Véletlenszerű pályafutás, olimpiai és világbajnoki arany

– Hogyan kezdődött pályafutása?

– Először a vegyésztechnikus szakmát tanultam ki, ezen a téren 1994-ben fejeztem be tanulmányaimat Szolnokon. Utána Gyulán, egy vendéglátóipari szakközépiskolában két évet tanultam a cukrászmesterséget, majd szakács szakképesítést szereztem. Dolgoztam mind a három szakmában, de a mai napig vegyésztechnikusként tevékenykedem, ez jelenti számomra a megélhetést. Ezenkívül minden a cukrászatról, a versenyzésről, díszmunkák készítéséről szól.

– Gyerekkorában barátkozott meg a sütés-főzéssel, utaltak valamilyen jelek arra, hogy szakács vagy cukrász szeretne lenni?

– Ugyanolyan átlagos gyermekkorom volt, mint bárki másnak. Semmilyen gondolat nem irányított erre a szakmára. Családunkban sem volt senki vendéglátós, és azon kívül, hogy néha megettem egy fagyit vagy egy süteményt, nem kerültem semmilyen kapcsolatba a cukrászattal. Húszévesen választottam ezt a pályát.

– Miért éppen a cukrászatot?

– Véletlenül. Eredetileg szakács szerettem volna lenni, de abban az évben, amikor pályát kellett választanom, épp nem indult szakácsképző a gyulai iskolában. Amikor elvégeztem a cukrászképzést, indult szakácsképző is, amire ugyancsak jelentkeztem. Végül is a cukrászatban helyezkedtem el először, és ott tetszettek meg a díszmunkák, így elkezdtem foglalkozni a díszítésekkel. Ennek már 13 éve.

– Otthon szokott sütni-főzni?

– Saját műhelyem nincs, nekem a versenyzés az életcélom, de szoktam készíteni otthon is mindenfélét. Természetesen a családot, barátokat, ismerősöket meg-meglepem születésnap alkalmából.

– Melyik a kedvenc süteménye?

– A krémes, főleg a bécsi krémes. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de valószínűleg azért szeretem, mert nálunk ez hagyományos, viszonylag egyszerű, habos töltelékes sütemény.

– Van olyan recept, amit Erdélyben, esetleg Udvarhelyen tanult?

– Szeretném megtanulni az erdélyi kürtős kalács és a mézes kalács készítését. Magyarországon is sütnek, ott is finomak, de amíg nem kóstoltam meg az ittenit, úgy gondoltam, annál nincs jobb. Most már rá kellett jönnöm, hogy az erdélyi sokkal finomabb.

A teljes interjú elolvasható az Udvarhelyi Híradó szeptember 2-ai, pénteki lapszámában.