Áll a magyar összefogás emlékműve

Tekintse meg képgaláriánkat!

Sem a szemerkélő eső, sem a hideg hegyi szél nem riasztotta el a zarándokokat és a turistákat, akik autókkal, traktorokkal, szekerekkel vagy gyalog vágtak neki a Bekecsnek. Délre mindenki megérkezett az oromra, ahol felépült a középkori, elpusztult kápolna „utódja”. A szombati ünnepség méltó megkoronázása volt a közel három éves építő munkának. Az egyházi és turisztikai célú épületegyüttest ft. Oláh Dénes marosi katolikus főesperes szentelte fel, imádkozva, hogy e templom az isteni kegyelem forrása legyen.

„Jöjjetek csodát látni’”

„Aki azt meri állítani, hogy nincsenek csodák, az jöjjön a Bekecsre. Csodát lát itt. Az összefogás, a hit, az akarat, a szeretet csodáját. Az ősi lármafától kődobásnyira, az egykori kápolna közelében, itt az élen, igen, itt áll a formát öltött csoda” – kezdte ünnepi szentbeszédét a főesperes, utalva a megépült kápolnára. Nagy László nyárádselyei plébánost úgy hozta fel példának, mint aki Péter apostolon is túltett, hiszen az Úrnak nem egy, hanem egyszerre két „sátrat” állított, ugyanis hamarosan befejezik a Nyárádmagyaróson épülő kápolnát is.

„Egyre elsivatagosodó világunknak égető szüksége van az oltárok és szószékek magasából elhangzó isteni üzenetre. Égetően szükségünk van arra az idők próbáit kiálló jézusi tanításra, amely egyetlen esélye maradt a mindent lekezelő, minden szent értéket megmosolygó kortársaknak is. A lelki sivatag térhódítását csak a templomainkból áradó élő és éltető víz állíthatja meg” – hangsúlyozta Oláh Dénes.

Több száz zarándok érkezett szombaton a Bekecsre

A bekecsi kápolnának már a megléte is üzenetet hordoz: tekintetünket az ég felé, Istenre irányítja, eszünkbe juttatva, hogy a mi hazánk az égben van. Azt a hitet juttatja eszünkbe, hogy egy olyan közösség vagyunk, amely hisz és imádkozik, tervez és épít.

Elismerő okleveleket adtak át

A felszentelési ünnepséget szentáldozás és himnuszaink eléneklése zárta, de azokról sem feledkeztek meg, akik kivették részüket a csoda megvalósításából. Okleveleket osztottak ki az építkezést végző cégeknek, a támogatást nyújtó vállalkozóknak, községeknek, a kistérségi társulásnak, a marosszéki közbirtokosságnak, Nyárádselye magyarországi „testvérének”, Sellye városnak, továbbá közméltóságoknak, míg Szabó Árpád alelnök és Oláh Dénes főesperes az építkezés fő mozgatóit tüntették ki: Lokodi Edit Emőkét, a megyei tanács elnökét és Nagy László nyárádselyei plébánost. És arról a segédmunkásról sem feledkeztek meg, aki közel három évig folyamatosan dolgozott a hegyen folyó építkezésen.

Történelmi emlékek

A Szent Antal tiszteletére szentelt bekecsi kápolna egykor a Bekecs-tető tisztásán feküdt,  ahová évente kétszer sereglett fel búcsúra a Kis-Szentföld (Felső-Nyárádmente) áhítatos lakossága. A kápolna azonban a 18. században a hanyagság áldozata lett, a tönkrement épület köveit széthordták, harangja Búzaházára került, míg egyik kövét a selyei katolikus templom falában találjuk a következő felirattal: „1600 Az bekecsi kápolna köve JHS”. Csíki Dénes kanonok portálunknak elmondta: a kereszténység felvétele és a székelység betelepítése után még egy évszázaddal is javában folytak a hegyeken a pogány rítusok. Az ősvallásunk egyik elemének tekinthető a Bekecsen található hatalmas kőtömb is, amelyet a helyiek Oltárkőnek vagy Mosdókőnek neveznek, és ahol megtisztulási szertartásokat végezhettek pogány őseink. Az ilyen helyeket és a hegyek lakóit az egyház kápolnák építésével próbálta bekapcsolni a keresztény vallásba és rituáléba. Valószínűleg így történhetett a Bekecs esetében is. Az atya azt sem tartja kizártnak, hogy az elpusztult Szent Antal kápolna nem az első ilyen építmény volt a hegyen.

