Derűlátó alkotások a hetedik Free Camp alkotótáborban

A Free Camp Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábort idén augusztus 22–31. között szervezte meg Hargita Megye Tanácsa, a Hargita Megyei Kulturális Központ és a Cultura Nostra Egyesület. A tábor egyik jellegzetessége, hogy tematikailag és műfajilag teljes alkotói szabadságot biztosít a résztvevőknek. „ A FREE Camp 2005-től létezik. Ennek volt egy előzménye, az InterArt, amit Erőss Istvánnal, Berszán Zsolttal és Jánosi Antival együtt indítottunk. Aztán én a Hargita Megyei Kulturális Központ alkalmazásába kerültem, és akkor tovább akartam vinni ezt a tábort valamilyen formában” – osztotta meg velünk Botár László, a tábor művészeti vezetője. A Free Camp másik jellegzetessége, hogy városi tábor, melynek idén is a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Háza adott otthont. „Nem az van, hogy elhúzódunk valahová, plein air képeket alkotni, kikapcsolódni, tájképezni. Van, aki programokkal jön, és itt azokat a programokat megvalósítja. Én munkafelületet biztosítok és egy jó társaságot. Van itt Drezdából egyetemi tanár, aki művészeti anatómiát tanít a drezdai egyetemen, van Munkácsy-díjas képzőművész, van olyan, akinek nincs díja, de az lényeges, hogy mind olyanok vannak meghívva, akik bár nem föltétlenül ismertek, de mind letettek valamit az asztalra ” – mondta el Botár.

Öt országból 11 képzőművész alkotott a táborban: Balla Tibor (Románia), Dóró Sándor (Németország), Lucia Dumitrescu (Románia), Fazakas Csaba (Ausztria), Constantin Grigoruţă (Románia), Jánosi Antal (Románia), Kasza Imre (Svédország), Tomsó Judit (Magyarország), Dan Tudor Truică (Románia), Ütő Gusztáv (Románia), Botár László – a tábor művészeti vezetője. „ A Botár László művészeti vezetése alatt álló Free Camp alkotótábor egy fontos hivatkozási pont a Romániában történő képzőművészeti rendezvények térképén, ami annak köszönhető, hogy különböző generációkat, Európa különböző szegleteiben élő, és a képzőművészetet különböző nézőpontokból megközelítő művészeket hoz össze. Ez a tábor szokatlan, de tartalmas párbeszédet biztosít, és az a tény, hogy a szakmai találkozások és maga a munka közösen zajlik, nemcsak barátságokat szül, hanem különböző vizuális elképzelések találkozását is jelenti” – fejtette ki az egyik résztvevő, Dan Tudor Truică.

Különlegessége ugyanakkor a tábornak, az a nyitása a nagyközönség felé, hogy bárki megnézheti az alkotókat munka közben. Sajnos, Botár László elmondása szerint az idén nem sokan éltek a lehetőséggel. „Érdekes, hogy van egy ilyen, de az emberek tartózkodnak. Bejönnének, de nem mernek. Aki bejött, kicsit nézelődött, továbbment. De nem volt nagy látogatottsága az idei tábornak, érdektelenség övezte. A szakma jövöget. Például Részegh Boti, aki már kétszer részt vett a táborban meghívottként, most mondta, hogy ne hívjam meg, hanem csak betett egy asztalt és dolgozik, mert jól érzi magát itt.”

Ütő Gusztáv, bár az elmúlt években részt vett a táborzáró kiállításmegnyitókon, a táborban először vesz részt. „Ennek a tábornak az az egyik legnagyobb és legjellegzetesebb vonása, hogy tulajdonképpen régi ismerősök futunk itt össze és valami közös gyökér érződik a munkákból, amit hát bátran nevezhetünk a két világháború közötti transzilvanista gondolatoknak a továbbvivésének. S ez pontosan a toleranciáról, a békés együttélésről szól, amit Kós Károlyék indítottak, írók-költők, a marosvécsi találkozókon is ugye sokszor szó esett erről. És így láthatjuk ennek a tábornak a munkái között Fazakas Csabának az erdélyi indíttatású munkáit, a bárki számára érthető, nem nehezen dekódolható műveit, amelyek ugyanakkor nagyon erős drámai töltetű erdélyi alkotások. És ugyanezt nézhetjük meg a Botár László dinamikus, erőteljes, a nézőre erőt sugárzó, optimista, derűlátó hangulatú teremtő munkáiban, vagy itt van az örök ifjú Jánosi Csabának a kísérletező sorozata. De vannak ugye külföldi barátaink is, akiket régebb óta ismerünk, itt van Dóró Sándor, aki Debrecenből került ki Drezdába. Láthatjuk, hogy játékos, könnyed grafikus festményeket, vagy festői grafikákat produkál, ugyancsak a nagyon derűlátó, optimista hangulatú munkák sorába tartozik az övé is. Ezt azért hangsúlyozom, mert hajlamosak vagyunk itt Székelyföldön is, de egész Erdélyben, vagy az összmagyar lakta területen borúlátóan látni a világot, azt mondjuk, hogy minden rosszul sikerül, Mohács óta csak vesztünk. És ezek a munkák, ezek az alkotások valamilyen hatást gyakorolva a nézőkre tulajdonképpen egy olyan kulturális missziót teljesítenek, amelynek végeredményeként, az a látogató, aki megtisztel jelenlétével a kedd délutáni kiállításmegnyitón, az ilyen örömökben fog részesülni. És erre nagy-nagy szükség van Csíkszeredában és Udvarhelyen, Gyergyóban, Szentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Kézdin stb. Úgyhogy ez az egyik legnagyobb hozadéka ennek a tábornak” – összegezte Ütő Gusztáv, aki a táborzáró kiállításmegnyitón egy, a tábor ideje alatt készült festményeihez kapcsolódó rövid akciót is bemutat.