Egyre kevesebben a Suta-tónál

Amíg a fedett jégpályákon már hetek óta korcsolyázhat a nagyközönség, addig a szabadtéri – sok esetben fiatalok által létrehozott – pályákon, illetve a befagyott tavakon eddig nem vagy csupán az elmúlt napokban kezdtek megjelenni a korcsolyázók, hokizók. Az évek óta lecsapolt Suta-tó két kisebb vízgyűjtőjének jegén is megjelentek a mozogni vágyók, igaz, évről évre kevesebben vannak.

A csíkszeredai Márton Lórántot kedden, a déli órákban találtuk a tónál, ahol korcsolyázás előtt a hótól tisztította meg a jég felületét. Érdeklődésünkre elmondta, a hétvégén is kint volt családjával a jégen, akkor rajtuk kívül még egy család tartózkodott ott. Hozzátette, pár éve többen jártak ki a tóhoz, akkor rendszeresen le volt takarítva a jég teljes felülete, most viszont csak akkora helyen hányják el a havat, amekkorát használnak. Meglátása szerint gyermekkorában sokkal többen jártak ki a városból is, akik egész napokat töltöttek korcsolyázással, lékhorgászattal, szánkózással és sízéssel.

Elégedetlen horgász

Gyermekkora óta a Suta-tóhoz járt, nemcsak korcsolyázni, hanem horgászni is a fitódi Hozó Attila, aki nehezményezi, hogy a nagy tavat lecsapolták. Elmesélte, hogy gyermekként egész nyarakat töltött a tó partján horgászással. Amióta leengedték a nagy tavat, nem jár a kisebb tavakhoz pecázni. Ha hétvégente horgászással akar kikapcsolódni, kénytelen legalább Szépvízig menni. A beszélgetésünk folyamán többször is hangsúlyozta, kár volt lecsapolni a tavat, már csak a hatalmas hal- és rákállománya miatt is.

Hozó kifejtette, évekkel ezelőtt télen egész napos rendezvényeket szerveztek a tó körül, ahol kint volt az egész falu népe. Ezt most nagyon hiányolja. Tavaly lányával rendszeresen járt korcsolyázni, idén még nem nézte meg, hogy elég erős-e a jég. Ha megbizonyosodik, hogy biztonságos, ismét oda fognak járni mozogni.

Visszatekintés a múltba

A fitódi, 81 éves Balog Józsefet otthonában kérdeztük a Suta-tóról és környékéről. Részletesen mesélt a sutai 1942-es síugró versenyről. Kifejtette, a Suta-ház melletti síugró sáncot 1944-ben, a háború alatt a földdel egyenlővé tették, azt követően Vákár Lajos újraépíttette, de nem sokra rá újra lerombolták azt. Azóta nincs ugrató, így a fiatalok megfelelő hómennyiség esetén a Czáka-domb oldalán síznek. Az idős bácsi az ablakából látható domboldalra mutatott, és hozzátette, hétfő délután is négy fiatal ereszkedett ott, az árnyékos oldalon.

„Árvaságom miatt nem volt mód rá, hogy rendes felszerelésem legyen” – elevenítette fel Balog annak az okát, hogy miért kellett saját maga készítsen „gilicset”, azaz korcsolyát.  Az ő gyerekkorában még a falu másik végén lévő vízömlésen korcsolyáztak, de emlékszik, hogy később, a tizenegy hektáron elterülő Suta-tóra mintegy húsz éven át rengetegen jártak ki családostól gilicsezni.

„Most se nem kaszáló, se nem tó, használhatatlan területté vált. Az volna jó, ha visszatavasítanák, vagy felhagynák kaszáló területnek” – véli Jóska bácsi a tó jelenlegi állapotáról. „A nagyobb tó tönkrement, a két kisebben van valamennyi víz, amit a halászok körbeállnak tavasztól őszig” – tette hozzá.

Évek óta várt felújítás

A Suta-tavat 2007-ben csapolták le, mivel egy 2006-os tavaszi árvíz után hibákat fedeztek fel a gát szerkezetében. Azóta sem kezdődött el tó rehabilitációja, így a medret benőtte a gaz és a bozót. Az évek óta késő munkálat magába foglalná a gát felújítását, a tó kitakarítását, illetve megoldódna a három kisebb tavacska „rendszerbe tevése”. Ez azt jelenti, hogy a kis tavak a hordalék felfogásában játszanak majd szerepet, így elkerülhető lesz a nagy tó ismételt feltöltődése.