Ami a számok mögött lehet

Nemrég számoltunk be a Hargita Megyei Tanfelügyelőség és a statisztikai hivatal adatai alapján arról, hogy milyen jelentős csökkenés következett be a megyebeli óvodába, iskolába járók számában. Az 1997-1998-as tanévben Hargita megyében még 68 148 diák járt az óvodákba, iskolákba, jelenleg 52 959 a diákok összlétszáma. A magyar diákok létszáma az 1997-1998-as és a jelenlegi tanév között 10 672-vel csökkent a megyében. A román tannyelvű óvodákba, iskolákba járók száma is alacsonyabb, míg az 1997-1998-as tanévben 13 500 diák járt ezekbe a tanintézetekbe, az előző tanévben ez a szám 9123 volt.

Bartolf Hedvig, Hargita megye főtanfelügyelője úgy értékelte, várható volt, hogy az ország és a megye lakosságának csökkenési tendenciája a diákok létszámában is megmutatkozik. „Sajnálatos, hogy egyre kevesebb család vállal sok gyereket, és ami még sajnálatosabb, hogy egyre kevesebb a fiatal család” – mondta a főtanfelügyelő.

Veszélyben a vidéki iskolák

Míg a lakosság fogyása városon talán nem annyira szembetűnő, vidéken nyilvánvaló ennek a következménye. „Legnagyobb veszélyben a vidéki iskolák vannak, nemcsak azért, mert egyes szülők városi iskolákba viszik a gyermekeiket, hanem azért is, mert egyre kevesebb a gyermek. Sok helyen tizenvalamennyi gyermekkel tartunk fenn struktúrákat, próbáljuk nem teljesen megszüntetni az ottani életet. Sok esetben a közösség maga számolja fel magát, egyszerűen ellehetetlenül az iskola, három-négy gyermek mellé nem lehet egy tanítót tenni, mert az már nem életképes intézmény” – fejtette ki Bartolf Hedvig. „Kevés az a község, település, ahol több a gyermek a múlt tanévhez képest, a legtöbb esetben a csökkenési tendencia folytatódik. Csíkkozmáson például nőtt a gyermeklétszám, talán Etéden is, de ez nagyon kevés. Szeretnénk, ha lenne fiatalság, hisz egy társadalom akkor életképes, ha sok gyermek és fiatal van” – mondta a főtanfelügyelő. Figyelmeztetett, a gyermeklétszám csökkenése a pedagógusok számának csökkenését is maga után vonja, Hargita megyében a kilencvenes években több mint hatezer pedagógus volt, most mintegy négyezren tanítanak.

Egy hiányzó nemzedék

Bartolf Hedvig rávilágított, a diáklétszámban az 1998-1999-es tanévre bekövetkezett nagy törés, amikor mintegy másfél ezer gyermek tűnt el a rendszerből az előző tanévhez képest, illetve a 2008-2009-es tanévre történt újabb jelentős csökkenés oka, hogy 1990-ben kevesebb gyerek született, mint 1989-ben. Ez pedig feltehetően annak is a következménye, hogy a rendszerváltozás után igénybe vehetővé vált az abortusz. A 2011-2012-es tanévről a következőre ismét nagy csökkenés volt, ennek miértje vélhetően a társadalom jelenkori problémáiban keresendő. „A nagy csökkenések tükrözik a társadalmi változásokat, például a külföldi munkavállalás jelenségét is. Sok faluban egyszerre több tíz férfi, család is elment külföldi munkára, ez a következő években már meglátszik a gyermeklétszámon” – mutatott rá a főtanfelügyelő.

Több hátrányos helyzetű gyerek az óvodákban

Azzal kapcsolatosan, hogy a diáklétszám csökkenése ellenére az óvodások száma nagyjából állandó maradt, 13 ezer körül mozgott 15 évig, Bartolf Hedvig azt mondta, az utóbbi évek pozitívuma, hogy egyre több szegény és roma családból származó gyermek kerül be az oktatási rendszerbe, ami például a kilencvenes évek elején még nem volt jellemző.

A középiskolások számának a kétezres évek közepén bekövetkezett növekedése kapcsán a főtanfelügyelő rámutatott, az akkori gazdasági fellendülés mellett rendszerbeli átalakulás is oka a növekedésnek, mert felszámolták akkor a szakiskolát. A kétezres évek végén ugyanakkor szakiskola után továbbmehettek 13-ig osztályig érettségizni a diákok, ez is emelte a létszámot.

