Ajándékgyűjtő mese azokról, akik elhiszik a csodát

A hároméves Arnold megtalálta a számára tökéletes ajándékot. Tekintse meg fotógalériánkat!

Egy karnyújtásnyira élnek tőlünk, mégis legtöbben elfeledkezünk róluk. Útjaink gyakran keresztezik egymást, sokszor mégsem veszünk tudomást róluk. Ők azok az emberek, akik szerényebb körülmények között tengetik mindennapjaikat, gyerekeik pedig nem szoktak levelet írni az angyalnak, mert karácsonykor elkerüli házukat a szárnyas, fehér csoda. A Vásárhelyi Hírlap szerkesztősége ezekre a vidéki gyerekekre gondolt, amikor útjára indította ajándékgyűjtő akcióját, és amelyhez napról napra egyre többen csatlakoztak. December 20-áig olyan sok ajándék gyűlt össze, hogy egy külön sarkot kellett kialakítanunk a tárolásukra, kedden délután pedig hetvenöt darab óriáscsomagot állítottunk össze, és szállítottunk ki székelytompai, székelysárdi, székelybői, székelymosoni családok gyermekeinek.

Láthatatlan „aranyszál”

Advent első vasárnapján hozták be a legelső ajándékot, Móra Ferenc Kincskereső kisködmönjét, utána pedig egyre több olvasónk állított be ajándékkal a kezében. Plüssállatok, könyvek, fejlesztő- és szórakoztató játékok, puzzle és ruhácskák kerültek a dobozba, majd a nagy zsákba, majd a következő nagy zsákba, kedden pedig a titkárság előterét lepte el a szeretetből hozott ajándékok hada. Az önzetlen segítség gondolata futótűzként terjedt. Nem csak magánszemélyek tettek tanúságot az önzetlen szeretetről, hanem a Játékbolt.ro nevű üzlet tulajdonosai is, akik segítettek nekünk a gyűjtésben. Akárcsak a Liviu Rebreanu Gimnázium V. G osztálya, Péterfy Erika tanárnő „vezényletével”, illetve a Tudor Vladimirescu Gimnázium step by step osztálya, Orbán Márta és Vizeli Erika pedagógusok közreműködésével. Az ajándékozás öröme pedig nem csak Marosvásárhelyen mozgatta meg az adakozó kedvű embereket, ugyanis csíkfalvi és jobbágytelki magánszemélyek is küldtek ajándékokat. A nyárádszeredai középiskola könyvtára pedig tucatnyi könyvet adományozott a szerényebb körülmények között élő gyerekeknek. Idősek és fiatalok, öltönyös és egyszerű emberek hozták be régi játékaikat, könyveiket, hogy örömet szerezzenek vele egy olyan gyereknek, aki számukra idegen, azonban egy láthatatlan „aranyszállal” mégis kötődik hozzá. Ezt nevezik emberségnek.

Szerkesztőségből ajándékgyár

Kedden este indult be a szerkesztőség „ajándékgyára”, a négy óriászsáknyi játék és könyv összecsomagolása nem szokványos újságírói munka volt. A puha plüssök és meséskönyvek lassan ellepték a titkárságot, majd a szerkesztőséget is. Minden  csomagba került egy könyv, narancs, szaloncukor, ezüst dió és piros alma helyett pedig rengeteg játék és ruhák. A szerkesztőség „csomagoló brigádját” sem hagyta hidegen a sok érdekes és gyönyörű játék. Volt, aki egy vízipisztoly beüzemelésével „segítette” a munkát vagy játékrepülővel szórakoztatta az „ajándékgyár munkásait”. Mire elkészült a hetvenöt szeretetcsomag, a szerkesztőségben már csak keskeny ösvényeken lehetett közlekedni a sok ajándéktól, amelyeket másnap délután szállítottunk ki a Nyárádmentére, itt pedig a karácsony nagyköveteivé váltunk néhány órára.

Akik nem szoktak levelet írni az angyalnak

Szerda délután értünk ki Székelysárdra a zsúfolásig megtelt autóval. Az iskola előtt Gáspár István székelytompai református lelkipásztor várt ránk. Az ő segítségével kopogtattunk be azokba a kis házakba, ahol a gyerekek nem szoktak levelet írni az angyalnak, mert legtöbbször hiába fogalmazzák meg kéréseiket feléje. Mindenhol megilletődött gyermekarcok és hálás szülők fogadtak, akiket megleptünk az óriáscsomagokkal. Az ötéves Szidit éppen bilizés közben ajándékoztuk meg  székelysárdi házukban, a szomszédban a kilenc hónapos Zoltánka pedig sírva fakadt az idegenek érkezésekor, de hamar megvigasztalódott az apró játékok és plüssmacik láttán. Reggelig tudtuk volna csodálni az örömtől ragyogó gyermekarcokat, az idő azonban szorított, mennünk kellett tovább. Az ajándékok nagy részét ezért „idegenvezetőnknél”, Gáspár István lelkésznél hagytuk, ő pedig szenteste az ünnepi műsor keretében osztja szét a gyermekek között. A székelybői szerényebb körülmények között tengődő kicsik pedig péntek délután kapják meg az ajándékokat lapunk vidéki tudósítója, Gligor Róbert László és a falufelelős segítségével.

Útba ejtett csoda

Fizikai fáradtságunkat kárpótolta az az öröm, amellyel lassan feltöltődtünk ajándékosztás közben. Hazaindultunk, ám előtte útba ejtettünk egy nagyon fontos látogatást. Nyárádszentlászlón egy háromgyerekes, igen szerény körülmények között élő családnak kívántunk boldog karácsonyt egy óriáscsomaggal. A szülők a hírlap hűséges olvasói, sőt a Hűséges olvasó szelvényeket minden hónapban kivágják, és beküldik. Bár az anyának ebben segítségre van szüksége, mert bal karja le van bénulva. Kisfia, a hároméves Arnold másodpercek alatt megtalálta a csomagban a számára tökéletes ajándékot: egy nagy rendőrautót, amelyet magához ölelt és megköszönt. Szemében pedig felcsillant az érzés, amely sokunkból még karácsony táján is hiányzik: elhitte a csodát.