Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje

A húsvétot követő ötvenedik nap zárja az ünnepkört: a húsvéttal kezdődő üdvtörténeti eseményeket a Lélekküldés teljesíti ki. Teológiai értelemben a Szentlélek kiáradásával, a megváltás kegyelmeinek szétosztásával megszenteléssé lesz a megváltás.

Ahol a magyarság szíve dobog

A görög pentekoszté, azaz ötvenedik szó magyarítása nevében is kifejezi az ünnep szoros kapcsolatát a húsvéttal. Az ötvenes szám a szentírási jubileumi év ünneplése, és az ótestamentumi pünkösdé is. Az Ószövetség hálaadó arató-, a hetek ünnepe volt, amelyet a húsvét utáni hetedik héten ültek. Későbbi elnevezése a törvény kihirdetésének ünnepe, azaz a sínai szövetségkötésé.

Az újszövetségi pünkösdöt, az egyház születését az Apostolok cselekedetei így örökítik: „Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.”

Mint az egykori Jeruzsálem, ahol a különböző vidékek zarándokai saját nyelvükön hallották, amit az apostolok beszéltek, olyan számunkra Csíksomlyó. Ott dobog ilyenkor, a Lélekküldő zarándokünnepen a magyarság szíve. „A székelyeknek ősidőktől kapott drága hagyománya, amelyet a háborús időszakokat kivéve évszázadokon át megszakítás nélkül gyakoroltak: a búcsújárás a Csudákkal jeleskedő segítő Mária meglátására – írta Batthyány püspök.

Pünkösd ugyanakkor találkozásünnep: az Úr asztalánál, a családokban és a néphagyományokban. A pünkösdi király dicsősége múló diadal, ám a szép idő jó bortermést ígér – tartja a néphit.