Fotó: Kristó Róbert
Tájképek, harcosokkal címmel jelent meg György Attila József Attila-díjas író legújabb prózakötete, melyet a Csíkszeredai Magyar Főkonzulátus szervezésében hétfőn 18 órától mutatnak be a főkonzulátus Gál Sándor utca 9. szám alatti épületében. A szerzővel beszélgettünk.
2011. december 15., 18:322011. december 15., 18:32
2011. december 20., 20:062011. december 20., 20:06
A kötet belső borítója
– Új kötete is egy időbeli utazás, ahol különböző korokban és helyszíneken találjuk magunkat. Hol az etruszk világ hanyatlásánál és a Római Birodalom kezdetén vagyunk, hol éppen a tatárok elől menekülő IV. Béla király története elevenedik meg stb. A történetek főszereplői a harcosok. Mennyi a fikció és mennyi a valóságtartamuk ezeknek a történeteknek?
– Én úgy gondolom, hogy ezek a benyomások, emlékek, érzések a kollektív tudatalattiból származnak. Persze, mondhatnám, hogy mindez száz százalékig fikció, azonban szerintem egy alkotó ember számára mindig nehéz behatárolni, hogy abból, amit gondol, vagy kitalál, mennyi az emlék (akár genetikai is), és mi az, ami a semmiből jön. Én nem hiszem, hogy bármi is a semmiből származhatna, nem látok éles határt a valóság és a fikció között.
Tényleg hiszek abban, amit Eliphas Lévi francia orvos mágiáról szóló könyvében olvastam, hogy a világ öt elemből tevődik össze: földből, tűzből, vízből, levegőből és fantáziából. Én az ötödiket is ugyanolyan valóságos elemnek tartom, mint az első négyet. Gondoljunk csak a gazdaságra, amit a pénz működtet. Ehhez az szükséges, hogy mindannyian elhiggyük, hogy azok a papírdarabok értékkel bírnak. Attól tárgyiasul a pénz értéke, hogy több millió ember ruházza fel ilyen tartalommal.
– Hasonlóképpen vélekedik a történelemről is?
– Természetesen, annyi fenntartással, hogy visszafelé nem szabad változtatni rajta. A könyvben feldolgozott történetek többségének reális alapja van. IV. Béla menekülése megtörtént, a királyt mentő vitézi cselekedeteiért kapott később nemesi címet a Mikó család, melynek leszármazottjai mai napig a Székelyföldön élnek. Rurik és Oleg találkozása Álmossal szintén egy megtörtént esetből indul ki, átverekedték magukat a katonákon, így lett belőlük testőr, így kerestek munkát. Ezek reális történetek, persze, én képregényszerűen írtam meg, vagyis nem hagyatkoztam pusztán az okiratokban fellehető száraz tényekre.
– Nagyon foglalkoztatja a harcos alkat, főszereplői mindig katonák, még akkor is, ha manapság – legalábbis berkeinkben – hivatásként, létformaként kezd egyre népszerűtlenebb lenni a katonáskodás. Talán a modor és a jellem, ami fennmaradt, megőrződött belőle.
– Az én olvasatomban a harcos egy tartást jelent, és nem egyszerűen egy foglalkozást, kenyérkeresési módot. Aki napjainkban fizikailag űzi a harcot, az vagy egy hivatásos katona, vagy egy kötekedő, dúvad, idióta, akitől teljesen elhatárolódom. Szerintem a harcos mentalitás a fontos, és ezt most sem tudnám jobban megfogalmazni, mint ahogy tettem a Harcosok könyvében. Vedd számba Istenedet, hazádat, családodat, barátaidat, valamint elveidet, és ha beazonosítottad ezeket, attól kezdődően képletesen, akár kivont karddal is védelmezd. Szerintem ezt jelenti harcosnak, embernek lenni. Mindenki harcol, ha másért nem, a kenyeréért...
– A történetek harcosai viszont nagyon életszerűek, mintha valamikor ott lett volna ezeken az eseményeken, mintha genetikai szálak kötnék a múlthoz. IV. Béla menekülése okiratokban ránk maradt, de máig rejtély fedi az etruszkok és egyik királyuk, Tarqiunius történetét.
