Tovább folyik a Szerelempatak

A polgármesteri hivatal épületében több személy is összegyűlt ügyes-bajos dolgait intézni. Kérdésünkre többen is bólogattak, hogy igen, látták a filmet, amelyet az HBO is vetített, ugyanakkor interneten is meg lehetett tekinteni. Van, aki úgy gondolja, inkább pozitív a visszhang, más azt mondja, megbotránkoztató. „Ha egy fiatal mondta volna el, hogy ezt ő így hallotta, még elmegy, de így egy kicsit...” – mondja az egyik asszony, majd hozzáteszi, a családtagok nagyon fel voltak háborodva. „A rendező szerintem nem mondta el, hogy ez lesz belőle, mert akkor megválogatták volna a mondanivalójukat kicsit. Egy kicsit megbotránkoztató, a zsírosabb részeket kihagyhatták volna” – véli egy másik jelenlevő.

Visszajelzések

Szívesen fogadtak Török Julianna portáján, amikor betoppantunk. Jula néni fia is otthon volt, aki azt erősítette meg, hogy a család jól fogadta a filmet. „Tudom, hogy csak olyat mondhatott, ami megtörtént, tehát hazugság nincsen. És csak olyan történt meg, amit annak a kornak megfelelően az etikett megengedett. Én jó néven vettem”. Jula néni lelkesen mesélt arról, hogy nemrégiben Budapesten és Komáromban is, ahol Both Veronikával, a film egy másik szereplőjével, közösen részt vettek a vetítéseken, milyen szeretettel fogadták. „Hogy a csíkszeredai bemutatón milyen hangsúlya lesz, nem tudom. Innen is lesznek biztos bémenők. Mondtam a barátnőmnek is, hogy ha mégiscsak bémegyünk, úgy szeretném, hogy ne lássanak, hátul üljünk le, hadd lám, hogy reagál a közönség. Csak úgy, hogy ne lássák, hogy ott vagyunk, hallám, ki hogy zúg” – mondja Jula néni.

Időközben megérkezik Veronka néni is. Ő sem biztos még benne, hogy jelen lesznek a csíki filmbemutatón. „Szentdomokoson lefolyt a Szerelempatak, s ne dugják fel most Szeredában, mert visszanyomja ide. Visszahallottunk ezt-azt, személyesen nem merte senki mondani. A legtöbben azt nehezményezik, hogy ilyen öregasszonyok miért beszéltek ki ilyen dolgokat. De álljon elé az a valaki itt Csíkszentdomokoson, aki ezeket a szavakat szinte napiasan nem használja. Van kivétel, de sok helyen a családon belül napiason elküldik egymást melegebb éghajlatokra gyermek előtt, s az nem csúnya. Szerintük csak az csúnya, hogy mi el mertük mondani, hogy hogy zajlott le az életünk. Azokot a falustársaimat nem értem meg, akik velünk egyidősek, s ilyen negatív véleményük van. Mert azok pontosan tudják, hogy milyen volt az életünk: így zajlott, mert semmi ilyesminek, intim dolgoknak örvendeni nem tudtunk, csak annak, hogy dolgoztunk egy jót, s utána kicsit elkacagtuk.

A gyermekeim nem bántottak, egy rossz szót nem szóltak, sőt, jól fogadták. A rokonságból sem hallottam semmi rosszat vissza olyantól, aki megértette a film lényegét. Rengeteget filmeztek a három év alatt, és ha ezt vágták össze, hogy nekik egy ilyen akart kijönni, erről mi nem tehetünk. Ennek van egy értelme és valami mondanivalója, és ezt kéne megértsék az emberek. Most, hogy Magyarországot megjártuk, s rengeteg szeretetet kaptunk, meggyőződtünk, hogy másként is lehet fogadni” – mutatott rá Veronka néni. Hozzátette, azért ők sem gondolták, hogy ekkora nyilvánosságot kap a film. „A faluban szerintem sokan elmondanak olyan viccet, amiben intim dolog van, mert falun ez szokás. Csak nem tudom, hogy ez miért annyira feltűnő, csak azért, mert filmen van.”

