Strasbourgi kártérítés lehallgatások miatt

Constantin Bucur, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) századosa 1996 májusában jelentette be egy sajtóértekezleten, hogy a SRI rendszeresen lehallgatja a politikai pártok székházából és különböző lapok szerkesztőségeiből folytatott telefonbeszélgetéseket, és állítását több, általa készített hangfelvétellel támasztotta alá. A nemzetbiztonsági törvény megsértéséért, szigorúan titkos információk nyilvánosságra hozataláért 1998-ban két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt, időközben tartalékos állományba helyezett titkosszolgálati tiszt 2002-ben fordult a strasbourgi bírósághoz azzal a panasszal, hogy Románia megsértette a tisztességes tárgyaláshoz való jogát és véleménynyilvánítási szabadságát. A bíróság megalapozottnak ítélte a keresetet, és húszezer eurós erkölcsi kártérítés kifizetésére kötelezte a román államot.

A strasbourgi bíróság az ügy másik panaszosának, Mircea Toma újságírónak és lányának, Sorana Tomának fejenként 7800 eurós kártérítést ítélt meg a magán- és családi élet tiszteletben tartásához és a hatékony jogorvoslathoz való jog megsértéséért. A Bucur által nyilvánosságra hozott hangfelvételekből ugyanis kiderült, hogy a SRI az újságíró és a lánya közti telefonbeszélgetést is lehallgatta, de a román igazságszolgáltatás nem nyújtott számára jóvátételt. Monica Macovei európai parlamenti képviselő, volt igazságügyi miniszter, aki a panaszosok képviseletét látta el Strasbourgban, az ítélet után kiadott közleményében rámutatott, hogy a román állam által fizetendő kártérítést a SRI akkori vezetőitől és a Bucurt elítélő katonai bíráktól kellene behajtani. Bucur – aki állítása szerint négy éven keresztül készített hangfelvételeket a SRI telefonlehallgatásokra szakosodott katonai egységében – panaszában azt írta, hogy a lehallgatandó célszemélyek listáját gyakran ceruzával töltötték ki, több esetben hiányzott az ügyészi engedély száma és a lehallgatás indoka. Kifejtette: gyanússá vált számára, milyen sok újságíró és politikus veszélyezteti a nemzetbiztonságot, majd bebizonyosodott számára, hogy főnökei illegális telefonlehallgatásokra adtak ki parancsot, az akkori hatalom érdekei alapján. Az ügyben indult vizsgálatok során a SRI nem kérdőjelezte meg a hangfelvételek hitelességét, de Virgil Măgureanu, a hírszerzés akkori igazgatója azt állította: Bucur nem kapott parancsot újságírók és politikusok lehallgatására, és ha ezt megtette, akkor valószínűleg az általa kirobbantott, a SRI lejáratását célzó botrányt készítette elő.