Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

00:08

Csodás magyar hokisiker az elitvébén

20:58

Már nem penészes falak közt tárolják a liszteszsákokat – javuló élelmiszer-biztonság

20:33

Bukovinai szezonzáró: királycsinálók lesznek a háromszéki csapatok a 3. Ligában

20:24

Elmondták a véleményüket az emberek az adóhatóság szolgáltatásairól

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Tragikus baleset Csíkszereda közelében: 17 éves fiú vesztette életét

Egy kisvárosban a legjobb az életszínvonal Székelyföld-szerte

Felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték Gálfi Árpádot

14 és 16 éves kamaszok erőszakoltak meg egy 13 éves lányt

Látványos az építkezés az A8-as autópályán, de kérdéses az év végi átadás

Megtudtuk, hogy melyik faluba viszik a csíkszeredai kutyamenhely lakóit

Nicușor Dan: nem kell túl komolyan venni azt, amit Vlagyimir Putyin mond

Orbán Viktor: mától liberális kormány vezeti Magyarországot

Harmincezer tanár „tűnt el” az elmúlt hat évben – a hivatástudat önmagában nem elég

Magyar Péter: négy év után megszűnik a háborús veszélyhelyzet

Ballagása után szűk egy évvel könyvszerzőként tért vissza egykori iskolájába

Fotó: Ferencz András

Huszonhat közép-erdélyi kastély különleges képét és rövid leírását tartalmazó kötetet mutattak be a szerda délelőtt a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnáziumban. A kő marad című, igényes kivitelezésű könyv szerzője Ferencz András, az iskola volt diákja.

Szucher Ervin

2017. május 17., 20:082017. május 17., 20:08

Nem sokaknak adatik meg, hogy ballagásuk után szűk egy évvel könyvszerzőként térjenek vissza egykori iskolájukba, ahol egy teljes díszteremnyi tanár és diák fogadja. Ferencz András, a Bolyai volt tanulója, akit eddig erdélyi kastélyokról készült fotókiállításairól ismerhették oktatói, diáktársai és sokan mások, szerdán A kő marad című kötetével jelentkezett.

A korszerű nyomdai technikával készült albumban a fiatal szerző huszonhat közép-erdélyi kastélyt mutat be.

Saját vallomása szerint az, amit az olvasó egy képnek lát, lényegében több, széles látószögű lencsével készült felvételből tevődik össze, majd a Photoshop-program segítségével nyeri el végső formáját.

Ferencz Andrást tinédzser korában „fertőzte meg” a fotográfia és a kastélyok kettős vírusa.

Mint mesélte, előbb történelemtanárával, Kálmán Attilával járt a Telekiek sáromberki és gernyeszegi kastélyában, majd szüleivel látogatott el hétvégeken egy-egy Maros, Kolozs, Fehér, Beszterce-Naszód, Szeben megyei vagy még távolabbi műemlékhez.

A figyelemfelkeltő munkának is beillő albumban szereplő kastélyokról szólva, András tanára és mentora, Kálmán Attila történész – akire a képek szövegezési munkája hárult – arról a szomorú helyzetről beszélt, amiben az egykor pompázó műemlékek tengődnek.

A pénzhiány, a nemtörődömség vagy az emberi butaság pusztítják örökségünket

– mondta, hozzátéve, „egyeseknek kényelmetlen a múltunk, ezért hagyják pusztulni vagy pusztítják ő maguk”.

Az album képanyaga, illetve a valóság a történészt igazolja: két-három szakszerűen felújított vagy legalább menthető állapotban lévő kastélyon kívül a többi az enyészet visszafordíthatatlan útjára tért. Az ellenpéldát a marosugrai Haller-örökség szolgálja, melyet csinos kastélyszállóvá varázsoltak. Azonban itt sem a leszármazottaknak, hanem egy vállalkozónak sikerült megtennie a mentő lépést.

A romániai restitúciós törvény példaértékű volt, azonban az alkalmazása sok kívánnivalót hagyott maga után. Az önkormányzatok nem igyekeztek a negyven-ötven esztendeje nem látott régi tulajdonosokat birtokba helyezni, és évekig odázták a visszaszolgáltatás megvalósulását. A mai napig is számos per folyik: kastélyokért, erdőkért, termőföldekért

– mutatott rá az iskola másik tanára, Haller Béla, az erdélyi nemes családokat tömörítő Castellum Alapítvány elnöke.