„Nagyobb veszély az átláthatatlan finanszírozás”

Ferencz S. Alpár, a csíkszeredai József Attila Általános Iskola tanára, igazgatóhelyettese, megyei önkormányzati képviselő, volt főtanfelügyelő véleménye szerint nem az kell aggasszon minket, hogy a kilencvenes években hány gyermek volt Hargita megyében és most hány van, hanem hogy mekkora mértékben csökken a magyar oktatás a többségi lakossági oktatáshoz képest, ha ugyanis ez az arány nagyon eltolódik, az ellehetetlenítheti a helyzetünket. A pedagógus ugyanakkor úgy gondolja, a gyermeklétszám csökkenésénél nagyobb veszélyt jelent az oktatási rendszerre az átláthatatlan finanszírozás.

„A gyermeklétszám fluktuál (ingadozik), a tanfelügyelőségnek pedig meg kellene adni a lehetőséget, hogy dinamikusan alakíthassa a gyermeklétszám mozgása után az iskolahálózatot, az állások számát. Nagyobb veszélyt látok abban a téves politikában, hogy a meglévő pénzhez igazítják a közoktatási rendszert. Az alulfinanszírozás miatt egyre több a negatívum a rendszerben, a bukarestihez hasonló botrányok ütik fel a fejüket, elszaporodnak az összevont osztályok. Ha nem kezdenek valamit a finanszírozással, akkor félek, lesüllyed a közoktatási rendszer egy olyan szintre, ahonnan már nem lesz visszatérés” – fejtette ki Ferencz S. Alpár.

A demográfiai változások leképezése

Mandel Kinga szociológus, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanársegédje szerint a diáklétszám csökkenése a demográfiai változásokat követi. „Legkézenfekvőbb magyarázat a csökkenésre a népességfogyás, de hozzájárul az első gyerek vállalásának kitolódása, a kevesebb gyerek vállalása, valamint kisebb mértékben az elvándorlás is” – magyarázta a szakember. Hozzátette, a migráció kisebb mértékben ugyan, de tartósan járul hozzá a fogyáshoz. „Bár elméletileg most a baby boom-os 1970-1985 között születettek gyerekei kellene betöltsék az óvoda- és iskolapadokat, ez a második baby boom hullám sokkal inkább elhúzódik. Nem 1990-2005 között kulminálódik, ahogy elméletileg kellett volna, hanem egészen 2020-ig elnyúlik, és sokkal inkább szóródik, egyrészt, mivel kitolódott a gyermekvállalás időtartama, másrészt ez a másodhullám alacsonyabb is, mivel sokan külföldre vándoroltak” – fejtette ki. Mint rámutatott, az elvándorlás is „divatot” követ, ahol egy régióban vagy településen sikeres migrációs minták vannak (pl. a csángó vidékek vagy Csíkszentdomokos), ott terjedő, tömeges jelenségről beszélhetünk. A népességfogyás perspektíváit illetően a szociológus úgy véli, a legpozitívabb forgatókönyv alapján, abból kiindulva, hogy Székelyföldön elindult egy tudatos gyerekvállalási tendencia az értelmiség körében, reménykedhetünk a csökkenés megállásában vagy némi növekedésben is. „Kérdéses azonban, hogy ez milyen mértékben képes árnyalni a kedvezőtlen csökkenő tendenciát, legalább hosszú távon. A realitások talaján maradva, a régió számottevő gazdasági fejlődése nélkül nem várható jelentős változás e tekintetben sem” – summázta Mandel Kinga.

Felére csökkent a diákok száma

Bár Csíkszentdomokos az egyik legnagyobb község a térségben, ott is jelentősen csökkent a diákok száma. A kilencvenes évek közepén 1450 diák volt az iskolában, jelenleg pedig az óvodásokkal együtt összesen 739 gyerek jár a község tanintézetébe – mondta el Gáll Jenő, aki 2010-ben vonult nyugdíjba a helyi iskola éléről és összesen 44 évet dolgozott az oktatásban. A nyugalmazott pedagógus szerint előre látszottak a fogyás jelei, ezelőtt 10-15 évvel az iskola oktatói közösségének egy gyűlésén grafikonokkal alátámasztva fel is vetette ezt a témát, de akkor még furcsállották, hogy miért foglalkozik ezzel. Az idő őt igazolta, amint elmondta, ma már csak 50-55 gyerek születik évente a faluban, ez két osztályt tesz ki, korábban pedig négy vagy akár hat párhuzamos osztály is indult. Az iskolaépületben vannak már üres osztályok, szépen felújított, felszerelt tantermek, amelyeket már nem lehet megtölteni. Gáll Jenő a fiatalok elvándorlását látja a legnagyobb gondnak, a faluból nagyon sokan mentek Angliába, Svájcba, Németországba dolgozni. A volt iskolaigazgató reményét fejezte ki, hogy ha jobbra fordul a gazdasági helyzet, idővel hazatérnek a fiatalok, és ismét több lesz a gyermek a faluban.