Az ezeréves határon: túra a Grohotis-hegységben

Egy esőmentes hétvégi, akár egynapos kiruccanáshoz a Grohotis-hegység is szóba jöhet, hiszen elérhető közelségben található, a 800 méteres szintkülönbség oda-vissza 20 kilométeren nem követel rendkívüli erőnlétet, kevésbé ismertségének betudhatóan

Legvonzóbb előnye azonban lenyűgöző voltában rejlik, hiszen gyephavas révén gerincösvénye a szomszédos Báj-havaséval vetekedő, páratlan szépségű panorámát kínál, no és – nem utolsó sorban – részben az „ezeréves” határon vezet végig.

A következő két évben bejárták a terepet, 1886–1887-ben Bécsben nemzetközi vegyes bizottság vitázott rajta, az országgyűlés pedig 1888-ban szavazta meg „az Osztrák–Magyar Monarchiának Romániával, a Monarchia két állama és Románia közt fennforgott határvillongások kiegyenlítése végett, a határvonal újabb megállapítása és azzal kapcsolatos kérdések szabályozása tárgyában kötött, s Bukarestben 1887. évi december 7-én/november 25-én aláírt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről” szóló XIV. törvénycikket.

A délebre magasodó havasokat a Hétfalut zálogban tartó Brassó városa csak a 18. száza elején vette el jogtalanul az itteni magyaroktól, s adta bérbe az egyre nagyobb számban beköltöző román bácsoknak.

Természetesen a most általunk javasolt túra nem a teljes 71 kilométer megismétlését célozza, mert ahhoz az edzett természetjáróknak is négy napra volt szükségük, hanem a Bratocsa-hágó és a Grohotis-csúcs közötti, a hajdani országhatárt részben követő útvonalra.

Az 1272 méter magasságban ránk váró indulási pontig az 1840–1860 között kiépített, 1A jelzésű műúton jutunk el a leghamarabb – a Kárpát-kanyar tájékán a Tömösi-szoroson átvezető Brassó–Bukarest főút és vasút megnyitása előtt ez volt a legfontosabb összekötő a két ország között. Azelőtt pedig a Tatárhavas-hágói és Telejenel folyó melletti. Csíkszeredától jó bő kétórányi, Sepsiszentgyörgytől mindössze kb. 75 percnyi autózás, buszozás vár ránk.

A név első fele mindenekelőtt a régi magyar nyelvben szépet jelentő babbát, illetve a Csíksomlyó titka kapcsán Daczó Árpád (P. Lukács OFM) által is sokat boncolgatott Babba Máriát juttatja eszünkbe, míg a runka erdei tisztásra, irtásra utal. A ferences atya úgy vélte, hajdanán Mária-búcsúra járhattak ide az őseink, és ez olyan közeli hegycsúcsok neveit is megmagyarázza, mint a Kis- és Nagybáb vagy éppen a Bábos, kissé távolabb a nagykő-havasi Kőba-szikla, Kőba-völgy, Kőba-csúcs, melyeket Simon Ferenc a Kőbábból eredeztet, a Bucsecsben pedig a híres Babele.

A Bratocsa-hágó nevét láttam leírva már Bretocsának, az 1941-es magyar katonai felméréskor Barátos névvel illették, a Google-térképen Tatrangfői-hágóként is megtaláljuk, merthogy a közelben ered a Tatrang. Itt bőséges parkolóhely áll rendelkezésünkre, és jobbra, azaz délnek fordulva megkezdhetjük a túra érdemi részét. Másfél órát az erdő között, az egykori országhatár piros sávval jelzett nyomvonalán gyalogolunk változatos terepen, és még legalább annyit

És ha már a terepjárót választjuk, a fentebb vázolt útvonal helyett akár a Negrașul völgyén át is beereszkedhetünk (ez a könnyebb, de kevésbé látványos), ám a Doftana völgyében mindenképp forduljunk északnak: egyrészt, hogy aszfalton ne koptassuk a gumikat, másrészt mert így az 1250 méter magas Predelus-hágónál ismét találkozunk a régi magyar határral, és úgy érünk haza a Barcaságba.