Tudtam, hogy az idősebb bukarestiekben még mindig elevenen él a bányászjárások emléke, így aztán nem tulajdonítottam ennek sem nagyobb jelentőséget, biztos voltam benne, hogy a 21. században a csendőrség kezelni tud majd egy pár tucatnyi focihuligánt, és nem fog egy békésen tüntető, közel százezres tömeget erőszakkal feloszlatni.

Délután négy órakor a Győzelem téren még alig kétezren voltak, egy emelvényről szónokoltak különböző, a diaszpórából hazaérkezett emberek a többieknek, a kormány lemondásának és az új választások kiírásának követelésében ki is merült a politikai óhajuk megnyilvánulása. Több tucat tüntetővel beszélgettem, közös vonásként pedig feltűnt, hogy

korábban írtuk

Összecsapás, több száz sérült, bűnügyi kivizsgálás Bukarestben

Első körben könnygázt vetettek be a csendőrök, majd miután a rendbontások fokozódtak, a törvény által előírt három figyelmeztető fényjelzést követően elkezdődött a tér kiürítése a pénteki bukaresti tüntetésen. Az államfő azt kérte, haladéktalanul vizsgálják ki az ügyet.

Az igazságügyi reform néven elhíresült intézkedéscsomag ellen szólaltak fel a legtöbben, illetve a beszélgetés során mindegyik tüntető kifejezte óhaját, hogy szeretné, ha végre Románia is úgy nézne ki, mint a fejlett nyugati országok. Vagy legalább elindulna azon az úton, amelyik autópálya-építéseket, modern és jól működő egészségügyet, adekvát oktatást jelent, azonban – és ez szintén közös vonása azoknak a gondolatoknak, amelyeket tudomásomra hoztak – a jelenlegi ellenzékben sem bíznak, hogy ezeket a követeléseiket teljesíteni tudná.

A nagyváradi származású, Milánóban élő Florin elmondta, ő nem is feltétlenül a kormány lemondásában látja a helyzet megoldását, hanem abban, hogy a kormány vonja vissza azokat a rendeleteit, amellyel a büntetőügyeseket próbálja mentegetni, illetve tegyen le erről a szándékáról, és adjon nagyobb teret a PSD-n belül is azoknak, akik szakértők, és ne a Dragneához való hűség legyen a fő szempont, amikor minisztereket neveznek ki. Kérdésemre, hogy tudna-e példát mondani olyan PSD-s politikusokra, akiket elfogadna, vagy akikkel legalább megbékélne, Sorin Grindeanut említette...

Este hét órára viszont már dugig telt a Győzelem tér, a környező mellékutak is tömve voltak tüntetőkkel, de minden békésnek tűnt. Skandáltak, egymással beszélgettek, majd ismét skandáltak, és

A hangulat akkor kezdett el igazán fokozódni, amikor besötétedett. Noha már délután öt felé is akadtak rendbontók a tüntetők között, az ember az gondolhatta, hogy a rendfenntartó erők tudják kezelni a helyzetet, illetve az a pár tucat focihuligán külsejű alak majd feloldódik a több tízezres tömegben.

Így aztán a tömeg és a csendőrök között már nem volt fémkordon, a huligánok egyre közelebb merészkedtek hozzájuk, néha kicsit ütögették a pajzsukat, az emelvényről a szónok pedig hol nyugalomra szólított fel, hol azt magyarázta, hogy a rendfenntartóknak nem szabad útját állnia annak a tömegnek, amelyik a kormány épületébe akar itt és most bemenni. Ilyenkor pedig

Ezt a történetet még eljátszották kétszer vagy háromszor, amíg beindult a nagy és véglegesnek szánt oszlatás. A Győzelem tér és a Lascăr Catargiu sarkán álltam, amikor a tér felé tartó három, rendfenntartókat szállító mikrobuszt körbevette a tömeg. Bár először úgy látszott, a konvoj enged a tömeg nyomásának és visszavonul, valójában a hátunk mögül nagy sebességgel megérkező mintegy harminc főnyi rohamcsendőr felszorította a tömeget a járdára, így nyitva utat a mikrobuszoknak. Ekkor azonban

– ezzel csak még jobban felpaprikázva a hangulatot. Időközben a Győzelem teret elkezdték kiüríteni, lovasroham indult a Kiseleff sugárút felé, vízágyú, iszonyatos mennyiségű könnygáz és petárdák –

A Győzelem tér kiürült, a környező mellékutak torkolatánál álltak fel a rendfenntartók, ezeken a helyeken kisebb csaták kialakultak még, de a tömeg nagy része ekkor már vagy hazaindult, vagy annyira szétszóródott, hogy esély sem maradt az újrarendeződésre. Mindenki arcán ott ült a döbbenet: miért? Hogyan történhetett ez meg?

Alighanem nem bocsátkozunk felelőtlen jóslatokba, amikor a péntek esti bukaresti erőszakos oszlatást politikai vízválasztónak nevezzük: ehhez az eseményhez ugyanis minden politikai erőnek viszonyulnia kell, és a viszonyulása jelentős mértékben határozza meg azt, hogy a következő választásokon kikre számíthat majd.