Bálint Tamás már dolgozik a harmadikon

A székelyudvarhelyi születésű, Kolozsváron tanuló Bálint Tamás első, 2007-ben megjelent A pap leánya, birtokostul című verseskötetét díjesővel üdvözölte a szakma (Méhes György-debütdíj, a Communitas Alapítvány alkotói ösztöndíja, a Látó irodalmi nívódíja, Makói Medáliák-díj, Székely János költészeti ösztöndíj), második kötetének bemutatója nemrégiben volt a Kolozsváron megrendezett Ünnepi könyvhéten.

– Az Irodalmi Jelen Debüt rovatában közölték először versedet. Születtek azelőtt is írások? Mikor kezdtél barátkozni az irodalommal?

– Valóban ott jelentek meg először verseim, de előtte, középiskolás koromban már írogattam novellákat. Akkoriban szabad időmben foglalkoztam az irodalommal, és jó kis zsebpénzt gyűjtöttem egy-egy honoráriumból vagy pályázati díjazásból. Nem tudom, miért alakult így, de úgy érzem, a versek írása jobban megy, ezért váltottam és maradtam végül ezeknél. Először 2003-ban publikálták egy költeményemet az Irodalmi Jelenben, de abban az időszakban a Korunkban is jelentek meg műveim.

– Említed, hogy régen a prózával is foglalkoztál, valamint jó néhány versedre is erős prózaiság jellemző. Gondolkodtál már azon, hogy ebben a műfajban is írj?

– Szeretnék majd még a jövőben prózát is írni, tehát nem mondtam le teljesen róla. Egyelőre azonban úgy érzem, hogy amit én elképzelek, azt prózában nem tudom visszaadni: a végeredmény nem az lesz, amit szeretnék, amivel elégedett lennék. Ezért aztán egyelőre nem is erőltetem, de nem mondtam le róla.

– Mi volt az első költői szárnybontogatásod?

– Legelőször egy szerelmes verset írtam, padtársnőmet akartam lenyűgözni vele, sikertelenül. Egyébként szerintem verssel nem is lehet csajozni, eddigi tapasztalataim is ezt mutatják. Amúgy én nem is szeretem reklámozni, hogy verseket írok, így nem is nagyon próbálkoztam be vele csajoknál.

– Kolozsváron közgazdaságtant végeztél a BBTE-n. Hogyan egyeztethető össze a szakmád és az irodalmi élet?

– Nagyon jól kiegészítik egymást, hisz napközben számokkal dolgozom, délután, estefelé, amikor hazamegyek, jólesik egy kicsit a napi rutinból kizökkenni, tehát a versírás számomra kikapcsolódás is. Azokat a dolgokat, melyeket napközben nem mondhatok ki, melyeket nem tehetek meg, este kiírom magamból verseimben.

– Az első kötetben – A pap leánya, birtokostul – vastagon benne is van a számokhoz való vonzódásod. A második kötetre ez mennyire jellemző?

– A címben nem, de a kötetben annál inkább. Az első verseskötetnek nem volt egy témája, amely végigvonult volna az egészen. Ehhez képest a második sokkal összefüggőbb, egységesebb, a versek nagyjából ugyanazon téma köré szerveződnek: a modern kori rabszolgaság, a mindennapi robot. A pap leánya, birtokostult az egyetem négy éve alatt írtam, a másodiknak pont akkor fogtam neki, amikor munkába álltam, új városban, új, számomra még ismeretlen kötelezettségekkel, ahol reggel nyolckor, ha nem volt kedvem, akkor is fel kellett kelnem. Amúgy szeretem, sőt imádom a szakmámat. Sokan kérdezték már, hogy miért ilyen sötét a költemények hangvétele, de nem tudom, így alakult. A kötet hangulata viszont nem a munkámhoz való viszonyomat tükrözi. Lényegében olyankor írok, amikor rossz kedvem van. Amikor nagyon jól érzem magam, jókedvű vagyok, akkor elmegyek a barátaimmal kocsmázgatni vagy szórakozni, olyankor nem fogok versírásba. Igazából teljesen jól megvagyok a munkahelyemen.

