A magyar nemzet szövetbe hímzett története – felvatták a Nemzeti Színház díszfüggönyét

A Nemzeti Színház új nagyszínpadi díszfüggönyét Vidnyánszky Attila vezérigazgató felkérésére Kustán Melinda textiltervező, iparművész tervezte 2019-ben. A 167 négyzetméteres alkotás 104 kézi hímző munkájának eredménye, akik

korábban írtuk

Sorsokból hímzett színházfüggöny

A világon egyedülálló színházfüggöny készül a Nemzeti Színház színpadára: a 167 négyzetméteres textilbe szerte a Kárpát-medencében 94 hímzőasszony 64 magyar tájegység motívumait ölti bele.

Ez a függöny a világon egyedülálló és jóval több, mint színpadi kellék.

„Nem pusztán egy színházi kelléket avatunk, a Nemzeti Színház új függönye a magyar nemzet szövetbe hímzett története, a közös emlékezet és a közös jövő egyaránt. Ez a mű egyben a nemzeti összetartozás szimbóluma is.

Mint mondta, ebbe a függönybe nemcsak fonalak, hanem korszakok szövődtek bele. A gépi hímzéstechnológia precizitása és a kézi öltések emberi melegsége együtt teremtették meg azt a harmóniát, amely a magyar kultúra egyik legfontosabb jellemzője: az újra való nyitottság, de az abszolút érték iránti elkötelezettség és hűség. És talán szimbolikus, hogy ebben a műben már a mesterséges intelligencia is helyet kapott – az ember szolgáltában. Mert a technológia akkor válik értékké, ha a lélek munkáját segíti.

„Ha szakfolyóiratban publikálnék, így fogalmaznék: a Nemzeti Színház nagyszínpadi díszfüggönye

„Kihívás volt, hogy párbeszédet hozzak létre a népművészet és az iparművészet formavilága között – ugye két látszólag eltérő rendszer –, hogy egy harmonikus, egymást erősítő módon táruljon el szemünk elé.”

Rámutatott, hogy a díszfüggöny nem statikus, nem megdermedt műtárgy. Élő, lüktető emberi alkotás.

„Örömmel és büszkeséggel mondhatom, hogy megszületett egy olyan műtárgy, amely a tudományos igényű kutatás, a szisztematikus tervezés, a kézműves hagyomány és a modern technológia, köztük a mesterséges intelligencia, eredményeit egyesíti. Egy páratlan textilmű, amely térben, időben és kultúrájában és – reményeim szerint –

Vidnyánszky Attila beszédében úgy fogalmazott, ez a függöny olyan lett, amilyenek egy kicsit mi vagyunk:

„Még beregszászi színházigazgató voltam, amikor sokadszorra a határon több órát várakozva, megalázó helyzetben ült a kicsi társulatom elcsigázottan, és én akkor azt tudtam mondani nekik, hogy figyeljetek ide, kezeljétek úgy a Magyarországra való átjöveteleinket, mintha minden egyes átjövetelünk egy-egy öltés volna, amivel visszavarrjuk képletesen is egy kicsit a leszakadt Kárpátalját. A beregszászi színház már több mint háromezer ilyen öltésnél jár, itt a színpadon meg több tízezer van. Azt mondta nekem valaki, hogy egy embernek egy élet alatt nem lehet ezt kihímezni.”

Arról, hogy milyen legyen a Nemzeti Színház, egyik elődjét, Németh Antalt (1935-től 1944-ig volt a Nemzeti Színház igazgatója) idézte, aki azt mondta:

„Ez a meghatározás a világ összes nemzeti színházára érvényes. Lehet, hogy ki kell cserélni a magyart franciára, olaszra stb. Van egy dolog viszont, ami csak a mi Nemzeti Színházunknak a feladata. Történelmünk borzalmas Trianon-tragédiája után a magyar Nemzeti Színháznak az a feladata, hogy

Az ünnepségen közreműködött a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek- és Ifjúsági Kar, Mészáros Katalin, a színház sajtókommunikációs vezetője, valamint Juhász Péter színművész.

A nagyszínpadi díszfüggöny hivatalos átadója után a közönség a Vidnyánszky Attila rendezte Bánk bán című ünnepi előadást tekinthette meg.