„Jugoszlávia, Grúzia, Ukrajna – Marosvásárhelyen is ezt akarták”

„Súlyos volt 1990 márciusa, hiszen 3 hónapon belül felfordította a tiszteletet, amit 1989-ben nemzetközi szinten kivívott Románia. A teljes posztszovjet térségben geostratégiai célt szolgált Marosvásárhely. Az eseményeket profik tervezték, amit a helyi román és magyar vezetők nem tudtak megállítani, választási kampánytémát szolgáltatva az akkori országvezetőknek. A régi rendszer erői helyüket keresték a demokráciában. A Fekete március, valamint a bányászjárások nélkül a FSN-nek nem lett volna hatalma. Mai napig zavaros, hogy hol húzódik a múlt és a jelen közötti határ. Csak egyszerű embereket ítéltek el, a szervezőket, akik most is befolyással bírnak a gazdasági és politikai életre, nem büntették. Mobiltelefon nélkül is ezreket mozgosítottak a Görgény-völgyéből. 7 éve kérjük a Főügyészséget, hogy nyissa meg a dossziét, de mindannyiszor elutasítottak, hogy nincs elegendő új bizonyíték. A TVR filmjein a falusiak megnevezik a felbújtókat, és ha nekik volt erre bátorságuk, akkor nekünk kötelességünk kiderítenünk az igazságot, de ezt szerintem csak akkor tudjuk meg, amikor az akkoriak már nem vezetik Romániát. Csak az igazság tehet valóban szabaddá” – mondta Smaranda Enache.

Hozzátette, Marosvásárhelyen a jugoszláviai, a grúziai és az ukrajnai eseményekhez hasonló szervezkedés zajlott, amely célja az volt, hogy interetnikai összecsapásnak álcázva megtartsa a kommunista hatalmat. „A konfliktus szervezése rögtön a forradalom után kezdődött. Miként lehetséges, hogy azok az emberek, akik 1989 decemberében ölelkeztek, 1990 márciusában konfliktus-gerjesztés eszközeivé váltak? Ez csak úgy történhetett meg, hogy gondosan kitervelték” – fogalmazott Smaranda Enache. Elmondta, akkoriban csak gondolta, hogy forgatókönyv szerint történtek az események, de miután a volt szovjet tömb 20 olyan országában megfordult, ahol interetnikai konfliktusok voltak, olyanok, amelyek „politikai célokat szolgáltak, legtöbbször a kommunista, bizonyos országok esetében a szovjet hatalom megtartását”, egyértelművé vált számára, hogy az események bizonyos modell szerint zajlottak.

„A konfliktusoknak anatómiájuk van, múltbeli feszültségekre épülnek, bizalmatlanságra, együtt élő etnikumok közötti negatív élményekre, amelyeket egy profi csoport felerősít, rövid időn belül pánikká alakít, majd a két közösséget egyetlen köztérre, nyilvános helyre vezényli, tereli, ahol elkerülhetetlenül összecsapnak” – vázolta a Pro Europa Liga társelnöke. Szerinte ezek mindannyi esetben annak bizonyításaként szolgáltak, hogy szükséges megtartani a volt intézményeket, mert létezik belső ellenség, vagy hogy az egyik közösség tagjai képtelenek túlélni, és vagy katonai diktatúrára, vagy erős kezű vezetőre van szükség.

„Ez történt Marosvásárhelyen, Grúziában, Ukrajnában, a volt Jugoszláviában. Nagy szerencsénkre a Fekete március nem alakult át háborúvá” – mondta Smaranda Enache.