Erőss János-emléktárlat nyílt Csíkszeredában

Az értékes műtárgyakat ezután bármikor meg lehet tekinteni az
Apáczai Csere János Pedagógusok Házának első emeletén található tározóban

A 38 műtárgyat 1999-ben adományozta a Balaton Akadémiának a család. „Mi a Balaton partján több településen is először vándoroltattuk, majd Keszthelyre, a Helikon Kastélymúzeumba vittük, ahol több százezer ember megtekintette az elmúlt években. Tavasszal úgy döntöttünk, hogy méltó helye lenne ennek az emlékkiállításnak a csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusok Házában. Az RMPSZ átvette tőlünk ezt a nagyon értékes anyagot, mely egy székely ember kálváriás életútját tükrözi, hisz Erőss János Imre alkotásaiban megörökítette azt a sok keservet, melyek a börtönök és a hadifogság ideje alatt érték – emelte ki portálunknak a Balaton Akadémia nevében dr. Szíjártó István.

Erőss János sepsiszentgyörgyi tanár, neves muzeológus és csontfaragó művész életét az 1999-ben napvilágot látott Székelyföldi üzenet című könyvből ismerhetjük meg.

„A szenvedést, amit a sors rám mért, emelt fővel viseltem, mert igaz ügyért ártatlanul szenvedtem. A koncepciós perek korifeusai mind a semmibe hullnak, de megmarad a tiszta ember, aki becsülettel és felemelt fővel még az ellenségeinek is megbocsát” − vallja önéletírásában.

Az 1921-ben született alkotó hamar elveszíti édesapját, édesanyja pedig újból férjhez megy és Csíkszentmártonról Csíkkozmásra költözik a család. Itt végzi elemi osztályait, majd 1933-tól beiratkozik a csíkszeredai főgimnáziumba. Mivel a magas tandíjat nem tudja fizetni, ötödiktől átiratkozik a gyulafehérvári Majláth-gimnáziumba, ahol „felszolgáló diák-inasként” mellékjövedelemre tesz szert, és be is fejezi a hetediket. 1940-ben pedig diák-kispapként, mivel a teológia intézet Kolozsvárra költözik, ott folytatja tanulmányait, és ott is érettségizik a piarista Zágoni Mikes Kelemen Gimnáziumban. Ezután a teológiai főiskolára iratkozik, de három év után, 1944-ben felhagy ezzel a pályával, úgy érzi, hogy nem neki való a papi hivatás, és a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára iratkozik.

1944 végén az állandó nyilas razziák arra kényszerítik, hogy magára öltse a katonai egyenruhát, egyik egyetemi tanára tanácsára a 3. haditudósító századnál jelentkezik. Elviszik Postdamba kiképzésre, majd az osztrák Grazba kerül, ahol a Magyar Őrszem frontújságot szerkeszti. Ausztriában esik orosz fogságba, 1945 májusában vagonírozzák be, és egy munkatáborba kerül, az ivanovói tőzeglápokból termelik ki az ott működő textilgyárnak a tőzeget. Hadifogolytársainál jóval később engedik haza, sőt az országba érve egy Brassó melletti táborban még kénytelen egy évet eltölteni. Itt kezd a fafaragászattal foglalkozni, sakkfigurákat farag.

Hat év és három hónap után lett újra szabad, kitűnő orosztudása miatt megkörnyékezik a kommunista aktivisták, de a Gulágon szerzett tapasztalatai nyomán, inkább úgy dönt, hogy a tanulmányait folytatja. A Bolyai Tudományegyetemen az orosz nyelv és irodalom szakot végzi el. Kolozsváron ismeri meg leendő feleségét is, aki matematika szakot végzett, és a tanulmányok befejeztével mindketten a sepsiszentgyörgyi Mikó-kollégiumba nyernek kihelyezést 1955-ben. Mivel diákjai előtt határozottan állást foglal a magyarországi 56-os forradalom mellett, ezért koholt vádak nyomán 1958-ban újra szabadságvesztésre ítélik.

Erőss János általános amnesztiával szabadult 1964. augusztus 5-én, miután megjárta a poklok poklát, a szigorított fegyháznak számító Duna-deltát, a szamosújvári és más hírhedt börtönöket. „A valamikor életvidám, jó kedélyű ember a kegyetlen rabság utáni, úgymond szabad életben is tovább félt, s az utcán jóformán a felesége háta mögé bújva közlekedett. De néhány esztendő múlva elkezdődött életében az a másfél évtizedes alkotói munka, amely némileg kárpótolta számára az átélt borzalmakat. A Kós Károly tervezte sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban (akkoriban Megyei Múzeumnak nevezték) 1968-tól az 1982-ben történt nyugdíjazásáig restaurátorként, majd főrestaurátorként, régészként és szakíróként végzett igen értékes tevékenységet. Közben otthonában egymás után alkotta, elsősorban a székely mondavilág alakjait megjelenítő csontfaragványait. A csontfaragás tehetségét székely őseitől örökölte, míg a restaurálás tudományát a kolozsvári Kórodi Józseftől tanulta” – írja az alkotóról Hering József. Erőss János 1997-ben hunyt el.