Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

17:14

Veszélyes lehet-e a szalma? Mint kiderült, madarakra igen

15:50

„Tudom, hogy nem veszélyes, mégis rettegek” – Miért nem tudjuk legyőzni a fóbiáinkat puszta akaraterővel?

14:11

A gépek nem pótolhatják a tanárt

13:21

Életét vesztette a gyalogos Gyimesfelsőlokon

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Bejöttek a számai, milliomos lett a tegnapi lottósorsolás után

Késsel támadt egy diák egy tanárnőre és az egyik iskolatársára

Bizalmat kapott a Niculescu-kormány

Két bárban is botrányt rendezett egy felfegyverkezett férfi Csíkszeredában – videóval

Elhunyt Basa János, a csíkszeredai jégkorong legendás alakja

Ursula Von der Leyen Budapesten: Magyarország világossá tette, hogy a demokratikus visszacsúszás visszafordítható

Kétezernél is többen írták alá a hulladékdíjak elleni petíciót

Bizalmat kapott a Niculescu-kormány

Vádat emeltek Dan Tanasă ellen diszkriminációra való uszítás miatt

Medvét láttak Csíktaplocán

Ballagása után szűk egy évvel könyvszerzőként tért vissza egykori iskolájába

Fotó: Ferencz András

Huszonhat közép-erdélyi kastély különleges képét és rövid leírását tartalmazó kötetet mutattak be a szerda délelőtt a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnáziumban. A kő marad című, igényes kivitelezésű könyv szerzője Ferencz András, az iskola volt diákja.

Szucher Ervin

2017. május 17., 20:082017. május 17., 20:08

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Nem sokaknak adatik meg, hogy ballagásuk után szűk egy évvel könyvszerzőként térjenek vissza egykori iskolájukba, ahol egy teljes díszteremnyi tanár és diák fogadja. Ferencz András, a Bolyai volt tanulója, akit eddig erdélyi kastélyokról készült fotókiállításairól ismerhették oktatói, diáktársai és sokan mások, szerdán A kő marad című kötetével jelentkezett.

A korszerű nyomdai technikával készült albumban a fiatal szerző huszonhat közép-erdélyi kastélyt mutat be.

Saját vallomása szerint az, amit az olvasó egy képnek lát, lényegében több, széles látószögű lencsével készült felvételből tevődik össze, majd a Photoshop-program segítségével nyeri el végső formáját.

Ferencz Andrást tinédzser korában „fertőzte meg” a fotográfia és a kastélyok kettős vírusa.

Mint mesélte, előbb történelemtanárával, Kálmán Attilával járt a Telekiek sáromberki és gernyeszegi kastélyában, majd szüleivel látogatott el hétvégeken egy-egy Maros, Kolozs, Fehér, Beszterce-Naszód, Szeben megyei vagy még távolabbi műemlékhez.

A figyelemfelkeltő munkának is beillő albumban szereplő kastélyokról szólva, András tanára és mentora, Kálmán Attila történész – akire a képek szövegezési munkája hárult – arról a szomorú helyzetről beszélt, amiben az egykor pompázó műemlékek tengődnek.

A pénzhiány, a nemtörődömség vagy az emberi butaság pusztítják örökségünket

– mondta, hozzátéve, „egyeseknek kényelmetlen a múltunk, ezért hagyják pusztulni vagy pusztítják ő maguk”.

Az album képanyaga, illetve a valóság a történészt igazolja: két-három szakszerűen felújított vagy legalább menthető állapotban lévő kastélyon kívül a többi az enyészet visszafordíthatatlan útjára tért. Az ellenpéldát a marosugrai Haller-örökség szolgálja, melyet csinos kastélyszállóvá varázsoltak. Azonban itt sem a leszármazottaknak, hanem egy vállalkozónak sikerült megtennie a mentő lépést.

A romániai restitúciós törvény példaértékű volt, azonban az alkalmazása sok kívánnivalót hagyott maga után. Az önkormányzatok nem igyekeztek a negyven-ötven esztendeje nem látott régi tulajdonosokat birtokba helyezni, és évekig odázták a visszaszolgáltatás megvalósulását. A mai napig is számos per folyik: kastélyokért, erdőkért, termőföldekért

– mutatott rá az iskola másik tanára, Haller Béla, az erdélyi nemes családokat tömörítő Castellum Alapítvány elnöke.