Nehéz munkát jelentett ez, mert sok esetben már alig lehetett megtalálni, például Jókai Mór publicisztikáját Kolozsvárról, vagy Ürmösy Sándor egykori unitárius lelkész írásait a budapesti hadtörténeti levéltárból tudta beszerezni.

A mindennapok történelme

Sorin Mitu Az én Erdélyem című tanulmánykötete hat nagy esszéből áll, a fordító nem az első oldallal kezdte a munkát, hanem ahol elsőre, véletlenszerűn kinyílt, éppen Kővári Lászlónál, a 19. századi történésznél, akinek munkássága nem volt ismeretlen a számára.

az, ahogy az események tükröződtek az ő megítélésükben. A kutatóknak az maradt, amit az írástudók leírtak, hiszen élő tanúja nincsen a 19. századnak. Mindaz, ami fennmaradt, szociálpszichológiai, szociológiai szempontból is érdekes, de mint gendertörténelem is érdekfeszítő, hiszen

Érdekesek a császár és a nők közötti kapcsolatok, kölcsönhatás szempontjából is.

és amikor nem hős volt, akkor hogyan élte a mindennapjait. Közli a kötet Papiu véresszájú szövegeit is, aki az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt nem akar a dunai népekkel szövetkezni, sokkal inkább a szlávokkal.

Tanulmánykötetében megpróbálja a románok szemével láttatni a magyarokat, illetve a magyarokéval a románokat. Azt is fontosnak tartja megmutatni, hogy mit jelentett a románoknak a 19. századi Európa, hogy értékelték például az írországi helyzetet. Az íreket az erdélyi románokhoz hasonlították, úgy vélték egyes román szerzők, hogy mindkét nép azokkal a nehézségekkel küzd. Érdekes az Olaszország-élmény is, ahogyan a románok az olasz „rokonsághoz” viszonyulnak, a kezdetekhez, Rómához, a Római Birodalomhoz, majd az évszázadokon át Itáliához.

Nem mindennapi történelemkönyv a Sorin Mitu tanulmánykötete, amelyet érdemes kézbe venni, elmélyülni benne, és a múltat nem az érzelmek által, de az ésszerűség, az objektivitás révén szemlélni – hangzott el a könyvbemutatón.