Kinyílt a szerelem virága

Jula néni szerint így sem mertek mindent kibeszélni. „A tematika meglepő volt, ez annak idején nem volt kibeszélve. Szerelemről, ilyesmiről nem lehetett beszélni. Most aztán, ahogy mondják, kinyílt a szerelem virága, szégyen nincsen. Annak idején nem beszélgettünk se szülőkkel, se senkivel ilyesmiről, csak úgy a barátnékkal elsutyoráltuk egymásnak. Nagyon intelligens szülő kellett legyen, aki a gyerekeinek ezt megmagyarázta. Most is elég nehéz volt kimondani ezeket a dolgokat” – magyarázta Jula néni.

„Régebb szemérmetesek voltunk, nem mertünk beszélni ezekről a dolgokról. Nekünk a szüleink nem mondtak semmit ezekről a dolgokról, és én sem a gyermekeimnek. Nekünk nem volt lehetőségünk, hogy az intim kapcsolatban örömünket leljük. Egy szobában aludtunk az anyósékkal, amikor férjhez mentünk. Nem volt óvszer, nem lehetett felkelni mosakodni, féltünk, nehogy teherbe essünk, az eszünk örökké másfelé volt, minthogy odafigyeljünk, hogy mivel dolgozunk” – fűzte hozzá Veronka néni.

A faluban több helyről is hallottuk, hogy a filmben szereplő Feri bácsit a családja nem támogatta, hogy „belevegyüljön teljesen ebbe a menetbe”, nem is szívesen beszélnek róla. Nem találtuk otthon, így maradtunk a szóbeszéddel. „Szégyellik magukat, nem vették jó néven. A film kapcsán megdöbbentett, hogy ilyen korban is gondolnak ilyesmire. De tanulságos volt, sokkal tisztábban látom, hogy bizonyos dolgok hogy működtek, működnek” – osztotta meg velünk egy domokosi fiatalember.

A külső és belső világ viszonya

Balázs Lajos néprajzkutató, a film tudományos tanácsadója szerint nem új jelenség, hogy ingerülten válaszol a közvetlen környezet. „Ez egy zárt falu, még akkor is, ha hétezer lélekszámú. És itt olyan dolog szivárog ki, mutatódik fel, amitől az ember, a közösség mondandója szégyellni való. A kiszolgáltatóval, a szereplőkkel szemben ingerülten reagálnak. Egymás között nyilván használják ezeket a szavakat, kifejezéseket, de nem kívánják más elé vinni. Itt a külső világ és a belső világ viszonya ütközik. A domokosiaknak van egy ilyen közmondásuk, hogy aztán más ló esik a gödörbe, és akkor azt emelik. Lejár ez a dolog, más következik, és tovább nem lesz téma. Ez tömegpszichikai jelenség. Az idegennel szemben is vehemensen tiltakoztak, nem fogadták el az ilyen természetű másságot. Ez egy olyan pszihés, lelki folyamat, ami nem új jelenség. Akár befele jön, akár róluk kifelé megy, de előbb-utóbb lecsitul körülötte. Olyan, mint a tóba dobott kő, körkörösen gyűrűzik, kicsapódik a partig, aztán lassan-lassan elcsitulnak a hullámok” – mutat rá a néprajzkutató.

„Ez  volt az életünk”

Beszélgetésünk végén Veronka néni még hozzátette, ő nem bánta meg és nem is szégyelli magát. „Nekünk ez volt az életünk. Elég nehéz életünk volt, de tudtunk vidámak is lenni, és annak örvendtünk, ha kicsit együtt voltunk és szórakoztunk minden nehéz munka végével. Akármilyen fáradtak voltunk, azért tudtunk höngörőzni es, játszodni es, poénokot mondani. Hála a Jóistennek, hogy ha komolyak kellett legyünk, komolyak voltunk, ha vidámak, vidámak voltunk, a helyünket megálltuk, szégyent nem hoztunk sem a családunkra, sem a falura.”

Szerelempatak-bemutató
A Szerelempatak című dokumentumfilmet pénteken 19 órától a csíkszeredai Sapientia EMTE aulájában láthatják az érdeklődők. Jelen lesz a vetítésen Sós Ágnes rendező, illetve Balázs Lajos tudományos tanácsadó, egyetemi docens, akiknek a filmnézést követően kérdéseket lehet feltenni.