Csapdahelyzet: hiába van utas, egyre kevesebb a vagon

azok számára, akik a napi vonatozáson kívül más módon nehezen jutnának el városi munkahelyükre, vagy az iskolába. Az utasok – főként a bérletesek – kénytelenek jól meg is fizetni, és naponta kibírni a zsúfoltságot.

Évek óta vasúti kocsik hiányával küzd a jelentős veszteséggel működő Román Vasúttársaság, amely hosszú ideje nem vásárolt újakat.

akiknek ezért aztán zsúfolt, emberhez nem méltó körülmények között kell utazniuk.

A 400-as fővonalon például, amely Brassótól egészen Szatmárnémetiig tart több leágazással, és áthalad Székelyföld jelentős részén, az elmúlt negyedszázadban szinte kizárólag más vonalakról leselejtezett, felújított, esetenként korábban első osztályú kocsikként is szolgáló személyvagonok közlekedtek a Regio besorolású szerelvényeken. A Kék Nyílként is megnevezett korszerű motorvonatok itt teljesen ismeretlenek, helyettük a külföldről használtan beszerzett, helyi érdekű közlekedésre készült motorvonatok járnak néha, amelyeket a népnyelv konzerv-vonatnak hív, és amelyek több esetben ki is siklottak.

Egy havi bérlet 21–40 kilométeres távon 92–112 lej közötti összegbe kerül egy alkalmazottnak, ezért pedig sokszor a szerelvény folyosóján, vagy az előtérben kell összepréselődni. Nemcsak a nyári időszakban történik meg ez, amikor a vasúti személykocsik javát a tengerpartra tartó vonatok számára csoportosítják át, hanem szinte bármikor, mert

– írják a válaszban. A szépen megfogalmazott mondatok mögötti valóság egyértelmű: nincs tartalék, és egy műszaki hiba már olyan hiányt jelent, amit nem lehet pótolni.

A vasúttársaság ígérete szerint a személykocsi-állomány bővülni fog, mivel 570 vagon megjavítására kötöttek szerződést, ez a többi vagon felújítását is lehetővé teszi a következő két évben. ,,Ahogy a felújított vagonok ismét forgalomba állnak, folyatni tudjuk a szerelvények kiegészítését az utasok elvárásainak megfelelően” – zárul a vasúttársaságtól kapott közlemény.