Ahol az embernek nincs joga, csak kötelessége

Lukács Csaba Arnaytoll és Miksztáh-díjas újságíró Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtárban mutatta be kötetét, a kis, de annál érdeklődőbb közönségnek. Az író először Toásó Előd helyzetéről számolt be, hiszen jól ismeri a kialakult helyzetet és Előd mindennapjait is, aki La Paz egyik legszigorúbb börtönében van.

Bolíviában az emberi jog úri huncutság

Ellentmondásos, hogy az a város, ahol Előd van bezárva eredeti nevén: Nuestra Señora de La Paz, a Miaszonyunknak a Béke Úrnőjének városa. Ennek ellenére nyolcszoros gyilkosokkal, drogdílerekkel és politikai foglyokkal él együtt Toásó Előd, egy börtön a börtönben elnevezésű helyen. Lukács Csaba elmondta, az erdélyi származúsú Toásó Előd egy megfontolatlan döntése nyomán került Bolíviába, több sráccal együtt, akik sajnos az életükkel fizettek ezért a lépésért. Előd a San Pedro börtönben van. Ami a világ egyik legfurcsább börtöne – mondta Lukács Csaba, ugyanis aki oda bekerül, az szó szerint kikerül a társadalomból, nem tartják el az adófizetők, így azt eszi, amit a hozzátartozói visznek, vagy meg kell dolgoznia az élelemért. Sajnos a latin-amerikaiak fejében minden európai dúsgazdag, ezért Elődnek még inkább bizonyítania kell, hogy ez nem így van, és ikonfestéssel, apróságok gyártásával próbálja fenntartani magát. Lukács Csaba azt is elmesélte, hogy Toásó Előd és társai egy kreált ügy áldozatai lettek, amivel a jelenlegi elnök az ellenzékét akarja teljesen kikapcsolni. Előd a 16 000 km-re élő nővérétől kap csomagot, illetve egy La Pazban élő magyar nő veszi meg neki azt, amire szüksége van.

Előd és társai egy karizmatikus személy csapdájába estek, ugyanis Eduardo Rózsa Flores egy kalandor volt, aki embereket toborzott az autonómia védelmére, köztük egy sepsiszentgyörgyi fiatalembert, Kérész Tibort is. Néhányuknak sikerült is hazajutni, gyalog vágtak neki az erdőnek, ugyanis Flores azt mondta nekik, hogy két golyó olcsóbb, mint egy repülőjegy haza. Akik hazajutottak, gyalog mentek át Brazíliába és keresték meg a magyar nagykövetséget, ám Elődnek ehhez nem volt bátorsága, így bebörtönözték, és sajnos egyelőre nem látni a történet végét. Toásó Előd már 982 napja van a világ egyik legdurvább börtönében, és Lukács Csaba elmondta, minden nap felteszi magának a kérdést, hogyan bírja ki ezt egy szívbeteg informatikus srác.

Feltétlen tisztelet mindenkitől

Lukács Csaba Észak-Koreában is járt már kétszer, a Baptista Szeretetszolgálat munkatársaként, és a legjobb élménye az volt, amikor elhagyta ezt az országot. Csaba azt is elmesélte, amikor magukkal vitték Fábry Sándort is, a nagy humoristát, akivel roppant módon kellett vigyázni, nehogy elsüssön egy illetlen tréfát, mert ez a szabadságukba is kerülhetett volna. Fábry persze hozta a formáját, és a tőle megszokott módon űzött gúnyt az észak-koreai vezetőkből, de csak annyira, hogy azok a végén egy „ideológiailag helyesen képzett” embernek tartották.

Lukács Csaba beszámolt a Kubában tapasztaltakról is, ahol az autók életkora magasabb az ott élők átlagos életkoránál, de Burmában is járt, ahol akkora a szigor, hogy egyszer egy földrengés után, még a segélyszervezet tagjait sem engedték be az országba. Lukács Csaba elmondta, ezekbe az országokba azért jó elmenni, mert jó kilépni onnan, és hazajönni oda, ahol minden körülmény adott a boldoguláshoz. Az újságíró elmondta, nem érti meg a munkatársai, ismerősei piti panaszait, hiszen nem az a legfőbb emberi gond, hogy mekkora átmérőjű plazmatévére futja, hanem az, ha korlátozva vagy szabadságodban, nincs elég élelmed vagy nem élhetsz egészséges életet. Mi, akik éltük Ceauşescu diktatúráját, tudjuk pontosan, hogy miről van szó – mondta Lukács Csaba –, ezért érthetetlen számára, hogy miért elégedetlenkednek az emberek folyamatosan.