"Az RMDSZ miatt kedvezőbb az erdélyi magyarság megítélése"

Az RMDSZ fennállásának 20. évfordulóját ünneplik, ünnepelték decemberben, januárban. Marosvásárhelyen január 8-án a Kultúrpalota kistermében szerveztek ünnepséget, ahol Béres András, a Művészeti Egyetem elnöke, alapító tag elmondta: a Lázok János lakásán szervezett „alapító” találkozón úgy érezte, az erdélyi magyarságnak szüksége van egy olyan szervezetre, amely lehetőséget ad arra, hogy eredményesen tudjon fellépni saját érdekeinek a védelmében.

– Több, amolyan előkészületi beszélgetést tartottunk a lakásomon, ami annak tulajdonítható, hogy én akkoriban nem Marosvásárhelyen dolgoztam, így kevésbé voltam szem előtt. Nem voltam annyira exponált személyisége a város kulturális életének, ezért lakásomon biztosabb körülmények között találkozhattunk. Mivel akkortájt naponta ingáztam, így csak estére értem haza, és ezt úgy kompenzáltam, hogy 1987 végén elkezdtünk olyan tematikus beszélgetéseket szervezni, amelyek nem a politikáról, hanem esztétikáról, filozófiáról szóltak. Arra törekedtünk, hogy ne a hétköznapok gondjait vitassuk meg, hanem próbáljunk meg kiszállni ebből, és más témákat boncolgassunk. Lassanként a társaság annyira összeszokott, hogy ez a beszélgetés-sorozat átalakult az aktuális helyzet elemzésévé.Teljes bizalommal voltunk egymás iránt, ami szerintem a legnagyobb teljesítmény volt abban az időben. Nem arra gondoltunk, hogy mi lesz, melyek a lehetséges következmények, hogy bizonyos lépéseket meg kell-e tenni vagy sem, nem néztük azt, hogy mit kockáztatunk. Utolsó évben már Magyarországról is jöttek ezekre az estékre, beszámolni a fejleményekről. Nem tartottam, és ma sem tartom ezt ellenállásnak, hanem inkább túlélési lehetőségnek, kis szigetnek a diktatúrában. Sokat segített, hogy a rendszerváltáskor már bejáratott kapcsolataink voltak, tudtuk, hogy kit kell megkeresni, kihez kell fordulni. Ehhez a társasághoz tartozott Béres András, Markó Béla, Ungvári Zrínyi Imre és felesége, Ildikó, András Imre Szatmárról, Könczei Csilla Kolozsvárról.

– Megtenné-e még egyszer?

– Akkoriban úgy éreztem, hogy ezt meg kell lépni. Értelmes cselekvési lehetőségnek tekintettem és a többiek is, elsősorban morális kérdés volt, az emberi tartásunkat próbáltuk ilyenformán őrizni, mert ellenkező esetben csak a kivándorlás látszott járható útnak. A decemberi fordulat után rengeteg illúziónk volt, de az első kijózanodás már 1990. március 19–20-án megtörtént, amikor láttuk és megértettük, hogyan rendeződnek vissza a viszonyok, azután pedig a bányászjárások világítottak rá ugyanerre. De 1989 arra mindenképpen jó volt, hogy 7–8%-os kisebbségként beszálljunk a politikába és saját kezünkbe vegyük érdekeink képviseletét, ám arra is ráébredtünk, hogy nem vagyunk meghatározó elemei a politizálásnak. Ha szükség lenne rá, megtenném még egyszer.

– Hogyan látja, az lett-e az RMDSZ, ahogyan Önök annak idején elképzelték?

– Én más alkat vagyok, nem szeretem politikával járó folyamatos konfliktusvállalást, ezért az illúziók múltán korán a háttérbe húzódtam. Úgy vélem, amit az RMDSZ azóta az országos politizálásban véghezvitt, az nem más, mint hogy jól kihasználta a politikai játéktér mutatkozó lehetőségeit, s ennek következtében nőttek az erdélyi, romániai magyarság érdekképviseletének lehetőségei. Nagy szerepe van abban is az RMDSZ-nek, hogy miként ítéli meg a magyarságot a románság, és a visszajelzések alapján úgy látom: ez a kép nem olyan kedvezőtlen, mint amilyen az első években volt. Mára az RMDSZ-t az összes nagyobb román párt partnerként tekinti a politizálásban, és teljesen kiment a forgalomból az RMDSZ szélsőséges pártként való megtélése. Az RMDSZ kormányzati szerepvállalásaival hozzájárult ahhoz, hogy 1990-hez képest árnyaltabb, kedvezőbb képet kapjon a román többség az erdélyi magyarságról.

Országos ünnepség január 16-án

Az RMDSZ országos szervezete január 16-án, szombaton 17 órától ünnepi gálaműsort szervez a Kolozsvári Magyar Operában. Az évforduló alkalmából a rendezvényen emlékplaketteket adnak át, amelyeket Gyarmathy János marosvásárhelyi képzőművész készített. A szövetség ugyanakkor két kiadványt is megjelentet: a Húszéves az RMDSZ című könyv a szövetség két évtizedes történetét, összes dokumentumát, egykori és mai tisztségviselőinek névjegyzékét foglalja egybe, az Évek és képek című fotóalbum pedig majdnem 700 képben mutatja be az RMDSZ történetét a megalakulástól napjainkig.