A Pipacsok Néptáncegyüttes és a szászcsávási banda együttműködése által még véletlenül is alakultak ki forgatási napok. Egy budapesti rendezvényre küldte el ötletét, ahol Sós Ágnes, a Szerelempatak film rendezője figyelt fel rá, és a film producerévé vált.

„Sófalváról már eljutottam Szarajevóig ezzel a filmmel, ami egy nagy utazás. Eddig rengeteg emelkedő és hullám volt, de folyamatosan többet és többet szeretnék kihozni ebből a filmből, hiszen a lényege a mélység. Különleges emberi történet, megéri belefektetni energiát. Ez életem eddigi legnagyobb projektje” – mondta a fiatal rendező.

Kritikák hullámvasútja

Az Isten keze névre keresztelt dokumentumfilmjét nemrégiben beválasztották a 23. Szarajevói Filmfesztivál DOCU Rough Cut Boutique versenyébe. A Balkán egyik legfontosabb filmfesztiválján ez a kategória minden évben öt olyan kelet-európai alkotást seregszemléz, amelyek még a végső vágás előtt állnak, így

László Barna filmje augusztus 11–18. közt egy horvát, egy romániai, illetve két magyar projekttel együtt került a versenybe. A fiatal rendező szerint az ő projektje a többihez képest messzebb áll a befejezéstől, míg azokat vélhetőleg már idén kiadják, az Isten kezét jövő év közepére tervezik csak befejezni. Az öt filmes stáb előbb június végén Szófiában vett részt egy képzésen, ahol személyre szóló tanácsokat kaptak. Barna szerint akkor magabiztosan távoztak, úgy érezték, hogy a legjobban sikerült projekttel fognak érkezni a Bosznia-Hercegovina fővárosában szervezett fesztiválra. Az HBO csatorna vezetősége, filmfesztivál-szervezők, producerek, filmterjesztők és a szakma legjobbjai is jelen voltak a filmes rendezvényen, az öt befejezetlen filmet pedig műhelyjellegű beszélgetéseken vesézték ki. A fiatal rendező szerint nem volt elegendő idejük a szófiai képzés után dolgozni, hiszen a vágó nem ért rá, ő pedig olyan – akár meghatározó jeleneteket – forgatott közben, ami miatt nem állt össze a film, így

„Nem volt könnyű ezt elfogadni, de jobb most, mint a végén. Minden megváltozott, aki nem volt jó Szófiában, most előre került” – magyarázta az alkotó. Elmondása szerint nem mindenki érezte át a főszereplője nehézségeit, a zártkörű vetítésen körülbelül harmincan vettek részt, majd vesézték ki a projektet, de nem mindenkit kötött le az emberi történet, ami miatt elég kemény kritikákat is kaptak, de például Werner Herzog vágója nagyon értékelte az alkotást.

„Nagyon nehéz volt feldolgozni, mert teljes ellentéteken mozogtak a kritikák, egyesek nagyon nem élvezték, mások pedig imádták. Az előnye az, megtanultam, hogy nagyon tisztán kell megfogalmazzam az üzenetet, hogy a mostani anyag mindenkit bevonzzon és mindenkire hasson” – értékelte azt, hogy miként segítették a kritikák.

Barna szerint egy fiatal alkotónak nehéz ugyan elfogadni a kritikákat, edződni kell erre, és noha nem értett mindennel egyet, most még motiváltabbnak érzi magát. Annak ellenére, hogy nem nyerték el a mentorok díjait, rengeteg szakmabelivel ismerkedtek meg, felmerült egy játékfilm ötlete, illetve egy francia-erdélyi koprodukció lehetősége is.

Ülepedés, majd újból munka

Az elkövetkezőkben még pihentetné a projektet a fiatal rendező, de mivel egy új szál – a féltékenység – jelent meg a történetében, ezért még azt is próbálja lencsevégre kapni. A sorskövető dokumentumfilm váza még megvan, de úgy érzi, le kell ülepedjen, és tiszta fejjel kell összerakni a végső változatot, hogy az minél szélesebb közönséget tudjon megszólítani. Mivel a szarajevói fesztivál egyik kategóriájába már bekerült a befejezetlen változat, ezért tudja, hogy máshova is be fog kerülni, de a célja a közönséget – főként a hazait – megérinteni a film üzenetével. „Hiszek a filmben, a kemény kritikák ellenére is” – szögezte le.