Borboly Csabának márpedig van egy érdeme

(amit kampánykörútjai nem biztos, hogy indokolnak), az elhallgatás tényére Székelyudvarhely volt polgármestere, Gálfi Árpád hívta fel a figyelmünket. Mégpedig úgy, hogy ő erről nem is tud.

És itt érkezünk meg Borboly Csabához, aki a fenti logika mentén semmi rosszat nem tett, mi több, ő tulajdonképpen már a kezdetektől csak a saját nevét használva építette fel a mára már a százezret meghaladó Facebook-bázisát. Tehát

– tehetnénk hozzá.

Csakhogy Borboly esetében másról van szó: ő ugyanis fizetett alkalmazottak sokaságát felhasználva építette fel évek alatt saját magát.

Miközben mindenkinek elege lett a rosszul működő tej-kifli programokból, és minden épeszű ember keserűen gondolhat a véglegesen elvesztett Békás-szorosra, a meggyalázott úzvölgyi katonatemetőre, az omladozó megyei utakra, a megoldatlan medveproblémákra, a lassan egy évtizede működésképtelen regionális hulladéklerakóra, a csak papíron létező távolsági buszjáratokra, a nem létező ipari parkokra – és

A látszatra nyilván egy ideig még adott – amíg nem szédült bele teljesen a hatalomba, és nem szakított az „old-school politics-szal” –, hiszen egy magánoldalt is fenntartott, ugyancsak a saját nevével. Egy idő után azonban a közszereplői oldala került előtérbe, abba gyúrták bele a világ pénzét.

A saját imázsépítés előre megfontolt szándéka abban is megmutatkozik, hogy Hargita Megye Tanácsa is működtet ugyan egy közösségi oldalt a Facebookon, arról azonban lerí, hogy oda már nem jutott pénzügyi keret hirdetésekre.

Tizenhat év elnöki, négy év alelnöki tevékenység után kijelenthető, hogy

Mesteri vonalat követett végig, következetesen csinálta. Emberek ezreivel hitette el, hogy ügyes és okos, miközben tízezrek nevettek.