Anonim alkoholisták – segítség a józanításban

AA – ezt a két betűt mindannyian ismerjük, de még így is kevesen vállalják fel jelentését, miszerint anonim alkoholista vagyok. Felállni egy csoportban és kimondani, hogy XY vagyok és alkoholista, sokkal nehezebb, mint azt a kívülállók gondolnák. De akik megteszik, elindulnak egy úton, melynek vége a teljes megtisztulás és új élet is lehet.

Cél: józannak maradni

Az anonim alkoholisták a meghatározás szerint olyan férfiak és nők közössége, akik megosztják egymással tapasztalataikat, erejüket és reményüket azért, hogy megoldhassák közös problémájukat és segíthessenek másoknak felépülni az alkoholizmusból. Annak, hogy valaki tagja legyen a csoportnak, egyetlen feltétele van: az ivással való felhagyás vágya. „Elsődleges célunk józannak maradni és segíteni más alkoholisták józanodását” – áll a csoport legfőbb célkitűzései között. A pszichológus szerint a szenvedélybetegség epidémiaként terjed a világon, és egyre erősebb ingerek váltják fel az alkoholvágyat. De mégis, talán az alkoholistáknak a legnehezebb megküzdeniük önmagukkal és a társadalommal.

Az AA önkéntes, nemzetközi közössége olyan férfiaknak és nőknek, akiknek problémájuk van az ivással. Nem professzionális, önfenntartó, multikulturális, apolitikus és több mint 180 országban elérhető. Nincsenek életkori vagy iskolázottsági követelmények. A tagságot szabadon választhatja bárki, aki tenni akar valamit ivási problémájával. Bár ezen a néven nem működik csoport Sepsiszentgyörgyön, de szenvedélybetegek csoportja találkozik hétről hétre a problémák közös megoldása érdekében.

Egy neve elhallgatását kérő csoporttag a Székelyhon.ro-nak elmondta, fiatal kora óta iszik, és ezt a szót még ma is nehezére esik kimondani, hiszen ez beismerés részéről. „Először egy-két sör volt csak munka után, aztán ez már nem volt elég, és lement akár egy üveg bor is. Nem vettem észre magamon változást nagyon hosszú ideig, családom figyelmeztetése ellenére sem. Amikor pedig beismertem magamnak, hogy gond van, nem vállaltam fel, nem kértem segítséget” – meséli saját megrázó történetét, melynek mára, úgy tűnik, vége.

Az alkoholizmus kultusszá vált

Dulányi Szidónia pszichológus az alkoholizmust is ugyanolyan szenvedélybetegségnek tartja, mint a játékszenvedélyt vagy más betegséget, az ebben szenvedők pedig menekülni akarnak önmaguk vagy családi kötelezettségeik elől, nem véve figyelembe tetteik olykor súlyos következményeit. „Az alkoholizmus ma már kultusz, nincs az a világválság, hogy az alkoholista ne menjen be inni a kocsmába munka előtt vagy után. Kevés olyan iparág van, ami olyan gyorsan lendült volna fel, mint a szeszipar, hiszen sokan rászorulnak az ivásra, hogy enyhítsék gondjaikat. És ezt meg is tehetik, hiszen az alkohol legális, ellentétben a drogokkal, így könnyen csapdába lehet esni” – mondja a pszichológus. Az, hogy valaki elhatározza, felhagy szenvedélyével, óriási lépés, sokkal nagyobb elhatározás, mint azt a külvilág gondolná – magyarázza a szakember, és ebben segít sokat az AA-közösség, ahol hozzá hasonló sorsokat ismer meg, és ebből nyer erőt a továbblépésre és az ivászat feladására.

Mit csinál az AA?

Az AA-program, amely tizenkét lépésen alapul, lehetőséget kínál az alkoholistáknak, hogy kielégítő életet építsenek fel alkohol nélkül. Az AA-tagok megosztják tapasztalataikat mindazokkal, akik segítséget keresnek ivási problémájukra; személyes szolgálatot végeznek az AA-ba bárhonnan érkező alkoholisták számára. A felépülési programról AA-gyűléseken beszélnek. Vannak zárt gyűlések, kizárólag alkoholisták és leendő AA-tagok számára. Fontos tudni, hogy a közösség tart ún. nyitott szpíker és megbeszélő gyűléseket is, ezek nyitottak alkoholisták és nem alkoholisták számára is. Egy nyitott gyűlésen való részvétel a legjobb mód megtudni, mi is az AA, mit tesz és mit nem tesz. Az AA-tagok részt vesznek továbbá úgynevezett „kórházi gyűléseken”, viszik az üzenetet a börtönökbe és a kezelőintézetekbe. Ezenkívül az AA-tagok felkérhetők, hogy szakmai testületeknek, egészségügyi és szociális munkás képzéseken, illetve hasonló helyeken információs találkozókat tartsanak. Ezek az AA-ról szóló gyűlések nem szokványos AA-gyűlések.

