Hazakísért népdalok

„Csudálni való, hogy a táncház milyen szépen elfoglalta magának a magyar nyelvterületet. Utolérte Moldvában is a csángóságot, a felvidékieket, Bácskába vagy Zalába is eljutott, s ebbe a nagy csudálatos honvisszafoglalásba valamiért elegánsan kihagyta Gyergyót. Mert ha én egy táncházba bemegyek, s látni való, hogy én valamit akarok, odamegyek a zenészekhez: volnának-e szívesek gyergyait húzni, erre csak a száját húzza, mert nincs felkészülve. Tehát itt az idő, mert annyira pompás, jó muzsika, hogy nekünk nagy ünnep, hogy egyáltalán visszahozhatjuk” – vezette fel székelyföldi állomásokon bemutatott előadást Berecz András (fotó), aki a múlt század elején Bartók Béla, Kodály Zoltán és Molnár András által a gyergyói településeken gyűjtött népdalokból állított össze egy hanglemezre valót Vizeli Balázs hegedű-, Balogh Kálmán cimbalom-, Kádár Ignác gardon-, Dsupin Pál furulyakíséretével.

Mint ahogy azt a remetei bemutató előtt Lackó Albert Elemér polgármester méltatta, ezek az emberöltőkkel ezelőtt élő dalok mára teljesen feledésbe merültek, kézzelfogható formában hiányoznak az egyetemes magyar népzene „térképéről”, ezért méltán állítható, hogy hanglemezen való megjelentetésük hiánypótló.

Berecz: mind láb alá való, tisztességes muzsika

Az énekes és hangszeres dallamokat tartalmazó új CD és természetesen az ezt bemutató előadás  Alfaluból, Csomafalváról, Ditróból, Remetéről, Szentmiklósról, Tekerőpatakról, Újfaluból származó dallamokat hoz vissza, s ahogy arról Berecz András a tőle megszokott ízes szóhasználattal mesélt a közönségnek, a régi fonográfhengerre rögzített daloknak nem volt éppen egyszerű a gyűjtésük.

„Aki ilyen felvételt nem hallott, kicsit elcsudálkozik. Mintha valahol tojásrántottát készítenének vasúti sínen, s ezen hébe-hóba átmenne a vonat, s valahol tíz kilométerrel távolabb mintha valaki énekelne...” – mondta, majd sorban mutatta be az általa énekelt dalokat.  „Mind láb alá való, tisztességes muzsika” – fogalmazott. „Jó sánta ritmus az elejin. Ha van olyan hadsereg, amelyik erre akar menetelni, há az vagy nem akar menetelni, vagy nem tudja, hogy hol van az ellenség” – szólt elöljáróban az egyik dalról, a forgatósokról pedig a következőket tudhatta meg a közönség: „Szép ez a forgatós: az ember előbb megfogja a leányt, s jól elnyomja magától, s mikor má messzebb nem tudja, magához húzza, s megint ellöki. S ezt így mind próbálgatja, s azt is, hogy vajon a másik oldalról is ízlik-e. Mikor evvel is megvan, akko fogja, megforgassa, s mikor az megszédül, s jó a helyzet, annak is tetszett aztán.”

A Hazakísérlek című lemez ajánlója a szerzőtől:

„A kiadvány hangzóanyaga Bartók Béla, Kodály Zoltán és Molnár Antal 1907 és 1911 között gyergyói népzenegyűjtése alapján készült. Az itt élő székelység ötfokú dalainak felfedezése fordulópont a magyar zenetörténetben. E székely népdalok új utat, új hazát mutattak az erős idegen hatás alatt lévő művészi zenénknek. Új és egyéni hangot, a sajátját találta meg benne. Ezért nevezi Kodály ezt az egyébként igen régies „új hang”-ot a „magyarság el nem vitatható csodaszarvasá”-nak, a „magyarság eredetével összefüggő zenecsírá”-nak. Létezésében létünket is ünnepli: e „zenecsíra” „minden vérképletnél ékesebb bizonyság, a magyarság még megvan”. A CD-n egy furulyadarabot, a „Gál Feriét” Dsupin Pál gyűjtötte Gyergyóalfaluban, 1998-ban. Szeretettel ajánlom az itt hallható énekes és hangszeres dallamokat azok figyelmébe, akiket világhírű magyar zeneművek forrása, Gyergyó – mára csak nyomaiban megmaradt – régi székely népzenéje érdekel.”

Az utolsó „aranyat” sikerült visszahozni

„Ezeknek az itt elhangzott dallamoknak egy nagy részéből kórusmű, zongoramű született, amit az egész világ ünnepel. Tehát ezt a kis furcsa hézagot, hogy a világ tapsikol neki, és a Gyergyói-medencében megfurcsállják, ezt érdemes legyőzni. Ez kaland. Furcsa, hogy a mi ölünkbe hullott, mi foglalkoztunk vele ilyen nagy szerelemmel, és mégis nincs benne semmi különös, mert ez a forgatókönyv, hogy az indián a szülei aranyát üveggyöngyre cseréli, úgy látszik, kötelező. Nincs nép, aki ezt ne játsszta volna el. De az utolsó arany után már szomorúan szokott nézni, olyankor már szeretné, hogy esetleg volna szíves valaki visszahozni. Kár megvárni egyébként ezt az utolsót” – véli Berecz András, aki mint mondja, nem gyergyóiként az itteni embert csak hazakísérni tudja saját műveltségébe, vagy legalábbis megmutatni az erre vezető utat.

A feledésbe merült táncok is hazajöttek

Nem csak népdalokat, hanem feledésbe merült gyergyói táncokat is sikerült felkutatni – a békéscsabai Farkas Tamás ezek felfedezője, aki táncospárjával, Almási Bertával mutatta be a szintén újdonságként ható lépéseket a közönségnek. A remetei előadáson ezt az élményt a helyi Sirülő néptánccsoport táncosai tovább fokozták, a még fellelhető gyergyói táncokat a sepsiszentgyörgyi Háromszék néptáncegyüttes koreográfusa, Ivácson László tanította be nekik, Danguly Ervin és Portik Bakai Ádám segítségével. Az tánc-felfedezést Remete felkarolja, nyáron egy tábort szervez a falu, ahol ezeket a táncokat újratanulhatja minden érdeklődő – jelentette be az előadás előtt Lackó Albert Elemér polgármester.