Fejet hajtottak Erőss Zsolt emléke előtt

Fotó: Kristó Róbert

Erőss Zsolt hegymászó halálának első évfordulója alkalmából tartottak rövid megemlékezést kedden Csíkszeredában a róla elnevezett városi sportcsarnok előterében.

Kozán István

2014. május 20., 16:242014. május 20., 16:24

2014. május 20., 16:362014. május 20., 16:36

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

„Ismételten azt mondhatom, sajnálom, hogy a városi sportcsarnok Erőss Zsolt nevét viseli, erre még hosszú ideig várhattunk volna” – mondta Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere, arra utalva, hogy a Hópárducként ismert hegymászó halála okán döntöttek a sportlétesítmény névadása mellett. Ráduly hozzátette: „fejet hajtunk Erőss Zsolt emléke előtt, aki a székelység nemes fia volt, aki megmutatta, hogy Székelyföld és Magyarország összetartozik, és ad egyfajta irányt számunkra a hétköznapokban”.

Kapocs magyarok és székelyek között

Az eseményen jelen volt Zsigmond Barna Pál, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetője is. „Szomorú nap a mai. Szomorú, hogy ebből az alkalomból kellett összegyűlnünk. Erőss Zsolt életében egy kapocs volt az anyaország és Székelyföld között, halála után is megmarad példaképnek: Magyarországon székely példaképnek, itt Székelyföldön székely-magyar példaképnek. Kevés olyan hiteles ember van a mai világban, aki ennyire hiteles tudott lenni: amit ő elképzelt, azt véghez is vitte, kiállt álláspontja mellett, és következetesen végigvitte azt, amit élete céljának tűzött ki. Annak ellenére, hogy a vége tragédia lett, holtában is összekötő kapocs maradt a magyarok és a székelyek között” – fogalmazott a főkonzul.

Zsolt szellemisége itt van

Az Erdélyi Kárpát-Egyesület vezetője, Erőss egykori padtársa, Dezső László is megemlékezett a Hópárducról. „Pontosan egy évvel ezelőtt értesültünk arról, hogy Erőss Zsolt és Kiss Péter elérték a Himalájában lévő Kancsendzönga csúcsot. Sajnos örömünk nem tarthatott sokáig, mert ereszkedés közben eltűntek. Hittünk a csodában, reméltük, hogy nem igazak a Himalája felől érkező hírek. Azt érezzük azóta is, hogy Zsolt szellemisége közöttünk van.”