldön, a nagyapjának a nagyapja is katona volt. Történelmi léptékkel mérve, nagyon közeli az első és a második világháború, melyekben nagyapáink harcoltak. Nem véletlen, hogy sokunknál fennmaradt ez a sajátos jellem, magatartás.

Tarqiunius etruszk uralkodó megint csak létezett, sőt két ilyen nevű etruszk király is volt, az első úgy tudjuk, hogy Róma alapítója volt. Persze, én egy saját Tarquinius-verziót hoztam létre.

Mindig is foglalkoztatott az etruszk nép, mert úgy jártak, ahogy mi is majdnem. Szerintem nem tűntek el, hanem ez az Ázsiából származó, rendkívül tehetséges, okos és szép nép beolvadt a latin népbe. Julius Cézár is az etruszkoktól származtatta magát. Nyelvük, amely a latin nyelvtől lényegesen különbözött, teljesen elveszett. Az etruszk is ragozó nyelv volt, akár a magyar, és hosszú ékezeteket is használt. Ezért is vontam párhuzamot köztük és köztünk. A római és az etruszk történelem nagyon szívügyem, ha megválaszthatnám, hol és mikor éljek, akkor Kr. e 300-400 között szeretnék élni az Appennini-félszigeten. Sőt, ha létezik a lélekvándorlás, akkor én úgy gondolom, hogy már éltem is ott abban a korban.