Fél évszázada távozott, öröksége ma is él – Nagy Imrére emlékeztek egykori zsögödi otthonánál

Nagy Imre festőművész halálának 50. évfordulója alkalmából csütörtökön megemlékezést tartottak a zsögödi emlékháznál. Az eseményen Karda-Markaly Aranka, a Csíki Székely Múzeum igazgatója, Korodi Attila csíkszeredai polgármester, valamint Szabó András muzeológus, a Nagy Imre-hagyaték kurátora idézte fel a művész életművének jelentőségét és a hagyaték megőrzésének felelősségét.

Az érdeklődők csütörtökön délután négy óráig látogathatják az emlékházat, azt az inspiráló környezetet, ahol Nagy Imre élt és alkotott.

Karda-Markaly Aranka beszédében hangsúlyozta, hogy a múzeum feladata nem csupán az évfordulók méltó megünneplése, hanem Nagy Imre emlékének megőrzése a mindennapi életben is. Mint fogalmazott, a festőművész öröksége kiállításokon, múzeumpedagógiai programokon, kiadványokon és a közös kulturális emlékezetben él tovább.

Céljuk, hogy Nagy Imre munkássága ne csupán történelmi emlék maradjon, hanem a jelen és a jövő generációi számára is élő valóság legyen.

A szülőföldhöz való hűség

Korodi Attila arról beszélt, hogy az eltelt öt évtized nem halványította el Nagy Imre jelentőségét, hanem még inkább rámutatott életművének maradandó értékére. Kiemelte:

mert számára az otthon jelentette az igazi inspirációt. Festményein nem csupán tájakat ábrázolt, hanem az itt élő emberek mindennapjait, munkáját, kitartását, hitét és méltóságát. Hozzátette: ez az értékrend teszi művészetét ma is aktuálissá.

A polgármester szerint Nagy Imre nem egyszerűen kiemelkedő művész volt, hanem a csíki közösség identitásának meghatározó alakja. Életműve arra tanít, hogy a szépséget az egyszerű dolgokban, az értéket a hétköznapokban, az emberi méltóságot pedig a mindennapi munkában is fel lehet fedezni. Ez az üzenet ma is érvényes, ezért alkotásai továbbra is közel állnak az emberekhez.

A galéria jövője

Korodi Attila arra is emlékeztetett, hogy Nagy Imre jelentős művészeti hagyatékát és személyes tárgyait a városra bízta, mert hitt abban, hogy a művészet akkor szolgálja leginkább a közösséget, ha közkinccsé válik. A városvezetés ezért kiemelt célként kezeli, hogy a Nagy Imre Galéria ismét betölthesse meghatározó szerepét a város kulturális életében.

Elmondása szerint a tervezési folyamat lezárult, és amint lehetőség nyílik rá,

Hangsúlyozta azt is, hogy Csíkszeredában ma is számos tehetséges képzőművész alkot, akik méltó folytatói annak a szellemiségnek, amelyet Nagy Imre képviselt. Számukra is szükség van olyan alkotó- és kiállítótérre, ahol munkáik találkozhatnak a közönséggel.

Három évtized szolgálatban

A megemlékezés végén Szabó András muzeológus személyes hangvételű visszaemlékezést osztott meg. Elmondta: számára különösen meghatározó évforduló az idei, hiszen édesapja halálának évében, 1976-ban hunyt el Nagy Imre is. Akkor még nem sejthette, hogy évtizedekkel később ő lesz a művész hagyatékának leghosszabb ideje szolgáló gondozója.

Felidézte, hogy a nyolcvanas évek második felétől kezdte feldolgozni a hagyaték dokumentumait, rendezte a levelezést és az iratanyagot, majd 1993-ban megszervezte a művész centenáriumi kiállítását. Később monográfiát és dokumentumkötetet is készített Nagy Imre életéről és munkásságáról.

Beszélt arról is, milyen összefogásra és kitartásra volt szükség ahhoz, hogy a művész által a városnak adományozott hagyaték méltó otthont kapjon. Felidézte a hetvenes években született megállapodást, amelynek eredményeként megépült a zsögödi képtár, s amely nélkül – mint fogalmazott – ma talán nem létezne ebben a formában a Nagy Imre-hagyaték.

Harminchárom év múzeumi munka után úgy fogalmazott: szakmai pályafutásának egyik legnagyobb ajándéka volt, hogy ennyi időn át szolgálhatta Nagy Imre örökségének megőrzését. A megemlékezés résztvevői koszorúzással tisztelegtek a festőművész emléke előtt.