A jazzdobos, az utazó és a politikus

Antal Lóránt 1981. október 19-én született Székelyudvarhelyen, mindenki Lóciként ismeri, becenevét a Szabó Lőrinc (Lóci óriás lesz) versből kapta. Azt mondja, huncut, csintalan gyerek volt, az a típus, aki „nem fér a bőrébe”. Ezt el is hisszük róla, laza eleganciájával, barátságos megjelenésével most sem egy szigorú, karót nyelt politikus benyomását kelti.

Vannak, akik jobbá akarják tenni a világot

Édesapja, Antal István 1992-től 2016-ig parlamenti képviselő volt, és mint sok esetben előfordul, hogy a szülő – megtapasztalva az előnyöket és hátrányokat – nem akarja, hogy gyerekei a nyomdokaiba lépjenek, ő sem akarta, hogy fia politikus legyen. De Lócit érdekelte a közélet, nemcsak a politika árnyoldalait látta, hanem azt is, hogy milyen fontos munka a közért, a szűkebb vagy tágabb értelembe vett közösségért tenni, és ezt az utat választotta. Ma is az a célja, hogy Udvarhelyszék visszakerüljön az őt megillető helyre a régió térképén.

Sokan gondolják azt, hogy édesapja miatt előnyös helyzetben volt a politikában, de ő egyáltalán nem érzi ezt. Gyerekként értetlenül állt, amikor tanárai csaknem számonkérték a tanügyet érintő bukaresti döntések miatt. Úgy véli, azáltal, hogy apja politikus volt, megértette a politikát, segített abban, hogy tisztábban lásson dolgokat és higgadtabban elemezzen vagy kezeljen különböző helyzeteket. És ez az tapasztalat, amelyre szükség van a politizálásban, amit kívülálló, aki nem jártas a közéletben, nincs honnan tudjon. És bár édesapja nem szerette volna, hogy politizáljon, Lóci hisz abban, hogy az apák dolgait a fiúknak kell tovább vinniük.

Lelkesedése máig kitart, továbbra is hiszi, hogy vannak fiatalok is, hogy akik jobbá akarják tenni a világot, és a politikának nyitnia kell a fiatalok felé.

Minden ember egyformán fontos

Apja arra nevelte, hogy mindenért meg kell dolgozni. Lóci is azt vallja, munka nélkül nincs siker, a tehetség önmagában édeskevés. Nem érzi úgy, hogy bármi az „ölébe pottyant” volna, a húszas évei közepén már többet keresett, mint az átlag.

2010-ben újraélesztették, gyakorlatilag a semmiből, az Udvarhelyszéki Egyeztető Tanácsot, majd az itt kifejtett munka és elért eredmények segítették hozzá ahhoz, hogy az erdélyi fiatalok európai parlamenti képviselőjelöltje lehessen 2014-ben, majd a Kárpát-medence legnagyobb ifjúsági szervezetét, a Magyar Ifjúsági Értekezletet vezethesse 2017-ig. 2018-ban Hargita megye szenátora lett, a szenátus gazdasági bizottságának tagja, ma a szenátus Energiaügyi, Energetikai Infrastruktúra és Altalajkincsek Bizottságának elnöke.

Ezekkel a tapasztalatokkal dolgozik Udvarhelyszékért és a közösségért, hiszen számára minden falu, minden város, és minden ember egyformán fontos.

Egy munkamániás férfi, politikus, akit munkájában támogat a családja, erőt merít élettársából és két gyerekéből, így méltán tartja szerencsés embernek magát. Számára a család az a hely, ahol a legjobban érzi magát, vallja, hogy a családért mindent, mindenkor. Ez a biztos háttér segíti abban, hogy politikusként is kiegyensúlyozott döntéseket tudjon hozni.

Jazzdobol és énekel

Kevesen tudják róla, hogy a zene meghatározó volt az életében, és mindez egy Megéneklünk Románia című műsorral kezdődött, amikor megtetszett neki, ahogy a néni énekelt a fekete-fehér televízióban. Tizenkét évet járt zeneiskolába, Székelyudvarhelyen és Kolozsváron, majd öt évet a kolozsvári zeneakadémián. Vallja, hogy a zene főként fegyelemre és a világgal szembeni nyitottságra nevelte. Ma már kevesebb ideje van jazzdobolni, de annál nagyobb hévvel szeret bulikon énekelni, ha alkalom adódik rá. Kedvenc időtöltései közé tartozik a sízés és az úszás, és minden szabadidejét utazásra fordítja. Ezeket az utazásokat is igyekszik kihasználni, nem szeret egy medence szélén koktélokat szürcsölgetni, az aktív kikapcsolódás tölti fel.

Udvarhelyért nyerne választást

Lóci indul a Székelyudvarhelyi RMDSZ tisztújításán, elnökként újjá szervezné a csapatot. Célja, hogy otthonos, családias legyen Székelyudvarhely. Csapatban gondolkodik, az egészséges közbeszédben hisz az egymás lejáratása helyett, az építő jellegű vitában sárdobálás helyett, a valódi újításban a szlogenek helyett, a törekvő emberekben a törtetők helyett. A választást a városért szeretné megnyerni, hogy a döntések valóban a városlakók érdekeit, és ne politikai érdekeket szolgáljanak.

(X – fizetett hirdetés)