Dél-tiroli vendégek Háromszéken

A Kovászna Megyei Tanács sajtóközleményéből kiderült, hogy a fenti állítást támasztja alá a prof. Christoph Pan, a dr. Davide Zaffi és a dr. Lucio Giudiceandrea által Sepsiszentgyörgyön csütörtökön tartott szimpózium, amelynek moderátora Komlossy József autonómia-szakértő volt. A rendezvényen Tamás Sándor elnök olaszul köszöntötte a Dél-tiroli vendégeket, akikkel néhány mondatban ismertette Székelyföld és Háromszék történelmét, közös vonásait Südtirol – Alto-Adige autonóm tartományával.

„A nem létező Székelyföldről köszöntjük a nem létező Dél-tiroli vendégeket” – utalt köszöntőjében Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere az autonómia létjogosultságát megkérdőjelező véleményekre, majd hangsúlyozta: Dél-Tirol működő mintája azoknak a törekvéseknek, amelyeket a székelység is magénak vall. A városvezető hangsúlyozta, éppen az olaszországi autonóm régió bizonyítja, hogy egy ilyen helyzetből Székelyföldön a románság és a magyarság is egyaránt profitálna. Antal úgy véli, hogy a szimpózium megrendezése azt jelenti, máris sok félelmet sikerült eloszlatni.

Komlossy József, az esemény moderátora, autonómia-szakértő nyitó beszédében elmondta: „A szimpózium elsődleges célja, hogy Romániában a hallgatóság számára bemutassa a többnyelvű autonóm régió, Alto Adige – Dél-Tirol politikai, gazdasági és jogtörténetét. (…) A szimpózium célja továbbá az, hogy az Alto Adige – Dél-Tirol többnyelvű autonóm tartomány példájával románoknak és magyaroknak egyaránt fogódzókat adjon ahhoz, hogy abban a történelmileg összetartozó egységes térben, melyet Székelyföldnek neveznek, s amelynek egyaránt gyermekei, miként teremthetnek meg vállvetve, együtt egy sikeres európai régiót.”

A Dél-tiroli előadók sorát Christoph Pan professzor Bevezetés: a konfliktusforrástól a többnyelvű, sikeres európai régióig című bemutatója indította. A német anyanyelvű Pan kifejtette: a lakosság túlnyomó többsége Dél-Tirolban, az első világháború után német volt, bár a régióban jelen volt néhány százalék olasz és ladin anyanyelvű lakos is. Az előadó szerint a nemzetállamok többségének a közvéleménye úgy gondolta, hogy modern társadalom nem lehet többnyelvű. A modern társadalom fogalmába nem fért bele a multikultúralitás, „ma már tudjuk, hogy ez nem így van”. Mussolini fasiszta diktatúrája alatt sok olaszt telepítettek be, egy Németországgal kötött egyezség célja pedig az volt, hogy a német lakosságot kiszorítsák, áttelepítsék. Az autonómiának két időszakát különböztetik meg Dél-Tirolban: az 1948-ban szavatolt ún. első autonómiát, illetve egy későbbi, teljesebb jogkört biztosító második autonómiát. A történelmi adatok szerint 1971-ben már a lakosság 31 százalék volt az olasz, a ladinok száma 4 százalékot tett ki, a fennmaradó 65 százalék pedig németajkú volt. Az etnikai feszültségektől terhes hangulatot az olasz és az osztrák kormány komoly közbenjárásának segítségével enyhítették, így összesen 137 lépésben, dekrétumok, egyezmények formájában született meg a második autonómia.

Christof Pan elmondta, az olaszok többsége kezdetben nem értette meg, hogy az államban élhetnek olyan személyek, akiknek nem olasz az anyanyelve. Így az sem volt meglepő, hogy Südtirol megye autonómiakövetéséről is azt hitték sokan, hogy csupán azt a célt szolgálja, hogy a német többségű régiót kiszakítsák Olaszországból.A hajdanán szegény régióban ma sok a bevándorló, nincs munkanélküliség, a GDP 36 százalékkal haladja meg az olasz átlagot és a terület gazdaságának 5 milliárd eurós forgalma van. „Megszűnt a konfliktuspotenciál, társadalmi béke van, virágzik a gazdaság. Az, hogy a régió lakossága többnyelvű, a hozzáadott kulturális értékben csapódik le” – összegezte előadását Pan.