– A második kötet címében megjelölt utazás, visszaút mennyire képeződik le a te életedben?

– Az utazás egyaránt vonatkozik a rajtam kívül álló dolgokra – idegen város, életmódváltás –, illetve a belső érésre. Mindez még csak utazás lenne, azért lett visszaút, mert túl komornak, pesszimistának tűnt a cím, a visszaútban pedig a remény csillan meg.

– Mi ez a sötét folyó? Át lehet úszni?

– Biztos vagyok benne, hogy át lehet úszni. Amúgy a fekete folyó utalás az alvilág folyójára, a Sztüxre (Styx) utal.

– Az új kötetben az erotikus versekkel is kísérletezel. Mennyire új számodra ez a műfaj?

– Régebben is írtam erotikus verseket, korábban azonban előfordult, hogy cenzúráztam magam. Nem tudtam attól a gondolattól szabadulni, hogy majd nagymamám elszörnyedve olvassa ezeket a verseket. Ezért egy ideig kimaradtak, de a második kötetben már nem fogtam vissza magam. Folyamatosan foglalkoztat ez a téma is, mint szerintem minden normális huszonéves fiút és lányt. Tehát volt eddig is erotika a verseimben, és lesz ezután is.

– Mindkét köteted az Erdélyi Híradó gondozásában jelent meg. Miért esett rájuk a választásod?

– Nem is annyira én választottam őket, inkább ez volt kézenfekvő. Miután felkerültem Kolozsvárra egyetemre, elkezdtem irodalmi estekre járni, az Előretolt helyőrség, a kiadó és a Bulgakov köré csoportosuló írókkal, költőkkel találkozgatni. Így aztán adta magát, hogy az első könyv az Erdélyi Híradónál fog megjelenni, a második esetében pedig nem láttam értelmét váltani. Teljesen elégedett voltam avval, ahogyan bántak velem, nagyon jó volt a szerkesztés – egyetlen vesszőhiba nincs a kötetben – és jól is néz ki a könyv. Őszintén, eszembe sem jutott, hogy más kiadóhoz vigyem a másodikat.

– A második kötetet a kolozsvári Ünnepi Könyvhéten, a Bulgakovban mutatták be. Milyen volt az esemény hangulata?

– Sokan voltak Udvarhelyről, meg úgy egyébként is: még a lépcsőn is álltak. A legelső könyvbemutatóm is a Bulgakovban volt, az ilyen szempontból talán még nagyobb siker volt, mert hárman – Murányi Sándor Olivér és Muszka Sándor – mutattunk be egyszerre. Én mindkettőn nagyon jól éreztem magam.

– Mennyire, milyen gyakran veszel részt a kolozsvári irodalmi körökben?

– Mióta megint Kolozsváron vagyok, általában részt veszek a találkozókon, időről időre, ha megkérnek, fel is olvasok. Két évig Marosvásárhelyen dolgoztam, és akkor kiestem az irodalmi életből, hiszen az ilyen jellegű események központja mégis Kolozsvár. Jól esik visszatérni.

– Udvarhelyen mikorra várhatjuk a Visszaút a fekete folyón bemutatóját?

– Mindenképpen az ősz folyamán lesz a bemutató. Az első kötet megjelenése, és kolozsvári bemutatója után is néhány hónappal volt az udvarhelyi bemutató. Különben ismerőseim is egyre gyakrabban kérdezgetik ugyanezt, de majd idejében meglesz itthon is az esemény.

– Mikor jön, és milyen lesz a harmadik kötet?

– Már nekifogtam. Az teljesen más lesz, mint az eddigiek: egy nagy verset, amolyan verses kisregényt szeretnék írni. Modern Anyegin-szerű történetet gondoltam ki, love story fiatalokról fiataloknak. Az első fejezet már el is készült. Nem jelenteném ki, hogy happy end lesz a végén, mert nem fogom ott abbahagyni a történetet, ahol az amerikai filmek abbahagyják. Tehát a következő egy-másfél évben ezen fogok dolgozni.