A jövedelmünk nagy része abból származik, hogy részesülünk az eredményből. Januárban tisztázzuk az érintett cégekkel, intézményekkel, hogy mi várható év végén a növekedésben, és a növekedés bizonyos százalékát kapjuk meg. Mondok egy példát: akár már hajnalban kint vagyunk a gazdáknál a fejésnél, vagy az üzemekben (például egy sajtkészítő üzemben); tehát nem csak a vezetéssel foglalkozunk, hanem mindent látunk a „legmélyén”, mert onnan lehet fölfelé haladni.

A tényleges szakmai munka egy szervezeti diagnózist követően a szervezetfejlesztéstől az egyablakos rendszer felállításán keresztül a projektalapú fejlesztésekig mindent magába foglalt.

Az a baj, hogy tapasztalatom szerint a polgármesterek nagy része ezt nem is tudja szétválasztani. Nemrég beszéltem egy polgármesterrel, aki azt mondta nekem: ő városvezető akar lenni, az alpolgármester pedig vigye az apparátust. Ez egy nagyon helyes mondat, mert az alpolgármester(ek) felel(nek) a rendért, köztisztaságért, hóeltakarításért, kulturális munkáért stb., a polgármesternek pedig tartania kell a kapcsolatot a lakossággal, el kell járnia lakossági gyűlésekre. Ez azért fontos, hogy lássa a felmerülő problémákat, és adjon iránymutatást az alpolgármesterének vagy alpolgármestereinek vagy a városmenedzsernek, hogy a technikai fejlesztéseket milyen irányba vigyék el.

– Nyilván ez csak abban az esetben működhet, ha olyanok az alpolgármesterek.

– Hát, ismerek olyan elöljárót, aki nagyon fiatal alpolgármestereket és városmenedzsert választott maga mellé, mert bennük látta a dinamizmust. Nem mindenhol ilyen a helyzet, de hát ettől vagyunk színesek.

– Tehát mondhatjuk, hogy a munkájában igenis vannak olyan kudarcok, amikor el kell fogadnia, hogy nem tud egy politikussal szintet lépni.

– Egy-két ilyen kudarcom valóban volt. De tapasztalatom szerint van olyan polgármester – és nem bántani akarok senkit –, aki fel sem fogja a pozícióját. Tehát nem jut el a tudatáig, hogy ő több ezer ember sorsáért felel. Mindössze a székét és a hatalmát nézi, és azt, hogy mindenki vigyázzban álljon, ahogy meglátja őt. Egy polgármester kérdezte is tőlem, hogy hogyan lehetne elkerülni a hajlongásokat? Azt válaszoltam, hogy az irodája ajtaján cserélje le a mostani táblát: a polgármesteri funkció ezentúl hatalmas betűkkel szerepeljen, a saját neve pedig egy kisebb betűméretű, fel- és lecsavarozható táblácskán álljon. A kérdés, hogy van-e alázat az adott polgármesternél vagy megyei tanácselnöknél. Mert ugye van az embereknek IQ-ja (értelmi képessége) és EQ-ja (érzelmi intelligenciája).

A polgármesterek a legtöbb esetben attól szenvednek, hogy nincs meg a szakmai tudásuk az intézmény irányításához, de van egy elképzelésük, ami lehet, hogy szervezetileg semmilyen módon nem valósítható meg. Ugyanakkor a törvénykezés és az adott környezet sem támogatja, hogy azt meg tudják valósítani. Például a kezdő polgármesterek nem is látják, hogy egy döntés után akár évekbe is beletelhet egy PUZ (területrendezési terv) kiadása. Nem is beszélve a pályáztatásokról, európai uniós pénzek lehívásáról, közbeszerzések lebonyolításáról.

Különben épp ez a különbség a politikus és az államférfi vagy ún. városvezető között, hogy a politikus csak azt nézi, hogy legközelebb is válasszák meg, az államférfi viszont azt, hogy a lakosságnak jó legyen. Az apparátus akkor szenved, ha a vezető csak a holnapot látja. De ha már problémákat nézünk, mindenképp meg kell azt is említenünk, hogy az új polgármesterek és alpolgármesterek nagy részének nem jut el a tudatáig, hogy ha hatalomba kerül, akkor a nép a hatalommal együtt nem ad tudást is neki. És

Sok esetben nem mérik fel, hogy a hatalommal együtt nem jár tudás. Ezt a nagyon egyszerű logikát sokan nem értik meg. Én felsőoktatásban tanítok, és ha nekem adnának egy olyan jogot, hogy kínai nyelvből vizsgáztassak le embereket, akkor a hatalmam onnantól kezdve meg lenne hozzá, de nem volna hozzá tudásom. Valahol így látok sok polgármestert, aki – miután megválasztják – első munkanapján rájön arra, hogy neki ez az egész funkció kínai. Ez a helyzet a politikai pártok felelőssége.

Ugyanakkor arra is oda kellene figyelni, hogy a polgármesterek, tanácselnökök úgy kommunikáljanak a lakossággal, hogy még igaznak is tűnjenek.

Ezt a tudást azonban előre kell felszedni. Egy ilyen funkcióra nagyon fel kellene készülni, sokan azonban ezt a lépést kihagyják. Nekem a legnagyobb bajom ezzel kapcsolatban épp az, hogy ennek a károsultjai a magyar anyanyelvű lakosság: így vesztenek el jelentős részben magyarok lakta településeket.

Ezért határozottan állítom, ha nem indul el egy másabb típusú, tudásalapú gondolkodás, akkor előbb-utóbb probléma lesz Székelyföldön.