Magyar Zita főleg a Brassó melletti Hétfaluban élő csángó magyar fazekasok kerámiáit fejlesztette tovább, a szász lakosság számára készített fehér angobos alapon, kék írókás díszítésű kerámiákat, hagyományos edényformákat, a kantát, bokályt, tányért, tálakat, fedőket egészítette ki ma használt edényformákkal. A Hódmezővásárhelyre jellemző áttört díszítésű edények, csörögés tálak, varrókasok, kalamárisok elkészítése pedig alapos, aprólékos munkát és a nagy odafigyelést követelnek.

„Népi iparművészeti kiállítás nem túl gyakori jelenség Csíkszeredában, különösen nem az úgynevezett klasszikus kiállítófelületeken. Inkább vásárokon találkozik ilyen jellegű míves alkotásokkal a hazai közönség. Magyar Zita berettyóújfalusi származású alkotó népi ihletettségű fazekasmunkái, magasfokon művelt népi elemekből építkező, időnként azokon túlmutató kerámiái a történelmi Magyarország két tájegységének, a Barcaságnak és Hódmezővásárhelynek két különböző stílust képviselő motívumkincsét, fazekas mesterségben való jártasságát, hagyományait, népi tudását tükrözik. Figurális alkotásaival pedig több fazekasközpont, a mezőcsáti, tiszafüredi, mezőtúri és debreceni műhelyek hagyományaihoz nyúl vissza, azokkal kísérletezik, alkotja meg saját pálinkásbutelláit, sótartóit, perselyeit” – emelte ki a művészettörténész.

Hozzátette, az alkotó hitelesen tudja újraalkotni a hagyományos kerámiák, technikák formavilágát, mivel funkció, forma és díszítés összhangját keresi. „Másfél évtizede tudatosan jár-kel, szerzi tapasztalatait népi iparművészek, mesteremberek műhelyeiben, mélyíti technikai ismereteit. Korondon lesi el például az írókázás technikáját. A gyakorlatszerzéssel, terepezési és gyűjtési munkával párhuzamosan elméleti ismeretekkel erősíti tudását, néprajzot tanul, hogy ebből a perspektívából szemlélve, még közelebb férkőzhessen a hagyományos formákhoz, motívumokhoz, ornamentikához. A lehető legalaposabban igyekszik megismerni az általa kiválasztott térségek fazekasságának jellegzetes stílusjegyeit, hogy tanult mesterségét a lehető leghitelesebben művelhesse. A harmónia megközelítése a cél, a régi újrateremtésével. És mindez csak akkor lehetséges, csak akkor lehet valóban hiteles, ha nem felülnézetből, hanem a népi tudás, a népi iparművészet, formanyelvek legmélyebb rétegeit is sikerül megismerni, érteni” – hangsúlyozta megnyitószövegében Túros Eszter.

A kiállított alkotások megvásárolhatók a helyszínen, a tárlat június 3-ig látogatható, hétköznaponként 12–16 óra között.