– Én úgy tartom, hogy mindenkinek létezik egy genetikai öröksége. Világos, hogy bármelyikünknek, aki több nemzedék óta itt él a Székelyföldön, a nagyapjának a nagyapja is katona volt. Történelmi léptékkel mérve, nagyon közeli az első és a második világháború, melyekben nagyapáink harcoltak. Nem véletlen, hogy sokunknál fennmaradt ez a sajátos jellem, magatartás.
Tarqiunius etruszk uralkodó megint csak létezett, sőt két ilyen nevű etruszk király is volt, az első úgy tudjuk, hogy Róma alapítója volt. Persze, én egy saját Tarquinius-verziót hoztam létre.
Mindig is foglalkoztatott az etruszk nép, mert úgy jártak, ahogy mi is majdnem. Szerintem nem tűntek el, hanem ez az Ázsiából származó, rendkívül tehetséges, okos és szép nép beolvadt a latin népbe. Julius Cézár is az etruszkoktól származtatta magát. Nyelvük, amely a latin nyelvtől lényegesen különbözött, teljesen elveszett. Az etruszk is ragozó nyelv volt, akár a magyar, és hosszú ékezeteket is használt. Ezért is vontam párhuzamot köztük és köztünk. A római és az etruszk történelem nagyon szívügyem, ha megválaszthatnám, hol és mikor éljek, akkor Kr. e 300-400 között szeretnék élni az Appennini-félszigeten. Sőt, ha létezik a lélekvándorlás, akkor én úgy gondolom, hogy már éltem is ott abban a korban.
A háromnapos eseménysorozaton néptáncosok, gazdálkodók, helyi lakosok és városi látogatók találkoznak, hogy együtt elevenítsék fel a régi idők kaszáló hangulatát.
Helikopterrel jött Székelyföldre pénteken Ion Țiriac, Románia legismertebb sport- és üzletembere, aki jégpályákat nézett meg, valamint az utánpótlás-jégkorongról is tárgyalt. Úgy tudjuk, hogy Zsögödben Lénárd András üzletemberrel is találkozott.
Fakivágásra készülnek Csíkszeredában, Hargita Megye Tanácsának székelye körül, az érintett szakaszon útlezárásra kell számítani július 14-én, hétfőn.
Tizenöt éve indult útjára a Kaszáló Kaláka, amely idén is háromnapos eseménysorozattal várja a kézi kaszálás, a népi hagyományok, a közösségi lét és az értékőrző szórakozás iránt érdeklődőket Csíkszentkirályra.
Az utolsó csomagokat is elpakolta kedden a Városi Művelődési Házból a Hargita Székely Néptáncszínház, ezzel befejeződött az együttes költözése. Csíkszeredában több intézmény is ideiglenes helyszínen folytatja a középületek felújítási munkálatai miatt.
Közös táncban csúcsosodott ki az Ezer Székely Leány Napja szombaton a csíksomlyói nyeregben. A rendezvényre a nagy hőség ellenére is sokan kilátogattak, ki gyalog, ki lovas szekérrel, ki népviseletben, ki anélkül.
Az elmúlt harminc év szakmai munkásságát ismerte el Csíkszereda önkormányzata András Mihálynak, a Hargita Székely Néptáncszínház vezetőjének. A Pro Urbe díjat szombaton adták át a csíksomlyói nyeregben.
Folyamatban van a szerkezetépítés a csíkszentkirályi tanuszodánál, amelynek alapozását tavaly ősszel kezdte el a kivitelező. A munkával jól haladnak, így tarthatónak tűnik a határidő, amelynek értelmében idén el kell készülnie a létesítménynek.
Elkezdődött szombaton reggel az Ezer Székely Leány Napja a találkozó első állomása a csíkszeredai Szabadság téren zajlott, ahol szép számban gyűltek össze a székely népviseletbe öltözött leányok és legények.
Szombaton ismét székelyruhás fiatalok serege népesíti be Csíkszerda főterét, illetve a somlyói nyerget. Az Ezer Székely Leány Napját először 1931. június 7-én tartották meg ugyanitt – nézzük, miként vezették fel, értékelték a korabeli sajtóban.
szóljon hozzá!