Fotó: Gecse Noémi
Túrós, diós, mákos, gyümölcsös sütemények, torták, képviselőfánk, ekler, kőtestészta, szavarin, habos roló, hájastészta, teasütemény – Jánosi Teréz össze sem tudja számolni, hányféle süteményt sütött életében. A szentsimoni születésű asszony 45 éven keresztül dolgozott cukrászként.
2016. szeptember 08., 11:212016. szeptember 08., 11:21
2016. szeptember 08., 11:222016. szeptember 08., 11:22
Nemrégiben jött el nyugdíjba Jánosi Teréz vagy ahogy sokan szólítják, Mami. Sok éven keresztül örvendeztette meg a Sapientia Csíkszeredai Karának diákjait, ugyanis cukrászként dolgozott az egyetem étkezdéjének konyháján.
Jánosi Teréz 1954-ben született Csíkszentsimonban, a nyolcadik osztály elvégzése után Kolozsvárra ment szakiskolába, cukrász szakra. „Ott aztán nagyon megtanítottak, oda érdemes volt elmenni. Ott egy héten háromszor rendesen tanultunk, és egy héten háromszor rendesen praktikáztunk nyolc órát. Amit aznap csináltunk, le kellett írjuk, a mester elolvasta, aláírta és jegyet adott rá. Nem úgy volt, hogy ha akarok, beöltözök fehérbe, és ha akarok, nem. Mindenből megtanították nekünk az alapokat. Nagyon szerettek bennünket, minden részlegen voltunk: a fagylaltosnál, a limonádésnál, ahol a szárazsüteményeket, a bonboneriát, a krémes süteményeket készítették.”
A szakiskola elvégzése után 1971-től Teréz Tusnádfürdőn kezdett dolgozni. Elmondása szerint sokat sütöttek a kantinoknak, cukrászdáknak, dobostortákat, képviselőfánkot, eklert, kőtestésztát, szavarint, habos rolót, hájastésztákat, teasüteményeket, házi fagylaltokat készítettek, csokoládét, nugátot. „Téli időszakban nem nagyon volt forgalom Tusnádfürdőn, a citromhéját lereszeltük, eltettük, kicsavartuk a levét, csináltunk citromos koncentrátumot, ahogy kérte a cukrászda, és abból készítették a citromos limonádét. Az volt az eredeti. Akkor senki nem volt se beteg, se semmi, mert az tényleg eredeti volt. Készítettünk narancsból is, szirupba eltettük, télen tettük bele a hűsítőkbe is. De olyan is volt, hogy csokival áthúztuk, és kandírozott finomságokat csináltunk. Ezelőtt a fondantokat is mi kellett megfőzzük. Nem úgy volt, mint most, hogy megrendelik. De finomabbak is voltak. Amikor Csíkszeredában felépült az új Hargita, akkor ott kezdtem dolgozni \'86-ban. A Hargita Megyei Turisztikai Hivatalhoz tartozott a Fenyő is és az új Hargita szálló.”
Mint mondta, sok finomságot sütöttek itt is, a Hargita szállóban a Chanteclair és a Diplomata volt népszerű. „Akkor nem műtejszínnel készítettük, hanem kaptuk a tejgyártól az eredeti tejszínt, tízliteres hordókban hozták. Amikor jöttek a gyárból a munkások, betértek a cukrászdába, és nem győztük készíteni. A múltkor is készítettem, de nem olyan finom a műtejszín miatt. A Fenyőben a specialitás a vaníliakrémes tészta volt, mi kellett elkészítsük a krémet is, nem porból dolgoztunk” – emlékezett vissza.
A nyugdíjazása előtti években a Sapientia Csíkszeredai Karának épületében dolgozott. „Itt is minden ebédre sütöttük a süteményt, a büfét is elláttuk házicsokival, kiflivel, konferenciákra aprósüteményeket sütöttünk. Az egyetemistáknál volt olyan, hogy nem akart süteményt enni, hogy ne hízzon, de ami a fogára való volt, megette, például a frissen sütött meggyespitét. Általában szerették a diákok a képviselőfánkot is és azt, ami mutatósabb.”
