Áldozópappá szenteli a szépvízi Antal Zoltánt Jakubinyi György érsek

– Kik segítették, támogatták elhatározásában?

– Miután bejelentettem elhatározásomat, számomra nagy segítséget jelentett a családom, rokonaim és mindazok, akik bátorító szavukkal és imáikkal mellettem álltak. Az eltelt évek során sokan jelezték felém, hogy ez egy szép hivatás, és a papok közül is sokan kihangsúlyozták, hogy érdemes ezen az úton haladni, szeretettel szolgálni Istent és embertársainkat. A bátorító szavak mellett jó volt tudatosítani, hogy sokan imádkoznak értem, értünk, akik a papi hivatást választottuk. Ebből kifolyólag számtalan alkalommal éreztem, hogy nem vagyok egyedül, mert tudtam, hogy vannak, akik imáikkal mellettem állnak.

– Melyik bibliai részt választotta papi jelmondatának?

– Jelmondatomat a Zsoltárok könyvéből választottam, amely így hangzik: Istenünk, szereteted a mi nagy kincsünk. Azért választottam ezt a mondatot, mert úgy érzem, hogy Isten szeretete valóban egy olyan kincs, amelyet nem helyettesíthet semmi. Az Ő szeretete a legegyszerűbb módon, a teremtett világon és embertársi kapcsolatainkon keresztül nyilvánul meg. A legcsodálatosabb módon pedig a szentmisében találkozhatunk vele. A papszentelést követően szeretném, hogy ezt a szeretetet plébániai közösségben a hívekkel közösen keressük és tapasztaljuk meg. Jó lenne, ha közösen, egyetértésben haladnánk az Isten felé vezető úton, és úgy tekintenénk embertársainkra, mint Isten szeretetének ajándékaira.

– Mikor, hol lesz az elsőmiséje? Hogyan készül rá?

– Szülőfalumban az első ünnepélyes szentmisét július 15-én mutatom be, déli fél egytől. A sikeres vizsgákat követően már csak a papszentelésre, illetve a primíciára készülünk. Annak ellenére, hogy sok részletre kell figyelni, törekszem arra, hogy lelkiekben is tudjak készülni. Ebben segítenek az elmélkedések, és annak tudatosítása, hogy augusztustól az első szolgálati helyen felelősségteljesen helyt kell állni. Most már nem a teológiára megyek vissza tanulni, hanem egy közösségben fogok szolgálni. Ezen a héten szentelendő kispaptársaimmal Alvincen lelki napon vettem részt, ahol elcsendesedve a szentelés szertartásán és annak mozzanatain elmélkedtünk. A papszentelésen és a primícián is szülőfalum egyházi kórusa fogja ellátni a zenei szolgálatot, ezáltal szebbé téve ünnepünket. A primícia, az elsőmise nemcsak az én személyes ünnepem, hanem az egész közösségé, hiszen hosszú évekig ott nevelkedtem, közösen ünnepeltünk.

– Mit tanácsol azoknak, akik érzik magukban az Istennek szentelt életre való hívást?

– Utamat kereső fiatalként én is átéltem, hogy milyen a bizonytalanság a jövővel kapcsolatban, amikor az utat keresve egy-két gondolat a felszínre kerül és kezd foglalkoztatni, de hamar elszáll. Én ilyenkor azt tanácsolnám, hogy imáinkban nyitott szívvel helyezzük magunkat Isten jelenlétébe, és kérjük az Ő segítségét, hogy mutasson utat, vezessen akarata szerint. Azt is fel kell ismernünk, hogy az Istennek terve van a mi életünkkel, és ezt nem erőlteti ránk, hanem megadja szabadságot, hogy önként hozzuk meg ezt a döntést. Azt is fontos tudatosítanunk, hogy szükség van papokra, akik segítik embertársaikat és a közösségeket a jó úton. Végül arra bátorítanék mindenkit, hogy rendszeresen imádkozzunk papi és szerzetesi hivatásokért, hogy az Úr mindig küldjön munkásokat aratásába.