Aukciós ház Csíkszeredában

– Új galéria indul hamarosan Csíkszeredában, amelynek úgy látom, két nagyon fontos jellemzője: egyfelől magántulajdonban van, másfelől hiánypótló szerepet töltene be, hiszen aukciós házként is működtetnék. Kérem, körvonalazza a kezdeti célokat.

– Gondolom, ezeket már a neve is jól összefoglalja, a PAG ugyanis azt jelöli, hogy Pál Aukciós Ház és Galéria. Havonta frissülő tárlattal jelentkezünk, egy kuratórium dönti el, hogy ki állíthat ki. Szóval meghívásos alapon is felkeresünk alkotókat, de jelentkezni ugyancsak lehet. Ha nem egy, már befutott, hanem egy fiatal művész jelentkezik, akinek neve még ismeretlen, neki is lesz esélye ismertté válni, persze, ha az említett kuratórium úgy dönt. Minden fiatalnál az első lépések a legnehezebbek, reméljük, az ígéretes, pályakezdő tehetségeket is támogatni tudjuk. Hosszú távon nemzetközi szinten népszerűsítenénk a székelyföldi kortárs képzőművészetet. Nagyon sok jó képzőművész él itt, de mivel a műgyűjtésnek nincs hagyománya, lehetőségeik korlátozottak. Van egy-két magánszemély, aki ezzel foglalkozik, de ők is, ha a kortárs képzőművészetről van szó, olykor tanácstalanok. Szeretnénk vásárlási tanácsadással is foglalkozni, vagyis tevékenységünk nem csak a kiállításokra korlátozódik, hanem műkereskedőknek megfelelő kurzusokat szándékozunk indítani tapasztalt és elismert külföldi szakemberek bevonásával. Persze, ez egy hosszabb távú terv, mert aki művészetbe befektet, az csak hosszabb távon gondolkodhat. Az év második feléig csak annyit fog észlelni a csíki műszerető közönség, hogy egy új galériával gazdagodik a város, mely állandó programmal működik és melyben havonta új tárlat nyílik.

– Gondolom, hogy aukciós házként az alkotásokat is felértékelik...

– A legelső aukciót valamikor ősszel tartjuk, hogy legyen bő választék, másfelől addig fel tudjuk venni a kapcsolatot a műgyűjtőkkel és más aukciós házakkal, hogy részt vegyenek a liciten. Mindenképp közelebb kerülünk a nyugati trendhez, amely szerint az eszmei értéket pénzbeli értékben is ki lehet fejezni, ahogy az aukciókon, az árveréseken történni szokott. Egy kapocs szeretnénk lenni a művészeti világ és a pénz világa között. A műtárgyvásárlóknak is tanácsadással fogunk szolgálni, úgy érzem, hogy Székelyföldön ez is hiánypótló tevékenységnek számít.

– Ha jól értettem, akkor a külföldi piacra is szándékoznak kijutni?

– Igen, ez lenne a végcélunk, hogy jó pár év után az európai műgyűjtők körében a székelyföldi kortárs képzőművészek neve ne legyen ismeretlen. Több program létezik, van, amikor magánszemélyek viszik el a műtárgyakat különböző aukciókra, máskor maguk az aukciós házak mennek ilyen árverésekre. Óvatosnak kell lennünk, mivel ez nem egy olyan tevékenység, amely az egyik napról a másikra működik, de meglátásunk szerint nagyon tehetséges képzőművészek élnek ebben a régióban, és esélyt látunk a sikerre. Nagyon fontos feladatnak tartjuk azt is, hogy itthon is az embereket közelebb hozzuk az értékekhez. Reméljük, hogy a kiállításainkra egy idő után nem csak az a szűk réteg jön el, aki jelenleg jár ilyen eseményekre. Megpróbálunk mindenkit egy kicsit a műértéshez közelebb hozni. Sokszor művészettörténeti könyvekben olvashatjuk, hogy a véletlenen múlott egy-egy igazi alkotó felfedezése, és hogy nagyon tehetséges képzőművészek csak úgy elillantak, mert környezetük nem volt eléggé receptív, nem figyelt fel rájuk. Mi nem szeretnénk ezt a hibát elkövetni.