Fűszerezésként némi fehér borsot és speciális – boltban is kapható –, sertéshúsok számára összeállított keveréket használhatunk. A vesepecsenyét sütés előtt négy centi széles tallérokra kell felvágni, majd ezeket kissé összenyomhatjuk, hogy medalion formájuk legyen.

Közepesen átsütve

A sertésbélszín minden oldalát egyenként kérgesítsük kevés olívaolajban. A bélszínt rozéra süssük, hiszen ha teljesen átsütnénk, rágóssá válna. Közben tehetünk a serpenyőbe némi kakukkfüvet is, amely nemcsak az íz, de az illat szempontjából is fontos.

„Ha eddig nem voltunk éhesek, akkor kérgesítés közben rögtön azok leszünk” – jegyezte meg a séf. Amikor befejeztük, nem véres, de rózsaszínű kell legyen a bélszín közepe. Ekkor alufóliába helyezve félretehetjük „pihenni” a vesepecsenyét egy másik edénybe. A pihentetés 10–15 percig kell tartson – ettől nemcsak omlósabb lesz a hús, hanem a kifolyt szaftot is visszaszívja magába.

Közben töltsünk kevés olajat a sütéshez használt serpenyőbe, amelyben lila hagymát fogunk párolni. Kevés cukrot is adhatunk hozzá, így felgyorsítva a karamellizációt. Ebbe tesszük bele a felaprózott füstölt szalonnát, amelyből egy igazán finom ragu lesz a vesepecsenye mellé. Ízesítésként citromlevet és fehér borsot használunk, sóra nincs is szükség.

Különleges köret

Az ízletes körethez nem kell más, mint négybe szeletelni a friss gombát, illetve félbe a különböző színű bébipaprikákat – természetesen kivágjuk ezeknek a torzsáját – és koktélparadicsomokat, amelyeket a készülő baconös raguhoz adunk. Ezt már ízesíthetjük némi sóval, esetleg egy kevés fokhagymaolajjal. „Vigyázzunk arra, hogy a paradicsomot csak a végén tegyük bele a serpenyőbe, hiszen nagyon lédús, ezért kásássá válhat az ételünk” – magyarázta Karácsony.

Amíg a köret készült, a séf többféle salátából, paprikából és póréhagymából készített ágyat a tányéron, amelyet olívaolajjal és citromlével öntött le, illetve fokhagymaporból, köménymagból és más fűszerekből összeállított keverékkel fűszerezett. Mindemellett gránátalmamagokkal szórta meg, és a gyümölcs levéből is csöpögtetett a tányérra.

Ekkorra már eleget pihent a bélszín is, amelyet vékonyan megkent dijoni mustárral és borssal is megszórt, majd a készülő köret mellé helyezte a serpenyőbe, hogy újramelegíthesse. Pár perc múlva már tálalhatta is az ételt. „Az illatért egy kis vadcsombort is adhatunk az ételhez, már csak azért is, hogy minden vendég megszólítsa a pincért, hogy ugye neki viszi ki az ételt, mert olyat szeretne” – viccelődött a szakács. Hozzátette, a vesepecsenye mellé félszáraz vörösbort érdemes fogyasztani.

Akinek ennyi sem elég

Maga Karácsony József is egy vadász barátjától tanulta meg, miként lehet ennél is jobban fokozni az ízélményt: ehhez vágjunk apróra kevés vöröshagymát, amelyet olíva- és fokhagymaolajjal öntünk le, valamint mustárt is adunk hozzá. Fűszerként jöhet kevés apróra vágott petrezselyemzöld és bors. „Persze szárazon lepirított rókagombával is meg lehet bolondítani az ételt” – jegyezte meg a séf. A bélszínt a mártásba beleforgatva szeleteljük, és akár a vágódeszkán is tálalhatjuk.