Híre mehet az összefogásnak

Lokodi Edit Emőke visszaemlékezett a kezdetekre, amikor a bekecsaljiak a plébánossal és a polgármesterrel, valamint ft. Csató Béla irányításával megkeresték őt a kápolnaépítés tervével. Nehéz volt megtalálni a jogi kereteket, de mára felépülhetett a templom. A megyei önkormányzat is felkarolta a tervet, hiszen fontosnak látják a nyárádmenti kisközösségek megtartását, az itthonmaradás értelmének megélését és a vidék felemelését. Ebben jelentős helyet foglalhat el a jövőben a Bekecsen kialakuló vallási turizmus.

Történelmi pillanatnak tartják a kápolnaavatást

Nagy László plébános szerint „hagyományt építettünk és folytattunk”, amikor a civil és önkormányzati kezdeményezést az egyházközség is felkarolta és támogatókat keresett hozzá, valamint vállalta az építkezéssel járó munka fáradságos részét is. „Egy álom megvalósult, büszkén áll a Bekecs ormán a négyszáz évvel ezelőtti templom utódja” – fejezte ki örömét Kacsó Antal, Nyárádmagyarós község polgármestere, aki azt is elmondta: az alapkő letételéhez szükséges összeget a nyárádmenti polgármesterek adták egy nyertes turisztikai pályázat révén, ezután pedig kerültek támogatók, akik névtelenül és önzetlenül adományoztak. „Erdélyben az adott szó egy kitöltetlen csekk” – véli az elöljáró, és az ígéreteket bármikor „be tudták váltani” segítségre, építőanyagra, pénzre, biztatásra. De a hétvégén nem lehetett volna avatni és ünnepelni, ha nem lettek volna olyan ügybuzgó személyek, mint Lokodi Edit Emőke elnökasszony, Nagy László plébános, Kerekes Károly parlamenti képviselő, Péter Ferenc szovátai polgármester és Farkas Elek vállalkozó.

Kerekes Károly képviselő szerint egy örömünnep volt ez az avatás, és lesznek emberek, akik a völgyben hagyva a gondokat, felmennek majd a hegyre feltöltődni. Kerekes szerint a szombati nap „történelmi pillanat történelmi helyen, amellyel történelmünket, évezredes jelenlétünket bizonyítottuk”.

„Együtt erősek vagyunk”

„Az összefogás emlékműve is ez a kápolna. Hirdeti, hogy az összefogásnak eredménye van. A lelkünkben kiáltja el Marosvásárhelyig, Kolozsvárig, Nagyváradig, Aradig, Temesvárig, Szatmárnémetiig, hogy erőnket, forrásainkat, ötleteinket, szorgalmunkat, türelmünket, hitünket, céljainkat tegyük a közösbe. Együtt elég erősek vagyunk ahhoz, hogy céljainkat, álmainkat megvalósíthassuk. Fogjunk össze, mert együtt lesz erőnk megmaradni. Együtt túlélünk fondorlatot, aljasságot, árulást és becsapottságot, bizalmatlanságot és kételyt. Együtt életterünk van és lesz, külön és különcködve földönfutóvá válunk. A széthúzás szétszakít, tönkretesz, sírba dönt, kihúzza a talajt, a szülőföldet a talpunk, a lábunk alól. A széthúzás merénylet megmaradni akarásunk vérünkben lüktető szava ellen” – figyelmeztette a több száz zarándokot Oláh Dénes főesperes.