A szavakból született mesék fontosságára hívták fel a figyelmet a Stefániában

A marosvásárhelyi Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület minden évben felkéri a Stefánia-óvoda pedagógusközösségét arra, hogy segítsenek megszervezni az egyesület által megpályázott megyei szintű mesemondó- és rajzversenyt. Idén a magyar népmese napja és Márton napja ihlette az eseményt, amelyre

Minden gyerek bátran kiállt

Márton napja az egyik leggazdagabb néphagyományokkal bíró napja a magyar népi kultúrának. A népmese is így jutott főszerephez ezen a reggelen, miután minden óvodás megsimogatta a bátorságot adó szívecskét.

A népmese-mondó ovisokat értékelő zsűrinek – Weisz Réka, a Stefánia óvoda igazgatója, Zsidó Enikő, a Református Óvoda pedagógusa, Balogh Erzsébet, a mezőcsávási óvoda óvónője, illetve Gráger Éva Zita és Vass-Gál Dorottya, a Stefánia óvónői – nem volt könnyű dolga, hiszen minden ovis bátran és mosolyogva adta elő jól begyakorolt népmeséjét, amelyeket a zene szárnyán aztán tovább is küldtek azoknak, akiknek szintén szükségük van bátorságra.

Az élőszavas népmese szerepe a mai vizuális világban

A népmesék nagy igazságokat, letisztult formakincset rejtenek, amit a mai digitális világban nem tudunk átadni a gyerekeknek – véli Balogh Erzsébet, a mezőcsávási óvoda pedagógusa, aki maga is élőszavas mesélő.

Viszonyításként az óvónő hozzátette, amikor egy gyerek csak a tévét vagy a telefont nézi, akkor mindent készen kap: a képeket, a hangokat, a történetet. Ha viszont ő maga képzeli el a történetet – például egy mesét hallgatva –, akkor

Így ő gondolja végig, hogyan tudna a szegény legény segíteni magán, hogyan találhat ki az erdőből, és hogyan lelhet igazi értékekre. Ez a belső küzdelem és alkotás teszi számára érthetővé és értékessé a történet mondanivalóját.

Bár a zsűritagok felállítottak egy sorrendet a mesemondó gyerekek között, nem hangsúlyozták az esemény verseny jellegét, hiszen nem ez a fontos egy ilyen rendezvényen, hanem az, hogy keretet teremtenek arra, hogy egymást meghallgassák.