
Vitos László: a csíki edény legszebb dísze a formája. Ezt próbáltam menteni, de fel is dolgozni
Fotó: Gecse Noémi
Hosszú polcokon sorakozó cserépedények, római tálak, káposztafőző fazekak, kaspók és dekorációs tárgyak. Egy apró fazekasműhelyben kezdődött, ma már, a kitartásnak és a szakma szeretetének köszönhetően egy kisebb gyárat látogathattunk végig a Vitos Kerámia székhelyén Csíksomlyón.
2017. március 11., 16:262017. március 11., 16:26
2017. március 13., 15:282017. március 13., 15:28
A csíkszeredai Vitos László ifjú korában kezdett el a fazekassággal foglalkozni. Mint mondta, szerény körülmények között éltek, és abba a generációba tartozott, amelyiknek már kötelező volt a nyolc osztályt elvégezni. Ezt követően édesapja „beadta” tanulni a szövetkezet kerámiarészlegére. Aztán beiratkozott a gimnázium esti osztályába is, de közben folyamatosan tanulta a fazekasságot.
„Dánfalváról ingázott négy fazekas, akik korongoztak, és ők mint egyszerű mesteremberek az alap szakmai fogásokat megtanították. De engem minden érdekelt, bújtam a könyveket. Ma is állandóan tanulok. Meg kellett értsem, hogy mi a szépsége a csóré kerámiának, azzal szemben, hogy milyen szép festett edények vannak. Minden szakma nagyon érdekes és szép, ha szívvel-lélekkel műveljük. Minden műhelynek megvan a saját értéke, értékhordozója, ars poétikája. Egy dolog a korondi, egy a horezui, egy a csíki cserép, mindenik más, és mindenik szép a maga skálájában. Én mindig azt szerettem volna, hogy legyen egy műhely, ahol szabad vagyok, és úgy tudjak dolgozni, ahogy a fantáziám szeretné. Negyven évig nem voltam szabad, de mégis volt egyfajta szabadság, mert otthon a műhelyemben lehetett azért kísérletezni. Amikor \'89-ben megtörtént a fordulat, rögtön engedélyt váltottam ki, és el tudtam indítani a tevékenységet” – emlékezett vissza.
Fotó: Gecse Noémi
Az első fazekasműhelye a Hargita utcában volt, amit aztán a szisztematizáláskor leromboltak. Majd Csíksomlyón tudott venni egy kicsi telket, itt kezdte újra. Előbb csak feleségével, Veronikával készítették a csíki cserépedényeket, idővel három munkást is tudott foglalkoztatni. Ma 25 alkalmazottja van és két lánya, Gyöngyvér és Hajnal is a cégnél dolgozik.
„Mivel nagy igény volt a termékekre, állandóan bővítettem, a fazekasságnak hely kell: az edényeket elkészíteni, a szárítókat felállítani, az agyag-előkészítésnek, a kemencéknek, raktározásnak, csomagolásnak. Sorra épültek a műhelyek, egy, kettő, aztán egyre több, most már több mint ezer négyzetméteren van a négyszintes műhely. Bővítettünk folyamatosan, hogy a piac igényeinek és a szakmai kihívásoknak is eleget tudjunk tenni. Nem mondok újat, legalább ötven évvel vagyunk lemaradva Nyugattól a termelékenység, hatékonyság tekintetében. Ezt próbáltam behozni, amikor olyan gépekkel szereltem fel a műhelyt, amilyenek külföldön vannak. Többször jártam Olaszországba, sokat tanultam ott. A kézi korongozás mellett, préselési technológiát alkalmazunk”. Mint mondta, ma már nem járnak vásárokba mint régen, de jelen vannak az ország minden nagy üzletében, Magyarországon, jelenleg egy lengyel céggel tárgyalnak.
Naponta több mint ötszáz edény készül a műhelyekben, a legnagyobb kereslet a káposztafőző edényre és a római tálra van, előbbiből hat modelljük van, utóbbiból nyolc. A vásárlói igényeknek megfelelően is próbálták alakítani a kínálatot. „Nagyon jó agyaga van a csíki fazekasságnak, jó főzőedények készülnek belőle. Mindig inkább használati edények készültek, szép fazekak, egészséges edények. A csíki edény legszebb dísze a formája. Ezt próbáltam menteni, de fel is dolgozni. Például kértek kerek római tálat, hogy mikróban is tudják használni, hát elkészítettem. Kértek dekorációs tárgyakat is, amelyek nem fazekas témák, és azokat is elkészítettük. A fazekasság igazi ereje és formái a használati edények. Itt megmaradtak a maguk egyszerűségében. Fiatalkoromban felkerestem fazekasokat, meséljenek, hogy amikor ők inasok voltak, milyen formák voltak. Aztán Kós Károly és Vámszer Géza könyveit tanulmányoztam, akik írtak a csíki fazekasságról, a múzeumban is minden szakkönyvet felkutattam. Ami nem volt a könyvekben, elmondták a mesterek.”
A lányok is belenevelődtek a szakmába, ők most inkább a cég ügyvitelével foglalkoznak. Nagyobb vásárokra járnak most már csak el – kimondottan fazekasvásárokra, még az Amerikai Egyesült Államokba is meghívták őket – , mert a vállalkozás már nagyobb annál, hogy csak ezekből az alkalmakból meg tudnának élni. Az egykori vásárokra azonban szívesen emlékszik vissza mindkét lány.