A fenti történetet elmesélő személy két éve tagja a programnak, és még nem mondhatja el magáról, hogy teljesen tiszta lenne. „Szeretném megérni azt a napot, amikor már legalább egy éve nem ittam, de sajnos voltak visszaeséseim. Nehéz, küzdelmes dolog ez, az alkohol mérgezi a testem, de az elmém is, és sokszor sírás a vége a visszaesésnek, és sajnos nem csupán akarat kérdése.”

Dulányi Szidónia szerint történetünk alanya jó úton halad, hiszen csak úgy szokhat le valaki a szenvedélyéről, ha tudatosul benne, hogy ő beteg és hajlandó részt venni a gyógyuláshoz vezető úton. Kényszeríteni senkit nem lehet, a tagadásnak pedig rengeteg formája van, ami a környzetet is tönkreteheti, hiszen ők látják a gondokat. A tagadásnak több fázisa van, az egyik az egyszerű tagadás, amikor az alkoholista azt állítja, hogy ő nem beteg és nem is iszik sokat, van a kicsinyítés, amikor elismeri ugyan, hogy gond van, de nem tulajdonít neki jelentőséget, és van a vádolás, amikor a beteg elismeri problémáit, de másokat tesz felelőssé értük. Emellett van, aki eltereli a problémát, és úgy állítja be, hogy az ő igazi gondja nem is az ital, vagyis kibúvókkal rejtőzködik.

„Jellemző a szenvedélybetegekre az ellenséges viselkedés is, amikor az egyén dühös, ingerlékeny lesz, és támadóvá válik. Ezt a legnehezebb kezelni, és ezért kell önmaga felismerje a gondot és keresnie a megoldást” – mondja a pszichológus.

Mit nem tesz az AA?

A program – amellett, amit felvállal – bizonyos feladatokat nem teljesít, hiszen célja nem felel meg ezen pontoknak. Az egyik legfontosabb, amit nem tesz meg az AA-közösség, hogy nem kezdeményezi az alkoholista gyógyulását, hiszen ezt mindenki önmaga kell eldöntse. Ugyanakkor nem toboroz tagokat és  nem kezdeményez vagy támogat kutatásokat sem, végül pedig nem követi vagy befolyásolja tagjait. Az egyik legfontosabb az AA működésében, hogy anonim, saját bevallásuk szerint: „hagyományaink spirituális alapja, a névtelenség mindig emlékeztet bennünket arra, hogy az elvek előbbre valók az egyes személyeknél.”

Mi az anonimitás célja az AA-ban?

Az anonimitás fékezi a könnyen elszabaduló egót és azt a helytelen meggyőződést, hogy a névtelenség megszegése bárkin is segíthet, gátat szab a személyes elismertség és az irányítás vágyainak. Ami pedig a legfontosabb: az anonimitás hagyománya arra emlékeztet, hogy az AA üzenete és nem az üzenet vivője számít. Az anonimitás személyi szinten a tagok magánszféráját védi. Olyan biztosíték, ami különös jelentőséggel bír az újak szemében, akik haboznának az AA-hoz fordulni, ha okuk volna azt hinni, hogy alkoholizmusuk nyilvánosságra kerülhet.

Alanyunk ugyanakkor úgy gondolja, ma még nem teljesen tiszta, de a csoport tevékenysége és a beszélgetések nélkül sokkal mélyebbre süllyedhetett volna, így azonban tartja magát, és napról napra javul. Beszélgetésünk végén azt mondta, amennyiben absztinens lesz, felvállalja nevét és fényképét is, hiszen akkor erőt adhat a többi hozzá hasonló szenvedélybetegnek. Addig azonban azt javasolja, tegyék meg az első lépést, és kérjenek, keressenek segítséget, mert az a legfontosabb kiindulási pont a betegség legyőzésében.

Székelyföldön Csíkszeredában néhány hónapja működik AA-csoport a Szent Kereszt-plébánia épületében. A találkozásokra csütörtök este hét órától kerül sor, jelentkezni az aa_csik@yahoo.com címen lehet, teljes diszkrécióval. 

Sepsiszentgyörgyön támogatócsoport működik, ahol szenvedélybetegeket (alkohol-, kábítószer- vagy játékfüggőket) és hozzátartozóikat várják minden kedden 18 és 20 óra között a szemerjai református egyházközség könyv­tártermében. A teljes diszk­réció garantált, érdeklődni a szemerjai lelkészi hivatalnál munkanapokon délelőtt vagy a 0729-121188-as, illetve 0757-352541-es telefonszámokon lehet.