Otthon a családnak nem süt gyakran, a férje nem „édességes”, a lánya férjhez ment, az unokájának szokott almás tésztát és szárazsüteményt készíteni. Ő maga nem fogyaszt szívesen süteményt, a kalácsféléket szereti inkább, ünnepekkor megkóstolja, de mint fogalmazott, annyi süteményt látott életében, hogy nem kívánja.
Azért van, hogy otthon kísérletezik és új süteményrecepteket próbál ki. De úgy véli, nagyon megváltoztak a receptek. „Nem az eredetit csinálják. Mindent kiegészítenek ilyen-olyan porokkal, krémekkel, nem úgy van, mint valamikor, amikor mi dolgoztunk. Van, akinek ízlik, van, akinek nem. Az egyetemen nem használtam semmiféle kiegészítőt, csak lisztet, cukrot, vajat, csokit, citromhéjat, de porokat nem teszek semmibe, hogy minél természetesebb anyagokból legyen. Most egy-egy tortát megsütök ismerősöknek. Eladásra nem sütöttem, mert mindig annyi munkám volt, hogy nem volt idő erre is. Egy kicsengetésre elmenni nem tudtam, mert akkor volt a legtöbb munkánk, és karácsonykor, mert a régi rendszerben szilveszterre sokat kellett süssünk. Amikor más ünnepelt, akkor én dolgoztam. Így telt el az életem.”
Gyakran készített lakodalmakra is, elmondása szerint volt, hogy alkalmanként 100 kg süteményt is megsütött. Mint mondta, a kókuszkockát általában mindenki szereti és a zserbót is, de fontos, hogy finom dió kerüljön bele.
„A jó sütemény titka az, hogy nagyon oda kell figyelni, hogyan készítjük. Az előállítástól kezdve a sütésig figyelni kell rá. Fontos továbbá, hogy milyen az alapanyagok minősége. Vannak rossz minőségű termékek, nem lehet jó krémet kikavarni belőlük. A süteménynek lelke van, ami a jó minőségtől függ.
Ezrek zarándokoltak idén is a Gyimesekbe, ahol imával és mély lelki tartalommal ünnepelték pünkösdvasárnapot a kontumáci templom melletti szabadtéri oltárnál bemutatott szentmisén.
A csíksomlyói nyeregbe sokan nemcsak imával, hanem kisszékkel is érkeztek. A búcsúra zarándoklók között egyre többen választják a kényelmesebb megoldást, összeállításunkban megtekintheti, milyen ülőalkalmatosságokat hoztak a Csíksomlyóra látogatók.
Naptári szempontból igencsak kitolódott az idei pünkösd, de ez még így, ebben az időszakban is szokatlan: 30 Celsius-fok volt szombaton a legmagasabb hőmérsékleti érték Csíkszeredában.
Nem az a medvebocs tévedt a csíkszeredai Kalász lakótelepre, amelyiket a nyeregből elhajtottak, de az biztos, hogy ezt most már nem fogják mással összetéveszteni – részletek a tegnap éjjeli „medvevadászatról”.
Medve jelenlétéről küldött Ro-Alert figyelmeztető üzenetet a csíkszeredaiaknak a Hargita megyei katasztrófavédelem. A vadállat az emberektől való félelmében egy fára menekült, ahonnan csak később, elkábítva tudták lehozni.
Korán keltünk és annyi időt töltöttünk Csíksomlyón, amennyit csak tudtunk – beszélhetik egymás közt a zarándokok, megosztva a szombati élményeket. De mondhatják fotóriportereink is, akik egy kicsit másfajta szolgálatot, sajtószolgálatot teljesítettek.
Noha rendszerint eső, sőt gyakran zápor zavarja – illetve ha úgy tetszik, áldja – meg a zarándokokat a pünkösdi búcsú idején a csíksomlyói nyeregben, 2025-ben szó sem volt hűsítő csapadékról.
Idén 335 ezer zarándok gyűlt össze a csíksomlyói nyeregben szombaton. Közülük többeket kellett ellátni egészségügyi szempontból, egy személyt pedig újra kellett éleszteni. Megterhelő volt a hőség a zarándokok számára.
A székelyföldi, az erdélyi magyarság segítése természetes a magyar kormány számára, így táborokat, közösségi programokat is támogat – mondta Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára.
A zarándokok között volt az idei csíksomlyói búcsún Sulyok Tamás köztársasági elnök és felesége, Nagy Zsuzsanna is.
szóljon hozzá!