A Diakónia Alapítvány akkreditált intézménye így programokban gazdag decembernek néz elébe, ugyanis az adventi vásárokon túl évzáró konferenciára is készül. A karácsonyi forgatagok sorát a december 8-án kezdődő múzeumi bazár nyitja meg, amelyet minden évben gazdagítanak a fiatalok munkái, ugyanezen a napon kerül sor a hálózatépítő konferenciára és a képzőművészeti pályázatra beérkezett munkák kiállításmegnyitójára. Később a sepsiszentgyörgyi Gyöngyvirág utcai Református Gyülekezet egynapos bazárján, illetve a sepsiszentgyörgyi önkormányzat által szervezett karácsonyi vásáron is megtalálhatók lesznek a termékeik.

Nem csak te adsz

Olcsvári Tünde tizenkét éve dolgozik az intézménynél, nap mint nap tapasztalja, mit is jelent a sérült fiatalokkal való együttműködés.

– mesélte a szakember. Állítja, hogy mégis érdemes, és kell is küzdeni, hiszen olyan értékekkel szembesítenek nap mint nap, amelyről az átlagember már rég megfeledkezett. „Ha a mindennapjaik részesei vagyunk, akkor ráébredünk, hogy mennyi mindent rontottunk el az évek alatt. Olyan értékeket, mint az egymásra odafigyelés, kedvesség, mosolygás még akkor is, hogyha egyáltalán nem olyan a hangulatunk, egy kedves kérdés, egy észrevétel – ezeket mind elfelejtettük. Pedig ezek olyan érzelmi gazdagságot jeleznek, ami már a legtöbb emberben sajnos egyre inkább nincs meg” – fogalmazott a pszichológus.

Olcsvári Tünde szerint az ember ilyenkor kénytelen lelassulni, vissza kerülni önmagához és ezzel együtt egy tanulási folyamat is elkezdődik. Az adok-kapok nemcsak az ünnep során nyer értelmet, hanem a hétköznapokban is, hiszen a szellemi fogyatékkal élőknél minden nap különleges.

– hangsúlyozta a vezető.

Sok kicsi sokra megy

Az ünnepi készülődéssel kapcsolatban az igazgató kiemelte, idén is a természetesség jegyében születnek meg a díszek, a gyertyaviaszon kívül minden elemet maguk az alkotók gyűjtöttek be az elmúlt hónapok folyamán, saját maguk szárították meg a gyümölcsöket, amelyeket dekorációs elemként használnak fel.

A szakember szerint az alkotások nem mindig egyetlen személy munkáját takarják, hiszen vannak esetek, amikor egyedül csak nehézségek árán tudnának eredményesen dolgozni. Értelmi fogyatékosságuk ellenére azonban biztosan tudják, hogy a folyamat minden lépése, a munkának mindegyik fázisa létfontosságú ahhoz, hogy egy dekoráció elkészüljön.

„Ezt pedig olyan nagy szeretettel és lelkesedéssel csinálják. Egyrészt azért, mert tudják, hogy ez egy ajándék annak, aki megveszi, de ugyanakkor ajándék számukra is, mert az összegyűlt összegből elmehetnek a téli táborba” – fogalmazott a pszichológus.

Ahova mindig szívesen visszatérnek

A tél legmeghatározóbb programpontját nem szívesen hagynák ki sem az intézmény munkatársai, sem a fiatalok – annak ellenére sem, hogy a síszezonban drágábbak a szállások. Az általában január és február között esedékes hargitafürdői táborban nagy örömmel vesz részt felnőtt és gyermek, hiszen ilyenkor minden a hó körül forog, a szervezők igyekeznek minél több kinti szabadidős tevékenységet biztosítani.

Ide viszont rendszerint ellátogatnak a többiek is, azok, akik más szintű fejlesztést igényelnek. „Ők gyakorlati fázisban vannak, így foglalkoztatjuk őket akár kertészetben, boltban, éppen ahol lehetőségünk van rá, vagy akár a nyílt munkaerőpiacra is kihelyezzük, ha tehetjük. Viszont mindig szívesen visszajönnek a foglalkozás lejárta után is az Írisz házhoz besegíteni, ötletelni, vagy egyáltalán részt venni egy-egy programon” – részletezte az intézményvezető.

Ugyanezen a napon már délelőtt 10-kor elkezdődik a zárókonferencia az Írisz-ház székhelyén, amelyet a Reziliencia fejlesztése a segítő szakmában címmel kapta. Ugyanakkor délután 3-kor kiállításmegnyitóra kerül sor a Dohány gyárban, ahol 34 szellemi fogyatékkal élő személy képzőművészeti alkotásait tekinthetik majd meg az érdeklődők.