Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

22:35

Sima diadalt aratott Mezőkövesden a BL-selejtezőben a román címvédő

21:05

Beváltak, jól működnek az elektromos iskolabuszok

21:03

Megszállottság: az indie-horrorszenzáció, amit a Z-generáció tett az év legjövedelmezőbb filmjévé

21:01

Az államfő szerint jelenleg Grindeanu és Mureșan sem tudna kormányt alakítani

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Megtalálta, megtartotta, költeni is kezdte a pénzt

Látványosan meghasadt az erdélyi autópálya

Gyermekcsoporttal túrázott a pedagógus, amikor villámcsapás érte

Vérnyomok vezettek a több mint négyszázkilós medve teteméhez

Ennyi volt, visszahívták a csíkszeredai főkonzult

Vérnyomok vezettek a több mint négyszázkilós medve teteméhez

Elsötétült az M1, megvan, hogy mikor és hogyan indul újra

Látványosan meghasadt az erdélyi autópálya

Újabb tömeges elbocsájtás Hargita megyében: több mint hetven dolgozóból csak kettő maradhat

Ballagása után szűk egy évvel könyvszerzőként tért vissza egykori iskolájába

Fotó: Ferencz András

Huszonhat közép-erdélyi kastély különleges képét és rövid leírását tartalmazó kötetet mutattak be a szerda délelőtt a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnáziumban. A kő marad című, igényes kivitelezésű könyv szerzője Ferencz András, az iskola volt diákja.

Szucher Ervin

2017. május 17., 20:082017. május 17., 20:08

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Nem sokaknak adatik meg, hogy ballagásuk után szűk egy évvel könyvszerzőként térjenek vissza egykori iskolájukba, ahol egy teljes díszteremnyi tanár és diák fogadja. Ferencz András, a Bolyai volt tanulója, akit eddig erdélyi kastélyokról készült fotókiállításairól ismerhették oktatói, diáktársai és sokan mások, szerdán A kő marad című kötetével jelentkezett.

A korszerű nyomdai technikával készült albumban a fiatal szerző huszonhat közép-erdélyi kastélyt mutat be.

Saját vallomása szerint az, amit az olvasó egy képnek lát, lényegében több, széles látószögű lencsével készült felvételből tevődik össze, majd a Photoshop-program segítségével nyeri el végső formáját.

Ferencz Andrást tinédzser korában „fertőzte meg” a fotográfia és a kastélyok kettős vírusa.

Mint mesélte, előbb történelemtanárával, Kálmán Attilával járt a Telekiek sáromberki és gernyeszegi kastélyában, majd szüleivel látogatott el hétvégeken egy-egy Maros, Kolozs, Fehér, Beszterce-Naszód, Szeben megyei vagy még távolabbi műemlékhez.

A figyelemfelkeltő munkának is beillő albumban szereplő kastélyokról szólva, András tanára és mentora, Kálmán Attila történész – akire a képek szövegezési munkája hárult – arról a szomorú helyzetről beszélt, amiben az egykor pompázó műemlékek tengődnek.

A pénzhiány, a nemtörődömség vagy az emberi butaság pusztítják örökségünket

– mondta, hozzátéve, „egyeseknek kényelmetlen a múltunk, ezért hagyják pusztulni vagy pusztítják ő maguk”.

Az album képanyaga, illetve a valóság a történészt igazolja: két-három szakszerűen felújított vagy legalább menthető állapotban lévő kastélyon kívül a többi az enyészet visszafordíthatatlan útjára tért. Az ellenpéldát a marosugrai Haller-örökség szolgálja, melyet csinos kastélyszállóvá varázsoltak. Azonban itt sem a leszármazottaknak, hanem egy vállalkozónak sikerült megtennie a mentő lépést.

A romániai restitúciós törvény példaértékű volt, azonban az alkalmazása sok kívánnivalót hagyott maga után. Az önkormányzatok nem igyekeztek a negyven-ötven esztendeje nem látott régi tulajdonosokat birtokba helyezni, és évekig odázták a visszaszolgáltatás megvalósulását. A mai napig is számos per folyik: kastélyokért, erdőkért, termőföldekért

– mutatott rá az iskola másik tanára, Haller Béla, az erdélyi nemes családokat tömörítő Castellum Alapítvány elnöke.