Rendhagyó tárlattal alapították meg a Székelyföldi Fotóművészek Egyesületét

Együtt könnyebb boldogulni, pályázni, a román fotószövetség ugyanis kicsit nehézkesen működik, a magyarországi pedig távol van. Ezenfelül érdemes egy sajátos székelyföldi arculatra ráhangolódni, amint a II. Székelyföld Napok keretében látható tárlat is igazolta, ez már létezik is. Élénk fotós tevékenység zajlik szűkebb hazánkban, továbbá nagyon sok az olyan érték is, amely a lencsevégre kínálja magát, és az itt élő fotóművészek igazodnak el ezek között a legjobban.

Például, csak olyan fotós képes mindent elmondó portrét készíteni, aki ismeri alanyait, belelát lelkekbe. A kiállításon közszemlére tárt emberi arcok rendkívül beszédesek voltak, leolvasható róluk életük, sorsuk. Másfelől ezek a fotósok a megfelelő időben a megfelelő helyen tudnak lenni, hogy a székely ruhás legények, leányok néptáncát, a templomerődök zordon bejáratai vagy kőkeresztek előtt imádkozókat megörökítsék. Tudják, hogy hol találják meg a szinte még ember által nem érintett természetet, melyik napszakban érdemes azt megörökíteni, avagy ismerik a manapság már egyre ritkábban fellelhető, a tájjal még harmóniában élő embert is. Rá tudnak hangolódni azokra a népszokásokra – mint például a farsangtemetésre –, melyeket néhol megőriztek, máshol meg olyan hitelesen felújítottak, hogy az illető közösségek újra azonosulni tudnak velük, mivel újra a magukénak érzi ezeket. Amúgy a fotóművészetnek is immár több mint százéves hagyománya van a Székelyföldön, ezt támasztották alá az egyik kiállító, az Erdélyi Fotográfia Múzeum képei is.

A szándék tehát, a Székelyföldi Fotóművészek Egyesülete megalapítása, ténnyé alakult, hiszen minden jelen levő fotóklub vagy szövetség vezetői, illetve tagjai kézjegyükkel látták el az alapító okiratot. A kezdeményező a fennállásának 25. évét ünneplő, csíkszeredai Prisma Fotóklub, így a szervezet székhelye is Csíkszeredában lesz. Ez más szempontból is indokolt, hiszen az említett fotóklub mellett az F 10 fotóklub is a megyeszékhelyen működik, továbbá a Hargita Megyei Művészeti Népiskola, valamint a Hargita Megyei Kulturális Központ, de a csíksomlyói KALOT is fotótanfolyamokat működtet. Az utóbbi kettőnél már több évfolyam is végzett, és a népiskolában is – ahol a kurzus kétéves, tehát időben hosszabb mint a HMKK–nál vagy KALOT – nemsokára az első fotó szakos osztály végez. Mindezeket figyelembe véve, bátran elmondható, hogy a székelyföldi városok közül Csíkszeredában a legintenzívebb a fotósélet.

Megszületett tehát a székelyföldi fotóklubokat és fotóművészeket tömörítő szervezet, mely már mondhatni meg is tartotta első tárlatát. Ha a csíkszeredai fotóklubok és szabadúszó fotósok, továbbá a székelyudvarhelyi Exposia Alkotócsoport, a sepsiszentgyörgyi székhellyel működő Camera Club Siculorum, illetve a gyergyószentmiklósi, valamint a marosvásárhelyi klubok a Székelyföld Napok keretében, minden évben szerveznek egy közös tárlatot, melyet az évek során minden említett városba el lehet vinni – már akkor is megérte, hogy a régiónk fotóművészei szervezetet alapítottak.