A Gimnázium mint státusszimbólum

Az Útravaló-sorozat negyedik kötete Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármesterének a kezdeményezésére és összeállításában jelent meg, és négy különböző szocializációjú és korú szerzőnek az egymástól teljesen függetlenül született munkáját foglalja egybe.

„Az alkalmat maga az élet adta, nem is volt túl sok választásunk, hogy élünk-e vele, vagy nem, hiszen ma az a divat, hogy bárhol egy apró dolog történik, hatalmas ünnepélyt rendeznek körülötte. Ilyen túltengő ünneplési láz jellemző a 21. század Székelyföldjére. Ha tényleg van egy esemény, amely a város életében rendhagyó és centenáriumot lehet ma vele celebrálni, itt Csíkszeredában, vagy a közvetlen közelében, ebből a legfontosabb a Gimnázium felújítása” – nyilatkozta Ráduly Róbert Kálmán portálunknak. „Nincs olyan család Csíkországban, hogy egy generáció legalább ne kötődne ehhez az épülethez, azokhoz az intézményekhez, amelyek ebben működtek, így aztán lehetőség, alkalom és kötelezettség is egyaránt a századik évforduló. 100 év hosszú idő, föl sem fogjuk, és nekünk még a sors is úgy hozta, hogy hagyja, hogy felújítsuk a gimnáziumot, tehát van is, ami köré ezt az ünnepet, ezt a momentumot felépítsük. A száz éves alkalomból pedig többen éreztek elhívatást, elkötelezettséget arra, hogy a múltba visszatekintsenek, így jött létre ez a kötet, teljesen spontán módon.”

Az Útravaló-sorozatban 2008-ban Kocsis Lajos: A Csíki Magánjavak története, 2009-ben Tivai Nagy Imre: Emlékezés Régi Csíkiakról, míg a tavaly megjelent Sebő Ödön: A halálraítélt zászlóalj kötetek után idén a Domokos Pál Péter írta Márton Áron életrajzot tervezték megjelentetni. Nemrégiben azonban kaptak egy elnézést kérő levelet, amelyben tájékoztatták, hogy az örökösök nem tudtak megegyezni arról, hogy a Csíkszereda Kiadóra átruházzák a jogokat egyetlen alkalomra való megjelentetésre. „Így a lehetőség mellé egyfajta kényszerpálya is rendeződött attól a pillanattól, amikor ez nagyjából két hónappal ezelőtt kiderült, hogy akkor meg kell egy kötetet jelentetni, amely a centenáriumról, a gimnáziumról kell szóljon. Én neki is fogtam becsületesen ennek a dolognak, csak aztán rájöttem, hogy ez több embert próbáló feladat. Viszont ezzel párhuzamosan láttam, hogy hála a jó Istennek, mások is dolgoznak ezen a témán, és mások is a kutatásaik, életpályájuk különböző stációján ebben mélyülnek el.”

A polgármester elmondása szerint a láncszemek szépen kapcsolódtak egymásba, februárban tudta meg az Erdélyi Római Katolikus Státus jelenlegi elnökétől, Holló László tisztelendő atyától, hogy Szép Andrea Katalin, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem római-katolikus teológia német szakos hallgatója az áthelyezés ügyéről írja az államvizsga dolgozatát, amely a nagyközönség számára is érdekes lehet. Ugyanakkor tudomására jutott, hogy Darvas-Kozma József pápai káplán, a csíkszeredai Szent Kereszt Főplébánia esperes-plébánosa doktori dolgozatát a Gimnázium történetéről és a csíksomlyói oktatás történetéből írja. A negyedik láncszem Antal Imre történész, a Gimnázium egykori tanárának a Gimnázium 100. évfordulójára írt tanulmánya volt, amelyet eredetileg a Pallas Akadémia Kiadónak küldött el, de terjedelme miatt nem volt alkalmas egymagában közölni, jelen kötetbe viszont épp beleillett.

„Amikor szembesültem Szép Andreának a tanulmányával, láttam, hogy nincs, amiért ugyanarról a témáról tanulmányt írjak, még ha más perspektíván keresztül is, mert ő a Státus levéltárán keresztül vizsgálta az áthelyezést, én pedig a vármegye, a megyei levéltárban lévő anyagán és a Csíki Székely Múzeumban levő könyvtári anyagon keresztül tettem meg ugyanazt. Tehát váltottam, egy másik műfajt választottam, és egy kis korregény született.” Szép Andrea Katalin csak az áthelyezést vizsgálja, az 1895–1912. közötti időszakot, Darvas-Kozma József munkája a ferencesek megtelepedését megelőző időszaktól a szinte napjainkig tartó történéseket mutatja be a témában, Antal Imre, bár nagyobb „kitekintésben”, az áthelyezés ügyét, akárcsak Andrea, mélyebben érinti.

A négy kortárs szerző tollából származó fejezetek mellett a kötetben helyet kapott Antal Áron és Szlávik Ferenc, egykori gimnáziumi tanár Csík Vármegye, Csíkszereda és a Gimnázium történetéről szóló írása is, amelyekre Ráduly Róbert Kálmán talált rá kutatásai során a világhálón, egy 1914-ben, Kézdivásárhelyen megjelent kötetben.

„Az én munkám teljesen kilóg, mert egy kisregényt vagy korregényt írtam meg, amely egyrészt számomra egy személyes kihívás, másrészt ez egy demo változat, ha úgy tetszik. Én azt gondolom, hogy a Gimnázium története megér egy komoly trilógiát, regény formájában. Az én célom az volt, hogy az áthelyezés döntésének a meghozatala miliőjét, környezetét a lehető legjobban próbáljam meg megragadni és visszaadni az olvasó számára. Teljesen más világ volt, nem csak attól, ami ma van, hanem attól is, amiben mi voltunk felnövő gyerekként, tehát a hetvenes, nyolcvanas évek világától. Az a XIX. századi, nem motorizált, vezetékes-, villany- és sok minden egyéb mentes, egy jó ideig vasútmentes, csendes, békés, alig pörgő, lovas világ, ha úgy tetszik. Ez engem nagyon lenyűgözött egyrészt, amikor egyre inkább szembesültem vele, másrészt pedig hatalmába is kerített, úgyhogy szinte azt mondhatom, hogy virtuálisan is abban a világban éreztem magamat, amikor végül a hosszú forrás- és kemény munka után csak lezártuk. Nem biztos, hogy a legjobb nedűt hoztuk ki abból a korsóból, ha még érlelhettük volna két-három hetet, hónapot, biztos, hogy még jobb lett volna ez a korregény, de azt gondolom, hogy ez minden alkotónál igaz lehet. Én személy szerint nagyon boldog vagyok, hogy a centenáriumra ez is megszületett, mert nagyon fontos felújítani az épületet, de nem elég. Emellé meg kell érteni az épületnek a történetét, és ahhoz, hogy az ember megértse, kellenek olyanok, akik megismerik, leírják és tolmácsolják az embereknek. És gyakorlatilag mi ezt tettük” – összegezte a polgármester.