Szinte Gábor festőművész székely gyökerei

Egyik, Márton Áront megörökítő festményét, a kilencvenes évek elején, az egykori püspök nevét viselő csíkszeredai gimnáziumnak ajándékozta. Jelenleg a Csíki Székely Múzeumban február 6-ig látogatható Boldogasszony című tárlaton látható egyik festménye, melyet a csíksomlyói kegyszobor ihletett. Az alábbiakban Szinte Gáborral, a magyar festészet egyik meghatározó alakjával beszéltünk.

– Édesanyja Csíkmenaságról származott, édesapja Sepsikőröspatakról, Ön már Budapesten született és élt. Mégis alkotásain erős erdélyi és székelyföldi hatás érezhető...

– Csíkmenaság és Erdély az életem szerves része. Noha Budapesten születtem, úgy 14 éves korom óta rendszeresen járok Erdélybe. Azokban az időkben, mikor nehéz volt és akadályoztak, különösen sokat jártam... Különben erről részletesen beszámoltam a Szabad szemmel című önéletírásomban. Nagyon sokat jelent számomra a Székelyföld és Erdély, képeim egyharmadát ihlették. Általában olyan képeket festek, amelyek szorosan kötődnek hozzám. Arcképeim, történelmi témákat vagy bibliai motívumokat feldolgozó alkotásaim, nagyon személyes kapcsolatokat fejeznek ki. Nem felszínesen szemlélem – teszem azt – az erdélyi tájat, mint egy átutazó vagy érdeklődő turista, hanem egy jól, minden részleteiben ismert, otthoni környezetet elevenítek meg, a hozzá kapcsolódó érzelmi töltettel együtt, de gondolom, ezt megérzik a képem szemlélői is. Munkáim közt szimpla tájképet nem talál, mindenhez valami mélyebb mondanivalót próbálok fűzni.

Segesvár passiója

– 1965-ben találkozott Márton Áron püspökkel. Az erdélyi egyházfő rendkívüli hatással bírt Önre, többször is megörökítette, sőt egyik portréját a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumnak ajándékozta.

– Talán legjellegzetesebb képem, melyet a püspök úrról készítettem, az, ahol négy másik személyiséggel: Körősi Csoma Sándorral, Bolyai Jánossal, Tamási Áronnal és Radnóti Miklóssal ülnek Petőfi Sándor sírja körül, abban a Segesvár melletti kukoricásban, ahol a szabadságharc költője meghalt. Itt azokat az erdélyi személyeket gyűjtöttem össze, akiknek megvolt a maguk kálváriája, akár Petőfinek. Egy hasonló képem van az esztergomi Keresztény Múzeumban is. Márton Áront a 20. századi Erdély egyik legjelentősebb egyéniségének tartom, lenyűgöző volt személyesen beszélni vele, természetesen ezeket az élményeimet is megörökítettem a Szabad szemmel című könyvemben. Egyébként úgy érzem, hogy a festészetemmel a magyar festészetet folytatom, nem dőlök be semmiféle modernista eszmének.

– A csíkiak – jelenleg – a Csíki Székely Múzeum Boldogasszony című tárlatán láthatják egyik alkotását, amelyet éppen a Csíksomlyó Kegytemplomban található Mária kegyszobor ihletett...

Szinte Gábor : Csíksomlyói Madonna (2010)

– A Forrás Galéria tulajdonosának az ötlete volt a tárlat, nagy örömmel tettem eleget a felhívásának, hogy a magyarok Nagyasszonyát megörökítsem. Én a Boldogasszonyt a székelyek királynőjeként képzeltem el, akinek lábai elé kell járulni. Azt a pillanatot örökítem meg, amit a hívő láthat, amikor a lépcsőn felmegy, alulról felnéz a kegyszoborra és imádkozik. A Boldogasszony rátekint a hozzá járulóhoz biztatóan, de szigorúan. Ezt a pillantást, ezt az óvó és együttérző pillantást igyekeztem alkotásommal átadni, megértetni. Háttérbe pedig a fenyveseket helyeztem, egy hajnali párás ködben, abban a momentumban, amikor nemsokára felkel a nap.

Szinte Gábor életrajza

Szinte Gábor 1928-ban született – székely szülők gyermekeként – Budapesten. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán, amit 1951-ben végzett el, Bernáth Aurél, Berény Róbert és Szőnyi István tanítványa. Tanulmányait 1957-58-ban a firenzei Accademia delle Belle Arti-n fejezte be. Az „erdélyiség” és az olasz kultúra iránti kettős kötődés festészetének témaválasztását is jelentősen meghatározta.

Több mint hetven egyéni kiállítást rendezett itthon és külföldön, Olaszországban, Németországban, Csehszlovákiában stb. Művei a Magyar Nemzeti Galériában és más múzeumokban, magángyűjteményekben találhatók. Számos középületet díszített faintarziákkal, pl. a korábbi Nemzeti Színházat. Jelentős a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban látható színes üvegfala, de készített márványmozaikot is. Portréfestőként a magyar kultúrtörténet jeles személyiségeinek is ihletett mestere.

Önarckép (2008)

Külön említést érdemel a franciaországi Aurillac város közelében levő Saint Simon templomában található, II. Szilveszter pápa életéről és Szent István király megkoronázásáról szóló, 13 részes, összesen 110 négyzetméternyi freskó-sorozata, amelyet 2005 nyarán szenteltek fel.
Műveiben a magyar hagyományok egyéni hangú követője. A fajsúlyos gondolati tartalmat a jelenségek érzékeny megragadásával, a színek, fények és árnyékok bátor alkalmazásával fejezi ki. A valóság látványából kiindulva, az élmények sajátosan gazdag megjelenítése, annak meditatív tartalma hozza létre műveinek egyéni, egyszerre hagyományos és modern festői világát.

Díszlettervezőként is kiemelkedő művész. Ádám Ottó, Várkonyi Zoltán és Kazimir Károly rendezésében 115 színházi mű díszleteit tervezte a Madách és a Vígszínházban. E terveit ma az Országos Széchenyi Könyvtár őrzi. Továbbá 32 éven át tanított. Egyetemi tanár volt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, 1978-ban pedig újjászervezte a díszlet- és jelmeztervező képzést a Képzőművészeti Főiskolán, ahol 13 évig volt tanszékvezető. Művészettörténeti és történelmi tárgyú tanulmányai különféle folyóiratokban jelentek meg. Műtörténészként ismeretterjesztő video-sorozatokat ír, a Híres magyarok a nagyvilágban című CD-ROM-on negyven magyar képzőművész munkásságát ismertette.

A Boldogasszony című, kortárs képzőművészeti kiállítás záróakkordja

A Csíki Székely Múzeum kiállítótere különleges rendezvénynek ad helyet vasárnap du. 4 órától. Antal Imre és Antal Ágnes archaikus Mária-imádságokat és énekeket ad elő citera- és dorombkísérettel. Az Antal házaspár a népi kultúra szolgálója és terjesztője, akik huszonhárom év ausztriai tartózkodás után 2009-ben költöztek haza Erdélybe.

A rendezvény második felében Koncsag László plébános és Szatmári Szilárd református lelkész tart elmélkedést Mária-kultusz Európában, Magyarországon és Székelyföldön, valamint a magyarság Boldogasszonya címmel, melyet a Nagy István Művészeti Iskola énektanárának és zongoratanárának, Dobos Krisztinának, illetve Wass Mártának a közös előadása színesít.