Összművészeti kortárs-est a művészeti iskolában

Lux Aurumque kórus

Kortárs komolyzenét hallhatnak, jelenleg is élő székelyföldi zeneszerzők műveit, miközben az iskolában tanító tanárok képzőművészeti alkotásaiból nyíló tárlatot tekinthetik meg. Ha a kortárs művészet kifejezést használjuk, általában a kor szellemének megfelelő, jelen időben élő, valamint a jelenlegi gondolkodást alakító, vagy abban részt vállaló művészetre gondolunk. Nagyon illik ez a művészetiben oktató tanárokra.

„Nemcsak pedagógusok, hanem alkotók is vagyunk. Mindenki egyénileg dolgozik, alkot, kiállításokat rendez, de ritkán állítunk ki közösen. Szerintem fontos egy ilyen kiállítás, hisz így láthatjuk, ki hol tart jelenleg, és mi az, ami foglalkoztatja. Diákjainknak is tanulságos lesz ez a tárlat, mert nemcsak a csíkszeredai kortárs művészet egy pillanatképét kapják, hanem azt a látásmódot is jobban megérthetik, amelyet a kiállító pedagógusok a tanítványok felé közvetítenek: a sokszínűséget, a vonalak, formák és színek tisztaságával pedig a művészeten belüli sajátos rendet. Azt is nagyon fontos megjegyezni, hogy sikerült készítenünk egy igényesen kivitelezett katalógust is, mely a kiállító tanárok tömör szakmai életrajza mellett a közszemlére tárt alkotások repróit tartalmazza. Nem utolsósorban a tárlat érdekessége, hogy ezúttal a zenével ötvöződik, vagyis a kortárs zeneművek hangolják rá a nézelődőt a jelenkori problematikával foglalkozó látványvilágra” – emelte ki érdeklődésünkre a tárlatot szervező Szabó Györgyi képzőművész, tanár.

Ványolos András zenetanár, a koncert szervezője kifejtette, a kortárs komolyzenével szeretnék megbarátkoztatni a csíki műkedvelő közönséget. Az általa vezetett, az iskolában tanító zenetanárokból alakult Lux Aurumque kórus is kizárólag kortárs művekkel foglalkozik. „Abszurdum lenne azt gondolni, hogy Beethoven vagy Mozart régizenét komponált volna. Ők akkoriban kortárs műveket írtak, ahogy tette ezt a többi korabeli zeneszerző. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem ismerték a korábbi műveket, és nem használták fel ezeket, hanem hogy inkább a kortárs zene foglalkoztatta őket, és persze, a népzene. Manapság nagyon keveset foglalkozunk a jelenkori zenével, holott Csíkban is élnek zeneszerzők. Ma este kórusunk Szalay Zoltán egyik népdalfeldolgozását énekli, Köllő Ferenc népdalszvitjét a művészeti népiskola adja elő, a Székelyudvarhelyen élő, de iskolánkban tanító Berze Albert egy saját művét játssza zongorán.”

Ványolós hozzátette, egy tévhitet szeretnének eloszlatni, miszerint a kortárs zenét nem lehet megszeretni, mert néha hallgathatatlan. Megjegyezte, hogy természetesen vannak olyan zenei formák is, amelyek nem a harmóniát keresik, de ez nem véletlen, hiszen a művészetek mindig az aktuális problémákkal foglalkoznak. Krzysztof Pendereckinek a Hirosima című művére utalt, amely címét is utólag kapta, hisz hasonlítható az atomrobbanáshoz. „Penderecki megmutatja a problémát, az elrettentő példát, vannak azonban más kortárs zeneszerzők, akik rávilágítanak a problémára, de fel is oldják azt. Léteznek továbbá olyan komponisták, akik valósággal kerülik a diszharmóniát, és a jelenlegi összefüggésekben keresik a harmóniát, hisz az évszázadok során változott a harmóniáról alkotott képünk” – mutatott rá a koncert szervezője.

A Lux Aurumque (Aranyló Fény) kórus tevékenysége is kísérleti jellegű, a nevét egy 1970-ben született amerikai zeneszerző, Eric Whitaker azonos című művéről kapta. Ványolós szerint a legjobb, ha műhelymunkaszerűen foglalkoznak a kortárs zenével. „Énekelve a legjobb tanulmányozni a kortárs műveket. A zenetanárok ritkán dolgoznak kortárs művekkel, holott létszükséglet a mai témákkal, problémákkal foglalkozó szerzemények ismerete. Másfelől a próbákon egy erősebb tanári közösség is formálódik, még ha nem tud vagy nem is akar mindenki a kórustevékenységekbe bekapcsolódni, létezik már egy erős mag, amire a későbbiekben építeni lehet.”