A történelem templomfalakba zárt lenyomatai

Kósa Béla művészettörténész-muzeológus tartott előadást június 19-én a Csíki Székely Múzeumban. Az esemény egy ismeretterjesztő előadás-sorozat része volt, amelyet minden hónap harmadik szerdáján rendeznek meg a csíkszeredai múzeum munkatársai. Az e havi előadás a Mit rejtenek a felcsíki templomfalak? címet kapta.

Fontos megismernünk környékünk építészetét, hiszen a letűnt korok szokásai, divatja köszön vissza benne, egyfajta lenyomata a történelemnek. Arra adhat választ, hogy különböző korokban milyen anyagi helyzetben éltek környékünk polgárai, továbbá, hogy milyen uralkodó stílust követtek, ugyanis nem titok, térségünkbe később értek el a művészettörténet korai, mint Nyugat-Európába. Ekképpen az előadáson hat felcsíki templomon végzett kutatásait tárta elénk Kósa Béla.

Az első ilyen a csíksomlyói kolostortemplom volt, aminek kutatási eredményeiből többek között kiderült, a középkori templom faragott köveit használták fel a jelenlegi templom sarkaiban. Mint kiderült az előadás során, bevett szokás volt a régi templomok köveit újrahasznosítani. Másodikként a csíksomlyói plébániatemplomot mutatta be, aminek 17. századi díszítéseit tárták fel nemrég, így feliratokat, koponyaillusztrációkat, illetve temetéssel, halállal kapcsolatos idézeteket találtak. Harmadikként a csíkcsicsói Szent Antal plébániát ismerhette meg a közönség, amelynek fala 2012-ben kezdett repedni. Ez azért fontos, mert a fal ott repedezik, ahol találkozik két különböző korból való kő, nem különben a csíkcsicsói templom falánál. Kósa Béla kihangsúlyozta, hogy a művészettörténészek különösen szeretik a padlásokat, hiszen érintetlenebbek az épület többi részénél, így tudták meg a csíkszentmiklósi templomról is, hogy magasabb volt az épület hajója. Ennek a templomnak egyébként nem rejtély az idők során átalakult formája, hiszen építési felirattal datálták az átalakítások minden mozzanatát. Ezt követően a csíkszentmihályi templomról volt szó, aminek északi oldalán két külső kép látszódik, hiszen az időjárási viszonyoknak ez az oldal volt leginkább kitéve, így az eső lemosta a vakolatot a templomfalról. Ennek következtében a két kép java része sem látszik már. Utolsóként a csíkrákosi Bogáti kápolna került terítékre, melyről kiderült, hogy szószékét két kőgerendára állították, továbbá, hogy korai vakolatmaradványok őrződtek meg az ablakkeretben, ahol védve volt a fal az esőtől.