HIRDETÉS

Könnyfakasztás erőszakkal

Vitus Örs 2018. augusztus 12., 14:05 utolsó módosítás: 2018. augusztus 12., 16:27
HIRDETÉS

Aligha volt valaki, aki napközben megjósolta volna, hogy Bukarestben augusztus 10-én éjjel oszlatás lesz. Ám sötétedés után, szinte egyik pillanatról a másikra háborús színtérré változott az a tér, ahol alig tíz perccel korábban még gyerekek, idősek, nők békésen tüntettek. A Nethuszár helyszíni riportja a szétvert bukaresti tüntetésről a Székelyhonnak.

Fotó: Tatár Lehel

Amikor déli 12 órakor kimentem az Egyetem térre, még alig pár tucatnyi, diaszpórából és Nagyváradról érkezett tüntető skandált, a csendőrök pedig kicsit unottan távolról figyelték őket. Minden úgy indult, mint egy olyan tüntetés, amilyen lassan normálissá válik a romániai hétköznapokban.

Pedig az aggasztó előjelek – így utólag visszatekintve – már megvoltak: a csendőrség sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy amennyiben a tömeg agresszívan akar vagy fog viselkedni, a rohamcsapatok fel fognak lépni, és minden rendelkezésükre álló eszközt bevetnek majd. Ez azonban nem tűnt többnek annál, mint amit amúgy is nyilatkozni szoktak egy-egy tüntetést megelőzően, habár az a hír, hogy a csendőrség kiadta a 4-es fokozatú vörös kód jelzést – ami azt jelenti, hogy a szabadságon lévő és a közelben lakó, szolgálatban nem lévő állománytagokat is behívják szolgálatra – figyelmeztető jel lehetett volna.

Fotó: Tatár Lehel

Ahogy azt az öreg nénit is félvállról vettem, akivel akkor találkoztam, amikor az Egyetem térről (Piața Universității) haladtam a Győzelem tér (Piața Victoriei) felé. Mivel tüntetőnek nézett,

megállított és figyelmezett, hogy a mellékutcákban iszonyatosan sok a rendfenntartó, és este itt vérontás lesz.

Tudtam, hogy az idősebb bukarestiekben még mindig elevenen él a bányászjárások emléke, így aztán nem tulajdonítottam ennek sem nagyobb jelentőséget, biztos voltam benne, hogy a 21. században a csendőrség kezelni tud majd egy pár tucatnyi focihuligánt, és nem fog egy békésen tüntető, közel százezres tömeget erőszakkal feloszlatni.

Délután négy órakor a Győzelem téren még alig kétezren voltak, egy emelvényről szónokoltak különböző, a diaszpórából hazaérkezett emberek a többieknek, a kormány lemondásának és az új választások kiírásának követelésében ki is merült a politikai óhajuk megnyilvánulása. Több tucat tüntetővel beszélgettem, közös vonásként pedig feltűnt, hogy

igazság szerint senki sem tudja, hogy minek kéne történnie, abban viszont biztosak, hogy a jelenlegi kormány nem maradhat a helyén, mivel tagjai közül többen érintettek büntetőeljárásokban, illetve elmarasztaló ítéletek születtek ellenük.

Az igazságügyi reform néven elhíresült intézkedéscsomag ellen szólaltak fel a legtöbben, illetve a beszélgetés során mindegyik tüntető kifejezte óhaját, hogy szeretné, ha végre Románia is úgy nézne ki, mint a fejlett nyugati országok. Vagy legalább elindulna azon az úton, amelyik autópálya-építéseket, modern és jól működő egészségügyet, adekvát oktatást jelent, azonban – és ez szintén közös vonása azoknak a gondolatoknak, amelyeket tudomásomra hoztak – a jelenlegi ellenzékben sem bíznak, hogy ezeket a követeléseiket teljesíteni tudná.

Összességében a politikai osztályban való keserű csalódás és mély kiábrándulás jellemezte őket.

A nagyváradi származású, Milánóban élő Florin elmondta, ő nem is feltétlenül a kormány lemondásában látja a helyzet megoldását, hanem abban, hogy a kormány vonja vissza azokat a rendeleteit, amellyel a büntetőügyeseket próbálja mentegetni, illetve tegyen le erről a szándékáról, és adjon nagyobb teret a PSD-n belül is azoknak, akik szakértők, és ne a Dragneához való hűség legyen a fő szempont, amikor minisztereket neveznek ki. Kérdésemre, hogy tudna-e példát mondani olyan PSD-s politikusokra, akiket elfogadna, vagy akikkel legalább megbékélne, Sorin Grindeanut említette...

HIRDETÉS

Este hét órára viszont már dugig telt a Győzelem tér, a környező mellékutak is tömve voltak tüntetőkkel, de minden békésnek tűnt. Skandáltak, egymással beszélgettek, majd ismét skandáltak, és

semmi jele nem volt annak, hogy itt a tömeg bármiféle agressziót akarna elkövetni.

