Magyar drámairodalomra épített új évad

A nagy népszerűségnek örvendő Vaknyugattal indul a Csíki Játékszín 2011-2012-es évadja

– Milyen tervekkel kezdik a 2011–2012-es évadot?

– Az előző évadok tapasztalataira építünk, persze, mindig igyekszünk többet és jobbat nyújtani. A Csíki Játékszín Csíkszereda önkormányzati színháza, mi ebből a perspektívából nézzük feladatainkat és a színházi szakmát magát. Ezzel azt szeretném megerősíteni, hogy műsorpolitikánkat nem egy elvont színházi rendszer határozza meg, hanem az a konkrét kulturális helyzet, ami Csíkszeredában és a környékén létezik. Ez egy nagyon izgalmas, komplex, többdimenziós szerkezet, a többfajta elvárásnak eleget tenni pedig egy embert próbáló feladat. Nyilván, a színház a szakmai szempontokra is odafigyel, mindig részt veszünk abban a színházvilági körforgásban, amely körülvesz minket, a perspektívánk kiindulópontja viszont az önkormányzati színház mivoltunk. Az elmúlt tizenkét évadot röviden elemezve azt mondhatom, hogy az elért eredmények minket igazolnak. Egyfelől a csíkszeredai társulat a gazdasági válság ellenére is megőrizte vonzerejét, másfelől ezek az előadások, melyek itthon is felkeltették az érdeklődést, a különböző fesztiválokon is díjakat kaptak. Idei évadi terveink folytatják, továbbfejlesztik ezt a törekvést, szemléletet.

– Jelentősen változik a társulat összetétele, két színész távozott, ha jól értettem, helyettük négy új érkezik Csíkszeredába.

– Mindenképp egy jelentős átalakulást könyvelhetünk el az idei évadtól, egy teljesen friss színészgeneráció jelentkezik nálunk, de több vendégművésszel is dolgozunk. Új és már visszatérő arcokat is láthatnak a nézőink. A frissen végzettek közül hárman, Kiss Bora és Kiss Andrea, valamint Vass Csaba ugyanabból a marosvásárhelyi osztályból érkezik a társulatunkhoz. Ezenkívül Kiskamony Szalay Lillát szerződtettük, aki Kaposvárott végzett idén, és akit a Vaknyugatból már ismerhet a közönség.

Továbbá közreműködik koreográfusként a szilveszteri előadásunk színre vitelében Horváth Gyula-Antal, aki az előbb említett vásárhelyi osztályból jön, és aki a Csókos asszonyhoz készítette előző évadunkban a kiváló koreográfiát. Ugyancsak a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen a jelenleg mester szakos Bende Sándort bíztam meg egy feladattal. Ők képviselik a fiatal nemzedéket, az idősebbek közül természetesen ismét láthatják Czintos Józsefet, aki decemberig játszik a Vaknyugatban. Ezenkívül Fülöp Erzsébet és Bicskei Zsuzsa vállalt feladatot nálunk ebben az évadban.

– A nagy sikerű Vaknyugat kamaratermi előadással nyitják az évadot, mi kerül a bérletes műsorkínálatukba?

– Kezdeném inkább az ősbemutatónkkal, ugyanis a társulatunk dramaturgja, Budaházi Attila írt egy mesedarabot. Egy nagyon fontos családi tematikát dolgoz fel, így nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is élményt nyújthat a nagyszerű mű.

Molière Tudósnők című darabját Porogi Dorka rendezi, ő is a fiatal generációhoz tartozik, Budapestről származik, de jelenleg a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen mesterképzős hallgatója. Széles körben, persze erdélyi magyar színházi vonatkozásban is egyre ismertebbé válik a neve. Szilveszterre a nyíregyházi színház volt művészeti vezetőjét, Schlanger Andrást hívtuk meg, aki a Csíki Székely Múzeum vártörténeti kiállításához készített rövidfilmeket is rendezte. Ő Jókai Mór népdrámáját, a Gazdag szegényeket viszi színre. Victor Ioan Frunză jeles román rendező szintén kitart velünk, mivel továbbra is foglalkoztatják a magyar drámaírók, és nemcsak magyar, hanem román színházaknál is színre viszi ezeket a műveket, amit én egy nagyon pozitív kulturális jelenségnek tartok. Az évad végén Móricz Zsigmond Búzakalász című művét én magam rendezem.

Mindebből látható, hogy évadunk súlypontosan a magyar drámairodalomra épül. Pontosabban azt a vonulatot próbáljuk megjeleníteni, ami maradandó élményt nyújt a nézőknek, ugyanakkor nagyon fontos társadalmi jelenségeket is taglal.

Ami még változás, hogy a gyerekbérlet-kínálatunkban ezúttal két mesejátékot viszünk színre, és csak egy vendégjátékot fogadunk. Felújítjuk ugyanis a Csodaforrás című mesejátékunkat, amelyet hat évaddal ezelőtt játszottunk, és éppen ezért megtehetjük, mivel egy nemzedék nőtt fel azóta az óvodákban és iskolákban.

Várjuk határtalan szeretettel a hűséges bérleteseinket, annál is inkább, hogy az idén nem emeltük az árakat. Reménykedünk, hogy az eddigi színházlátogatóink körébe új színházkedvelők is bekapcsolódnak, hiszen a bérletes törzsközönség jelenti a színház folyamatos működésének alapját. Bízom benne, hogy az a termékeny kulturális kapcsolat, amely az elmúlt évadokban a társulat és a közönség között kiépült, tovább fejlődik ebben az évadban és az elkövetkezőkben.