Átkelni a gázlón… együtt

Dr. Bakó Mária Hajnalka a megyei kórházban P. Leonhard Gregots osztrák kamilliánus provinciális atya társaságában. A világ 27 országában összesen háromezer, a betegek szolgálatában álló világi kamilliánust tartanak számon

Jelenlegi könyvünk „elődje” kurzusanyagunk volt, amely bevezetett a teológiai alapokra épített lélektan gyakorlati alkalmazásába. Azért „elődje”, mert azt az anyag szerzője gyökeresen átdolgozta, kifinomította, olyannyira, hogy könyvünket, amit most már magyarul tanulmányozhatunk, inkább művészetnek nevezném, a szó legnemesebb értelmében, mint szaktankönyvnek. A sorok mögött ugyanis végig érezhető az elkísérés művészete, az igényes, önmagát és másokat egyaránt tisztelő szakember lelki finomsága.

A fordítás során számtalanszor éreztem ezt az emberi nagyságot, a szinte lehetetlent, amire halandó ember képes lehet. Ha nem ismertem volna őt tanáromként, talán nem tudtam volna megbirkózni a fordítás eme magasztos feladatával. Tanrendünk ugyanis nem pusztán intellektuális tudásból állt, hanem olyan képesség-gyakorlatokból is, amelyek nélkülözhetetlenek a beteg emberekkel való kapcsolatokban. Az elkísérés művészete talán az egyik legnehezebb és egyben legmagasztosabb feladata annak, aki vállalkozik rá. Az elkísérés során ugyanis az elkísérő találkozik nem csupán az elkísérendő személy belső titkaival, hanem a sajátjaival is. Ezért ez a „művészet” két síkon fut, olyan, mint egy sínpár, elválaszthatatlan egymástól, mert kettős üzenet hordozója: egyrészt a beteg ember, valamint annak családtagjai nehézségeit, megpróbáltatásait tárja fel, amelyekkel a szenvedés és betegség időszakában találkozik, másrészt viszont szembekerül saját kihívásaival, amelyeket ugyancsak meg kell oldania, mert azok éppen olyan fontosak az elkísérés során, mint páciense gondjai. Mindezek hogyanja napvilágra kerül a kedves olvasó előtt.

Hétköznapi életünkben hozzászoktunk ahhoz, hogy a „segíteni akarónak” mindig csak a „beteg felebarátra” kell figyelnie, megfeledkezve önmagáról. Nem így ebben a szaktankönyvben, ahol az elkísérőnek állandóan önmagára kell figyelnie, ha el akarja érni ezt a művészinek nevezhető szolgálati szintet, mert az elkísérőnek kötelességszerűen nemesednie kell szolgálata során, így most olyan szaktankönyvet vehetünk kézbe, amely a „jók”-nak nyújt segítséget szolgálatukhoz.

A könyv 26 fejezetből áll, minden fejezet végén helyzetképpel, ami segít összefoglalni a fejezetben feltártakat. Lépésről lépésre vezet, a fokozatosság elvét betartva, gyakorlati példák feltárásával és elemzésével, melyek élővé teszik a különböző helyzeteket az elkísérés során, nem ritkán a természetből vett jelképekkel. A könyvet átszövő legfontosabb jelkép a gázló, amely már a címben is jelen van. Átkelni rajta mindig sok odafigyelést igényel, akárcsak a szenvedés és betegség időszaka során, amikor nem lehet eltéveszteni egyetlen jelentéktelennek tűnő lépést sem.

Bevallom, meghatottan fogadtam tanárom felkérését mesterműve magyarra való fordítására, igyekeztem kincses nyelvünk szépségeivel életre kelteni azt a gazdagságot, amellyel mindannyiunkat megajándékozott, és végtelenül hálás vagyok a Mindenható Szeretetnek, Istennek, hogy megadta azokat a nélkülözhetetlen embereket, akik segítségemre voltak a lenyűgöző munka során. Számomra élmény volt a fordítás, kívánom, hogy a kedves olvasó, aki rászánja magát a könyv tanulmányozására, gazdagodjon hasonló felismerésekkel.

Az első magyar nyelvű pszichopasztorációs szaktankönyv

Prof. Angelo Brusco olasz kamilliánus atya könyvének magyar fordítása, Átkelni a gázlón… együtt – A beteg ember pszichopasztorációs elkísérése címmel, a Státus Kiadó gondozásában jelent meg. A könyv szerzője jelenleg is a római Camillianum – Nemzetközi Egészség-Teológiai Pasztorációs Intézet professzora, aki a 90-es években a Kamilliánus Rend (A Betegek Szolgáinak Rendje) legfőbb elöljárója (Generálisa) volt. A könyvbemutatót november 25-én, csütörtökön 18 órától tartják a csíkszeredai Corvina Könyváruházban, amelyre szeretettel meghívnak minden kedves érdeklődőt.