A hangulat akkor kezdett el igazán fokozódni, amikor besötétedett. Noha már délután öt felé is akadtak rendbontók a tüntetők között, az ember az gondolhatta, hogy a rendfenntartó erők tudják kezelni a helyzetet, illetve az a pár tucat focihuligán külsejű alak majd feloldódik a több tízezres tömegben.

Fotó: Tatár Lehel

Nem így lett: sötétedés beálltával egyre bátrabbak lettek a huligánok, egyre többször provokálták a csendőröket, a tömeg és a sorfal közötti fémkordont pedig apránként lebontották. A karhatalmi erők – némi könnygázzal való lefújáson kívül – pedig nem tettek semmit, holott

már ekkor ki lehetett volna emelni a hangosabb provokátorokat, balhézókat.

Így aztán a tömeg és a csendőrök között már nem volt fémkordon, a huligánok egyre közelebb merészkedtek hozzájuk, néha kicsit ütögették a pajzsukat, az emelvényről a szónok pedig hol nyugalomra szólított fel, hol azt magyarázta, hogy a rendfenntartóknak nem szabad útját állnia annak a tömegnek, amelyik a kormány épületébe akar itt és most bemenni. Ilyenkor pedig

a tömeg hangos pfujolásba kezdett, szidta a csendőröket, megindultak előre, majd jött a könnygáz, amivel a rohamcsapatok nem spóroltak, így aztán ki is ürült a tér, hogy pár perccel később ismét visszafoglalják azt a tüntetők.

Ezt a történetet még eljátszották kétszer vagy háromszor, amíg beindult a nagy és véglegesnek szánt oszlatás. A Győzelem tér és a Lascăr Catargiu sarkán álltam, amikor a tér felé tartó három, rendfenntartókat szállító mikrobuszt körbevette a tömeg. Bár először úgy látszott, a konvoj enged a tömeg nyomásának és visszavonul, valójában a hátunk mögül nagy sebességgel megérkező mintegy harminc főnyi rohamcsendőr felszorította a tömeget a járdára, így nyitva utat a mikrobuszoknak. Ekkor azonban

kitört a csata: többen dobálni kezdték őket, az első mikrobusz útjába feküdtek páran, akiket egy csendőr gumibotozással állított fel, majdhogynem szó szerint értve feldobta őket a járdára

– ezzel csak még jobban felpaprikázva a hangulatot. Időközben a Győzelem teret elkezdték kiüríteni, lovasroham indult a Kiseleff sugárút felé, vízágyú, iszonyatos mennyiségű könnygáz és petárdák –

háborús színtérré változott az a tér, ahol alig tíz perccel korábban még gyerekek, idősek, nők békésen tüntettek.

A Győzelem tér kiürült, a környező mellékutak torkolatánál álltak fel a rendfenntartók, ezeken a helyeken kisebb csaták kialakultak még, de a tömeg nagy része ekkor már vagy hazaindult, vagy annyira szétszóródott, hogy esély sem maradt az újrarendeződésre. Mindenki arcán ott ült a döbbenet: miért? Hogyan történhetett ez meg?

Fotó: Tatár Lehel

A kérdés jogos: személy szerint ott álltam a tömeg elején – még a nagy oszlatás előtt –, a sorfaltól alig egy méterre, és láttam: a focihuligán külsejű személy, aki a csendőrökkel próbált szórakozni, egyedül volt, körülötte egy jó két-három méteres kör szabadon. A békés tüntetők nem keveredtek velük, így aztán semmi erőfeszítésbe nem tellett volna, hogy kiemeljék a hangadókat, ehelyett néha fújtak egy adag könnygázt, amiből nemcsak a balhézó, hanem a békés tömeg is kapott, illetve petárdákkal próbáltak ijesztgetni – kit is? A balhézó huligán ettől nem ijed meg, az nyilvánvaló, a békés tüntetőt pedig minek?

Azt hiszem, nyugodtan megállapíthatjuk: semmi sem indokolta azt, hogy a csendőrség ilyen mértékben alkalmazzon erőszakot, illetve minden feltétel adott volt, hogy a hangadókat kiemeljék, ezzel továbbra is békés mederben tartsák a tüntetést. Ki merem jelenteni,

semmi jelét nem adta annak a tömeg, hogy bármiféle erőszakos akcióba szeretne kezdeni.

Alighanem nem bocsátkozunk felelőtlen jóslatokba, amikor a péntek esti bukaresti erőszakos oszlatást politikai vízválasztónak nevezzük: ehhez az eseményhez ugyanis minden politikai erőnek viszonyulnia kell, és a viszonyulása jelentős mértékben határozza meg azt, hogy a következő választásokon kikre számíthat majd.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS