Emléktáblát állítanak ott, ahol véget ért a Hópárduc földi útja

Köllő Zsolt, Fülöp László, Ambrus Zoltán a legénység, őket egészíti ki Csibi Márti. A tapasztalt magashegy-járók most nem csak kedvtelésből indultak, hanem feladatot teljesítenek.

Emléktáblák juttatják az ember eszébe, hol tette meg az első lépéseket Erőss Zsolt hegymászó. Róla nevezték el a csíkszeredai sportcsarnokot, tábla áll az orotvai iskola falán, a Salamon Ernő Gimnázium előtt kőtömb és a nevét viselő osztályterem jelzi, hogy itt érettségizett. De jelet hagytak barátai az Oltárkőn is, hiszen a hegymászást a Hagymás-hegységben kezdte a Hópárduc. Most újabb táblák készültek oda, ahol Erőss Zsolt az utolsó lépéseit tette 2013 májusában, a Kancsendzöngára. Neki és Kiss Péternek, az utolsó útitársnak.

A négyesfogat ötlete nyomán, az Erdélyi Kárpát-Egyesület országos szervezetének és Gyergyói Osztályának megbízásából kerül sor erre a közel négyhetes útra, a megye és a térség településeinek, valamint számos vállalkozónak a támogatásával.

A cél: emléket állítani ott, ahol az elismert és közismert személyiség abbahagyta pályafutását, földi életét mászótársával együtt. A táblák elhelyezése a Kancsendzönga déli alaptáborának közelében történik meg 4000–5000 méter közötti magasságban. Ehhez a szükséges engedélyeket az az utazási iroda szerzi be, amely a csapat himalájai útját szervezi, beleértve a nemzeti parki belépőket, szállásfoglalást is.

„Hogy hol lesz a táblaállítás pontos helye, az még előttünk is kérdéses, hiszen Nepál egy olyan hely, ahol minden nagyon gyorsan változik. Az engedélyeztetés folyamatban, a helyszínen a többit megtudjuk” – nyilatkozta Csibi Márti.

A hétfői indulást testi-lelki felkészülés előzte meg. Mindenki a maga módszerével edzett, de volt közös út is, huszonkilós hátizsákokkal. A csapat minden tagja, beleértve a táblaállítókhoz csatlakozó szintén gyergyói származású Erdélyi Róbertet is, volt már magasabban, ez alkalommal a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy viszonylag hosszú ideig lesznek 3500–5500 méteres tengerszint feletti magasságban, miközben kétszáz kilométert tesznek meg gyalogosan. Az út ezen részét 17–18 naposra tervezték, de ebbe beleszólhat az időjárás, illetve a táblaállításhoz szükséges idő is.

„Itt a kitartáson van a hangsúly, egy viszonylag hosszú utat kell megtenni, esetenként napi 2000 méteres szintkülönbséggel. Erre próbáltuk edzeni magunkat fizikailag és mentálisan is” – nyilatkozta a csapat hölgytagja.

Pár perccel az indulás előtt különböző érzésekről számoltak be a csapattagok. „Vágyakozás van bennem, hogy annak az embernek, akit én nagyon sokra tartok, a lába nyomát érinthetem olyan helyen, ahol valószínű csak kevesen tehették. Nem kérdés számomra, hogy a táblákat el kell helyezni, mi ezt akartuk, és vállaltuk azért is, hogy később is példaképként állíthassuk Erőss Zsoltot a fiatalok, iskolások elé. Biztos lesznek fizikai nehézségek, de ez egy szép belső, lelki történet: menni egy ember nyomában” – mondta Csibi Márti.

„Izgatottságot érzek, mert ez nem csak egy fizikai kihívás. Hogy mennyire készülsz fel egy ilyen útra, az rajtad áll, de most nem csak megyünk, hanem emléktáblát viszünk. Ez ad többletet az útnak: a mi ötletünk volt, és most megvalósíthatjuk” – közölte Fülöp László, azaz Bágya.

„Kavarognak bennem az érzések: a családomtól távol leszek négy hétig, izgulok egy kicsit, hogy kellőképpen fel vagyok-e készülve, de ott van Erőss Zsolt szelleme is, akinek kitartása, mosolya, szeretete egy példa számomra, biztatás, hogy érdemes ezt az utat megtennünk. Bízom a Jóistenben, hogy megteremti bennem az egyensúlyt” – jelentette ki Ambrus Zoltán, Hangya.

Az emléktúra vezetője, Köllő Zsolt, azaz Yede mindössze ennyit mondott érzéseiről: „Nagy nyugodtság van bennem. Nem tudom, honnan jön az érzés, egyszerűen csak bennem van a tudat: minden úgy lesz, ahogyan lennie kell.”

A búcsúztatón jelen volt az EKE Gyergyói Osztályának elnöke, Vadász-Szatmári István is. Szerinte a helyi és országos szervezet, illetve Gyergyószék is büszke lehet, hogy van négy olyan ember, aki vállalja az utat. „Ők négyen olyan fizikai erőnlétben vannak, hogy ezt végig tudják vinni. Önkéntesen vállalták, és tudom, hogy sikerrel fognak járni. Hálás vagyok, hogy mennek.”

Gyergyószentmiklósról kisbusszal indult a csapat Bukarestbe, ott szállnak repülőgépre, amely Nepálba szállítja. Kathmanduból Suketarba, a gyalogostúra kiindulópontjához vagy repülőn, vagy 8–10 órás terepjárós út után érnek el. A visszafelé útra november 3-ára szól a repülőjegyük.