Ünnepi készülődés a karanténban

Az ünnepek alatt társasjáték, tévé lesz a program, és nem mennek ki a házból, annak ellenére, hogy nagyon meleg van. A gyerekeken érezhető, hogy szomorúak, mert nem mehetnek ki a szabadba játszani, esetleg kirándulni. A nagyszülőkkel majd kamerán keresztül fognak beszélni.

Még karantén előtt azt terveztem, hogy húsvétra hazamegyek, mint sokan mások, de így itt próbálom a lehetőségekhez mérten megélni ezt az ünnepet. A mi kis „családunkban” most csak én ünneplek: furcsa helyzet. Mădălina ortodox vallású, az albán Giulia pedig muzulmán, azaz nem is tartja ezt a keresztény ünnepet.

Nagypénteken halat sütöttem ebédre, vacsorára pedig túrós puliszkát hagymával. Persze, készülök vasárnapra is. Giulia muzulmánként tartott böjtöt pénteken, ő is halat evett salátával, mint én. Mădălina pedig szintén részesült ebből a böjtös napból, mert arra kért, hogy neki is főzzek, úgyhogy közösen ettük a puliszkát.

Mindkettőjüktől kértem, hogy úgy intézzék a házi munkájukat, mosást, takarítást, hogy vasárnap és hétfőn ezt nem fogom engedni. El is fogadták ezt szó nélkül. Tiszteletben tartjuk egymás szokásait. Azt kértem, vasárnap ebédeljünk együtt. Olyan ételt készítek, amit mindhárman ehetünk vallástól függetlenül. Húslevest főzök, halat sütök orosz salátával (böffel) és palacsintát sütök, mivel itt nincs lehetőségem süteményt vagy kalácsot sütni.

Olvastam arról, hogy most húsvétra is rengetegen elindultak haza, nem értem, hogy ennyire nem érdekli őket ez a szörnyű helyzet, nem érdekli őket, hogy nem csak saját maguk egészségét kockáztatják, hanem a szeretteik és embertársaik egészségét is... De tényleg, olyan nehéz otthon maradni, vagy az, hogy aki épp ahol van, ott maradjon és kivárja végét? Nem gondolnak arra sem, hogy így az utazgatással viszik a vírust, és emiatt tovább fog tartani a karantén, és egyre nehezebb helyzetbe fog kerülni mindenki, mert a spórolt pénz is elfogy? Persze, tudom, vannak, akiknek nincs más választása, de

Ez a húsvét más lesz, mint eddig volt, de nem csak nekem, hanem mindenki másnak is. Remélem, annak ellenére, hogy szép idő lesz, otthon maradnak az emberek. A magam módján, elvonulok a szobámba, imádkozok, magamért és mindenki másért. És mint eddig is, reménykedem és hiszem, hogy hamarosan vége lesz a karanténnak.

Áldott ünnepet mindenkinek!

Katona Era, Olaszország

(folytatjuk)