A székelyföldi, aki kimászott a sírból

Elég üzemszerűnek tűnt – nyilatkozta a mindennapi.hu-nak a csepeli brutális támadás túlélője, akit élve eltemettek az erdőben. A harmincegy éves, erdélyi gyökerű magyar állampolgár családja most attól tart: a sajtóban megszellőztetett állítólagos vádalku során szabadlábra kerülhet a délszláv támadó, és bosszút áll azért, mert feljelentették őt a rendőrségnek. Lukács Csaba tudósítása.

2011. augusztus 15., 12:472011. augusztus 15., 12:47

2011. augusztus 15., 15:122011. augusztus 15., 15:12

Bevérzett szem, a nyakon még mindig a fojtogatás nyomai, a beszélgetés alatt végig a kezeit gyűrögeti. Egy úgynevezett védett házban vagyunk, a Baptista Szeretetszolgálat intézményében, ahol biztonságban van a család. Puritánul berendezett szoba három ággyal, a földön egy karton ásványvíz, az egyik széken rengeteg újság – az összes címlapján a csepeli gyilkossággal virít.

Csak arról beszél, ami azon a végzetes napon történt. Bízott a délszláv férfiban, hiszen a gyerekei rendszeresen jártak a lakásában. Szerényebben éltek, mint ők, ezért a délszláv felesége néha kisebb összegeket kért kölcsön. Élelemre, tisztítószerre pár ezer forintot, de ezt mindig megadták. Tudták róla, mikor kap fizetést, és általában mennyit utal a munkaadó, ahol már tíz éve dolgozik. A férfi különben nyolc éve magyar állampolgár – akkor még nagyon sok pénzbe és utánajárásba került az erdélyi magyarnak a procedúra, ráadásul őt el is vágták az első állampolgársági vizsgán – valószínűleg kiszúrásból olyat kérdeztek tőle, amire itt született magyarok közül is kevesen tudnának válaszolni.

Összeszedetten, kerek mondatokban fogalmaz. A majdnem végzetes nap történései után arról mesél: nem értik és pánikba estek attól, amit a sajtóban láttak-hallottak egy állítólagos vádalkutól. Attól tartanak, szabadlábra kerülhet az elkövető, és akkor komoly veszélyben lesz az életük. Soha többet nem megyek Csepelre, mondja búcsúzóul, és azon gondolkodik, Magyarország elég nagy-e ahhoz, hogy elbújjon.