A Dél-tiroli autonómia – a kormányzat szempontjából címmel Davide Zaffi olasz nemzetiségű professzor tartott előadást. A történelmi visszatekintő során Zaffi leszögezte: az olasz állam az első világháborúig azonos volt az olasz nemzettel. Így az olasz különböző dialektusait is össze kellett kovácsolni. „A második világháború után az ország az idegen ajkú személyekhez nem demokratikusan viszonyult, meg akarta fosztani őket anyanyelvüktől.” Nem voltak tömeges kiűzetések, tömeggyilkosságok, de a kisebbségi nyelvek használata sem volt lehetséges. A kisebbségeket másodrangú állampolgárként kezelte Olaszország. „A törvények lassan és az emberi mentalitás még lassabban változik, de tudott dolog, hogy ma Alto Adige – Südtirol régióban béke van. Most többe kerül a közigazgatás, de hatékonyabb a gazdaság és százezrével jönnek a turisták” – fogalmazott Zaffi.

A harmadik előadás, A Dél-tiroli olaszok és az autonómia: az elutasítástól az elfogadásig, Alto Adige olasz lakosainak az autonómiához történő fokozatos közeledését foglalta össze. Lucio Giudiceandrea professzor beszámolójából kiderült, jelenleg a lakosság 25 százaléka, azaz megközelítőleg 115 ezer olasz lakik az autonóm régióban. Az olaszok és a kisebbségek viszonya viharos múltra tekint vissza, hiszen a fasiszta kormány hitte és vallotta, hogy Olaszország az emberiség kultúrájának a bölcsője, a német többségű vidékre pedig azzal a határozott céllal telepített az ország szegényebb régióiból lakosságot, hogy „civilizálják” a németeket. Erre a korszakra a kisebbségek nyelvi jogainak semmibevétele volt a jellemző, amelynek az autonómia fokozatos fejlődése vetett véget. Giudiceandrea szerint az olasz lakosság a többnyelvűség kezdetén ellenszegült, hiszen a hivatalos nyelvet beszélő németajkú lakossággal szemben kevés olasz beszélte a helyi többség anyanyelvét.

A tulajdonképpeni áttörés a 90’ években vált tetten érhetővé, amikor a Dél-tiroli olaszok is megértették, hogy a költségesebb és nehézkesebb többnyelvűség a régió hasznára fordul. A gazdasági fellendüléssel párhuzamosan paradigmaváltás is zajlott: mára mindhárom nemzetiség szívesen sajátítja el a többiek nyelvét. Az iskolai oktatás is ezt bizonyítja: az olasz nyelvű iskolában németet, a német nyelvű iskolában olaszt, a ladin intézményekben pedig németet, vagy olaszt tanulnak.

Lucio Giudiceandrea hangsúlyozta, bár nem tisztje eldönteni, hogy mi is lenne Erdély esetében a legjobb megoldás, úgy véli, hogy ez a régió akkor lehet sikeres, ha mindenki együttműködik, hiszen ez Alto Adige – Dél-Tirol sikerének a titka.

A szimpóziumot követő rövid sajtótájékoztatón Tamás Sándor megyei önkormányzati vezető elmondta: „Nem lehet eltakarni azokat a jó példákat, amelyek az Európai Unióban léteznek. Hiszen az unió 27 országából 11-ben működik a területi, vagy kulturális autonómia valamilyen formája. Ami a területi autonómiát illeti, számunkra a legközelebbi a Dél-tiroli, de a finnországi svédek kulturális autonómiáját is alkalmazhatónak tartjuk például Erdély többi részén. Finnországban csupán 6 százaléknyi svéd lakosság mellett garantált az anyanyelvi oktatás elemitől az egyetemi szintig. Tirol történelme hasonló Székelyföldéhez: ugyanabban az időszakban került Erdély Romániához, mint Dél-Tirol Olaszországhoz. Székelyföld is a területi autonómia által válhat gazdaságilag virágzó régióvá.  Bár Székelyföld tekintetében egy kicsit magasabb a magyarok aránya, mint a németek aránya Tirolban, de itt nem az arányok a fontosak, hanem az a jogszabályi keret, amely szavatolja a többnyelvűséget és a döntések helyi szinten tartását. Fontosnak tartjuk, hogy a román közösséghez is szóljunk a példákkal és az autonómia előnyeit is felvázoljuk számukra.”

„A székelységnél kisebb közösség Romániánál nagyobb országban valósított meg autonómiát. Pozitív üzenet ez a románok felé, hogy bízunk a saját erőnkben, a magyarok felé pedig az, hogy a pozitív példákat kell figyelni. Biztos vagyok benne, hogy megvalósítjuk a Székelyföldi autonómiát 20 millió román támogatásával együtt” – vonta le a következtetést Antal Árpád András polgármester.