Egy nem létező falut mutattak be

Tekintse meg fotógalériánkat!

A községbeliek mellett a franciaországi Venerque és a lettországi Cesvaine fiataljai is részt vettek július 26. – augusztus 3. között abban a projektben, amely a község épített örökségét leltározta fel. Vajda András néprajzos szaktanácsai alapján dolgoztak a csoportok a hagyományos lakóházak, gazdasági épületek és közterek számbavételén: kérdőívek segítségével adatokat gyűjtöttek, fényképeztek, beszélgettek a lakosokkal. A Hodos-Venerque Baráti Társaság által szervezett Bouger Ensemble (Együttlépés) 2011 nevű nemzetközi ifjúsági tábor során 174 hagyományos lakóházat és melléképületet dokumentáltak. A projektet az Európai Bizottság Ifjúság lendületben nevű programja keretében valósították meg, további támogatóik voltak a Maros Megyei Tanács, Székelyhodos és Lagardelle sur Lèze polgármesteri hivatalai, míg partnerként a Hagyományos Kultúra és Művészeti Oktatás Maros Megyei Központja, valamint a Hargita megyei Pogány-havas Kistérségi Társulás vettek részt.

A régi házak vonzerőt jelentenek

A nyári munka céljáról Balássy András projektvezető számolt be péntek este a lakosságnak. A két éve a községben dolgozó fiatalember azzal kezdte munkáját, hogy terve készített arról, hogyan látná ő a települések fejlődését. Ennek egyik gyakorlati lehetőségeként a faluturizmust jelölte meg. Amikor felvetődött a kérdés, hogy mire lehetne ezt építeni, mindenki azt mondta, hogy a községnek semmilyen vonzereje nincs. Ekkor úgy döntött: felmérik, hogy hány régi ház van, hogyan és mennyit érdemes felújítani és hogyan lehet azokat népszerűsíteni és hasznosítani a vendégfogadásban. Ezért tették az idei ifjúsági tábor témájává a felmérést.

A 174 házból 35 került be az albumba

„Célom az emberekkel megértetni, hogy a régi házak nem romhalmazt, hanem igazi vonzerőt jelentenek” – mondta a projektvezető. Példaként Jobbágytelkét említette, ahol a lakásállomány csaknem egyharmadát a hagyományos parasztházak teszik ki ma is. „Ha sikerülne néhányat megmenteni és a faluképre vigyázni, ez a jövőben is vonzerő lenne. Ezek a házak nem a szegénység jelképei. Akinek régi háza van, előnyben van, ha felismeri és hasznosítani tudja a vendégfogadásban” – fejtette ki Balássy András.

Vajda András néprajzos szerint a projekt során egy képi kultúrában felnőtt nemzedék próbált bemutatni egy másik kultúrát. A fiatalok térben és időben utaztak a nyáron, amikor Európa különböző részeiből idejöttek és visszatértek a múltba. Az elkészült album egy olyan falut mutat be, amely nem létezik: a hagyományos falu megmaradt részletét, a valóság egy bizonyos mását adja vissza, amelyre vágyik a közösség. „Minél közelebb kerül az album megálmodóinak elképzelése és a lakosok álmai, annál nagyobb sikere és haszna lehet a projektnek” – summázta a szakember.

Felelevenítették a nyári emlékeket

A Jövő a múltban című fotóalbum csupán töredékét tudja visszaadni a nyáron készített leltárnak: 35 ház és melléképület képeit válogatták bele a magyar, francia és román nyelvű, igényes kivitelezésű kiadványba. A bemutatóra eljött a francia fiatalok egy csoportja is, akiknek nevében Sébastien Casagrande mondott köszönetet a nagy örömet és élményt nyújtó táborért. Jövő nyáron ők látnák vendégül a nyárádmentieket, bár úgy látják, hogy az itteni fogadtatást nem tudják viszonozni.
A franciák egy kisfilmet, a helyiek egy képsort is levetítettek, amelyen a közönség nagy derültsége közepette elevenítették fel a tábor pillanatait: az ismerkedési játékokat, focizást, bulizást, néptánctanulást, főzéseket, de a mindennapi életmódot és a gyűjtőmunkát is, továbbá a székelyvéckei, korondi, parajdi, szovátai kirándulásokat és a móri fúvószenekar fellépését.

Barátságok szövődtek

A jobbágytelki Orbán Csaba ma is jólesően emlegeti a fiatalok között kialakult kapcsolatokat. „Egy francia fiú nekem adta a pólóját, és azt mondta: te a barátom vagy! És ez nagyon jólesett.” Az ugyancsak jobbágytelki Bereczki Éva első ilyen jellegű táborban vett részt a nyáron, de újszerű élményekkel gazdagodott, hiszen olyan fiatalokkal ismerkedhetett meg, akik másként gondolkodnak. „A franciák bizonyos helyzetekben számunkra furcsa módon viselkedtek, ami nem elítélendő, de egy kicsit más”. Ezzel szemben a lettek kissé visszafogottabbak, zárkózottabbak voltak, de elutazáskor zokogni is tudtak.