„A múlt rendszerben nagy dolog volt a vásár. Én ott nőttem fel” – mutat rá Hajnal. Nővére, Gyöngyvér hozzáteszi, fontosak a vásárok, viszont most már annyi embernek kell kenyeret adjanak, hogy muszáj nagy áruházláncokkal együtt dolgozzanak, hogy a fizetést biztosítani tudják. „Szoktuk mondani viccesen, hogy a római tálba születtünk bele. Mi ebben nőttünk fel. Emlékszem, gyerekkoromban nagyon sokat agyagoztunk. Építettünk kisvárost, házikókat, embereket, készítettünk sütiket agyagból. Hozzásegített az igazi gyerekkorhoz az agyag, amit sok gyerek most nem ismer. Az is egy kaland volt, hogy mentünk vásárokba, minket is vittek, kipakolni, bepakolni, éjszakázni, árulni. Aztán összepakolni, hazautazni egy Daciával. És így felnőttkorban is maradunk a szülők mellett, együtt visszük tovább. Ezt a fajta terméket – mivel nem élelem, nem gyógyszer, nem ruházat – mindig legutoljára veszik meg, csak ha nagyon kell, csak ha ajándékba kell. És fel kell vegyük a versenyt a többi termelővel, kínai áruval” – magyarázta.
A család a műhelyeken is végigvezetett, ahol megnézhettük a folyamatot, hogy az agyag előkészítésétől kezdve a végső termékig milyen út vezet. A legalsó szinten egyfajta agyaggyár van, ott készítik elő a nyers agyagot, átmossák, megőrölik, préselik, formálják. Aztán megformázzák az edényeket, napokon keresztül nagy szárítókban és polcokon szárítják, megcsiszolják, fényezik, égetik. Vannak a kisebb darabok – virágcserepek, párologtatók, egyéb edények – ezeket kézzel díszítik asszonyok, fülezik, ha kell. Minden darabot nagy gonddal készítenek el.
Fotó: Gecse Noémi
Meglátogattuk azt a műhelyt is, ahol Vitos László mai napig maga formázza meg az alapmodelleket. Bemutatóüzlet is van, ahol a kerámiatárgyakon kívül a család nőtagjai által összeállított szakácskönyv is megtalálható. „Szeretjük, amit csinálunk, és ha siker van, mindannyian örvendünk neki. Minden termékhez háromnyelvű leírás van, az edényekhez recepteket is ajánlunk. Könnyű főzni ezekben az edényekben. A receptek is egyszerűek. Az edényt korábban beáztatjuk, és a kicsi zöldség, ami előkerül a kamrából, hűtőből, két-három szelet karaj, tetejére, murok, krumpli, mehet be a sütőbe. Ennek az edénynek a legértékesebb tulajdonsága, hogy a zárt edénybe párolva sajátos ízhatással készülnek el az ételek, zsiradék hozzáadása nélkül” – sorolta Vitos Veronika, László felesége.
A fazekasmester úgy véli, mai napig talál kihívást ebben a szakmában. Ezek értelmet adnak, és kitöltik az életét. „Az ember megálmodik egy új modellt, és azt végigviszi, hogy megszülessen. Én szériatermelésben kell gondolkodjak. Mert egyet elkészíteni megint más. Nagyon sok izgalmas munka van vele, a végén, ha valahol hiba van benne, akkor újból kell kezdeni, és addig kísérletezni, amíg jó lesz. Fontos a mai modern életvitelhez igazítani a hagyományos formákat” – összegzett.
A kormány kedden sürgősségi rendelettel június 30-áig meghosszabbította az alapélelmiszerek kereskedelmi árrésének korlátozását – közölte a kormányszóvivő.
A romániaiak közel fele megszüntetné az óraátállítást, míg valamivel több mint felük megtartaná a jelenlegi rendszert - derül ki az INSCOP Research március 2–6. között készült felméréséből.
Megugrott a tarlóégetések miatti tűzoltói beavatkozások száma Hargita megyében: márciusban 46 esethez riasztották az egységeket, tavaly ugyanebben a hónapban 28-hoz. A jelenség inkább a megye északi részén okoz gondot, noha teljes tilalom van érvényben.
Mozgalmas napokat tudhatnak maguk mögött a Hargita megyei tűzoltók: péntektől hétfőig több mint harminc esethez riasztották őket, ezek többségében sürgősségi ellátásra volt szükség, de tűzesetek és más veszélyhelyzetek is akadtak.
Több százezer eurót találtak a korrupcióellenes ügyészek a Román Közúti Hatóság (ARR) vezetője, Cristian Anton bukaresti és temesvári lakásán tartott keddi házkutatáskor.
Több Kovászna megyei termék is bekerült az egyik nagyáruház kínálatába, egy helyre csoportosítva a helyi készítésű árukat. Az AgroSIC emellett online értékesítési platformot fejleszt a kistermelőknek.
Öt juhot és két bárányt ölt meg egy medve, amely a háromszéki Maksa településen, a főút mentén fekvő gazdaságban tört be egy istállóba keddre virradóra.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke, Sorin Grindeanu „cinizmusnak” tartja, hogy a kormány késik az üzemanyagárak emelkedését mérséklő intézkedések elfogadásával.
Az elektronikus orvosi nyilvántartás idén nyártól lesz elérhető, és egy felhasználónév, valamint egy jelszó segítségével minden beteg hozzáférhet majd a saját digitális kórlapjához a mobiltelefonjáról, laptopjáról, számítógépéről vagy táblagépéről.
A Világbank jóváhagyott egy 650 millió dolláros hitelt Románia számára a kormány fejlesztési projektjeinek támogatására.
szóljon hozzá!